A szabadság mindenkinek mást jelent. Lehetünk fizikai, érzelmi, gondolati szinten szabadok, lehetünk szabadok Lélekben, és lehet mindez egyszerre.
Amikor egyetlen pillanatban minden szinten szabadságot élek meg, az jelenti azt, hogy felnőttem. Felnőttem az életemhez, felnőtt lettem. Ez nem életkor kérdése. Az, hogy ezt mikor éled meg, egyáltalán megéled-e, az belső munka, tudatosság, megértés és sok-sok hétköznapi lépés kérdése.
Aki elindul, az megérkezhet!
Amikor elindulunk az életünkben, amikor felnőttek leszünk végre, akkor tesszük meg az első lépéseket ehhez. Amikor itt lépünk, amikor elindulunk, amikor elhagyjuk a szülői házat, akkor még mint gyermekek hagyjuk el, indulunk el. Elindulunk és sokszor vissza sem nézünk…mert haragszunk, neheztelünk, nem azt és nem úgy kaptuk ahogy akartuk, ahogy kértük. Elindul egy dühös, sértődött gyermek, hogy világot lásson, hogy megmutassa, hogy ő jó és tud jót tenni, be akar bizonyítani valamit. magának és elsősorban a szüleinek.
Járjuk a világot, tapasztalunk, tanulunk. Megélünk és megértünk dolgokat, helyzeteket, embereket. Elkezdjük megérteni a szüleinket, a saját történeteinket, hogy mi-miért, hogyan történt, vagy miért nem történt meg. Aki tudatos utat jár, az keresi ezeket a megértéseket, összefüggéseket. Önismereti képzéseken keressük a válaszokat, hogy mikor és miért sérültünk. Megoldásokat keresünk különböző módszerek segítségével. Haladunk előre az utunkon. Megyünk, egyre távolabbra jutunk.
Messze kell menjünk, hogy eltávolodjunk. Sőt, fel kell emelkedjünk, hogy jobban és mindent lássunk. Amikor elég messze mentünk, azt onnan tudjuk, hogy másoknak már remek segítőivé váltunk, hiszen úgy látjuk az összefüggéseket, megoldásokat, mint egy igazi Mester. Mert megtanultuk az elméletet. Mert abban a történetben nem vagyunk benne, mert nem velünk történt meg.
Eltávolodunk, kívülről nézzük, hogy könnyebb legyen. Forgatjuk így, forgatjuk úgy…felmentést keresünk, megmagyarázzuk. Nem bírunk vele, feladjuk…akkor legyen így! Elengedjük…
És akkor történik valami, ami megváltoztat mindent! Az életedet változtatja meg. Valami konkrét dolog kapcsán, lehetőséged adódik rá, hogy másként lásd meg őket az adott szituációban. Már nem a gyermek szemével nézed, már felnőttként állsz benne. Összeszeded az összes tudásodat, felépíted koncepcióidat és elindulsz végre vissza, oda ahonnan elindultál egykor, mint gyermek. Visszaindulsz szüleidhez. Visszamész, mert ennek így kell lennie, ez a REND!
Akkor kerülhetsz a helyedre, ha képes vagy rá, hogy felnőttként térj haza, neheztelés nélkül, fájdalom nélkül, elvárások nélkül. Akkor vagy ott a helyeden, amikor látod őket és tudván, ismervén az összes történetet, elfogadod őket olyannak, amilyenek. Látod a gyengeségeiket, a kicsinységüket és látod, hogy tulajdonképpen mennyire nagyon szeretnek téged. Igen, ők így szeretnek! A maguk suta, buta módján, pontosan úgy, ahogy képesek!
Ott állsz előttük, látod, hogy mennyire örülnek neked, úgy üdvözölnek, mint vendéget. Vendégül látnak téged. Kényeztetnek és szeretnek, odaadják figyelmüket neked. Igen, ők azok, akik szerinted bántottak téged…pontosan ugyanazok az emberek. Ők nem változtak meg…benned változott valami, valami egészen más lett.
Hazaértél, otthon vagy, érezheted, hogy fontos vagy, szeretnek téged! Nincs is ennél többre szükséged. Így vagy a helyeden, így lettek stabilak a gyökereid, így most már REPÜLHETSZ!
Amikor valaki bejárja ezt az önfejlődési utat és elfoglalja a saját helyét a családjában szeretettel a szívében, akkor érkezik meg…akkor érkezik meg az önálló, valódi felnőtt életébe. Innentől lehet más minden. Már nem a gyermekkori sérelmek mozgatnak, már nem másokat hibáztatsz, már nem kapsz a Sorstól komoly leckéket. Mert megfejlődted, megértetted, elfogadtad, elengedted.
Szabaddá váltál, felszabadítottad önmagadat! Amikor elindultál, erről még csak nem is álmodtál…alig tudsz mit kezdeni az érzéssel. Nem vártál ennyit, csak egy kicsit, hogy könnyebb legyen. S e helyett, óriásit kaptál: Szabaddá váltál!
A szüleink adják nekünk a legtöbbet az Életet, és magunktól, de rajtuk keresztül érhetünk oda, hogy Szabadon éljük meg.
Aki elindul, az megérkezhet. Találkozni fogsz az úton jó és rossz emberekkel, Varázslatos, Csodás és gonosz lényekkel…ha a szíved vezet, nem veszel el! Te csak menj előre, keresd a Szabadságodat és amíg el nem éred, amíg tiéd nem lesz, soha ne add fel!
Szeretettel: Váradi Andrea
Talentumok-Lélekébresztő gondolataink. 