Lélek, a Lélekkel… Szerkesztés

Zene szól, egy gyönyörű dallam, amit nem is olyan régen együtt hallgattunk. Ahogy megszólal a dallam, elvarázsol. Érzések, képek jellenek meg, emlékek, amiket ott, akkor éltünk meg. Elidőzök benne, élvezem. Betölt, feltölt, átölel. Jó érzések jelennek meg. Aztán egyszer csak valami kibillent…furcsa érzés jelenik meg. Az arcod itt van előttem, és érzem minden sejtemben, hogy sír, zokog a Lelked. Olyan, mintha kérne, könyörögne, hogy segítsek. Itt van velem, bízik bennem, kérlel, hogy mondjam el neked, az út amin most jársz, tele van veszéllyel. Tudom, hogy nem érdekel, mert most erősnek érzed magad, azt hiszed, hogy bármit megoldhatsz, bármit megtehetsz, hiszen bejártad már a saját utadat, megismerted önmagad, tudod, hogy a helyzetekben hogyan nem sérülsz meg. Hiszed, hogy a bentből végre kint lehet, hogy kipróbálhatod magadat, és a tanultakat végre. Az élet tapasztalás, nem több, és nem is kevesebb…mindannyiunk igazsága ez. Mindössze erről szól az élet.

Mégsem mindegy, hogyan éljük az életünket, és főként mit, és hogyan tapasztalunk meg. Sokfélék vagyunk, így tapasztalataink is színesek. Dönthetsz, és dönthetek, hogyan, miként élek. Választhatunk, válaszottunk mindketten. Te is, és én is, csak nem ugyanabban a pillanatban történt meg. A Lélek útját választottuk, a hétköznapi lehetőségek helyett, és ott, akkor megfogadtuk, hogy más nem számít, csak a Jóság, és a Szeretet… egy ideig így élted te is az életed. Aztán egyszer csak megváltozott minden. Megváltozott valami benned, és megváltoztattál magad körül mindent. Már nem számít más, csak a hétköznapi tapasztalás. Nem számít, hogy eddig hol jártál, kivel voltál, magadért mennyit dolgoztál. Nem számít mindaz, amit eddig kincsnek, különlegesnek láttál. Megváltoztál. Leváltál. Búcsú nélkül itt hagytál.

Nem tudtam, nem gondoltam, nem éreztem. Itt vagy, és mindvégig itt voltál. Egy darab belőled, a Lelked. Ő itt maradt, vagy visszatért ide, kér, könyörög, hogy segtísek neked. Mit tehetek érted, amikor hangom már nem ér el? Hogyan mondhatnám el, hogy mindaz amit most megélsz csalás, és ámítás? Honnan tudhatom, hogy meghallgatnál? Felismernél, ha meglátnál, vagy egyszerűen csak mellettem elhaladnál?

Kérdések sokasága bukan fel bennem, aztán elengedem, hagyom, hogy menjenek. Nincs mit tenni, nem mondhatok semmit, nem tehetek semmit, ez a te életed. Nem menthetlek meg. Önmagadtól nem. Be kell járnod ezt az utat is, meg kell tapasztalnod, hogy milyen nélküle, amikor már vele is voltál. Most már lehet összehasonlítani, lehet különbséget tenni. Mi a fontos, a lényeges, és ehhez képest a mindennapokat, a pillanatokat hogyan éled meg.

Olyan messze mentél, olyan távol vagy, hogy már nem látlak, nem hallhatlak, csak érezni tudlak. Érzem a Lelkedet, mert itt van velem, és rajta keresztül érezlek téged. Érzem, hogy szenvedsz, rettegsz, az életből fél lábbal kilépve a rettenthetetlent játszod éppen. Szomorú vagy, egyedül vagy, nem maradt már senki sem. Küldtem a Lelkedet hozzád, hogy hiányodon enyhítsen, de nem ment. Itt maradt, míg véget nem ért a dallam. Csend lett, és elment. Már nincs velem. Megjelent, az ismerős dallam szárnyán érkezett, kicsit elidőzött, majd tovább állt hirtelen.

Szeretném hinni, hogy hozzád ment haza, hogy veled van újra, hogy bekopogott hozzád, és emlékeztetett arra, hogy van egy dallam, ami összeköt benneteket, és minket. Talán majd érzed te is, hogy mikor kell meghallgatni ahhoz, hogy még késő ne legyen…Imádkoztam ma érted, hogy hazahívd a Lelked, és amikor megjelenik, beengedd újra az életedbe.

Vannak emberek, és helyzetek melyeket sosem felejtünk el…nekem te vagy az egyik ilyen ember, és van egy dallam, ami összekapcsol veled. A Lelekedet, a Lelkemmel. Ma újra megtörtént, és nagyon szép volt. Üzentem neked vele…

Emlékezz! Értékes ember vagy, élj úgy, hogy az életed példa legyen!

Végtelen szeretettel: Váradi Andrea

Duális világban éljük életünket, így elmondhatjuk, hogy mindkét energia minőség, jelen van az életünkben. Jelen van bennünk is, és tudatosan, vagy tudattalanul működtet minket, életünket. Talán nem is látod, hogy a kialakult élethelyzetet, a benned lévő érzéseket, gondolatokat, és ezzel cselekedeteidet, hogyan teremted meg, hívod életre. A bennünk lévő energia minősége mindig semleges, pusztán az elme cimkézi fel, nevezi meg jónak vagy rossznak a tapasztalás végeredményének megfelelően.

Az energia semleges, és ennek minőségi jellemzője a Szeretet. Innen indul ki minden, és válik majd negatív vagy pozitív megéléssé az életünkben. Mi tesszük azzá, ami lesz. Mi hívjuk életre magunkban az erőt, nevezzük el, ruházzuk fel minőségi jellemzőkkel. Mert ilyenek vagyunk, így működünk. Azért működünk így, mert elhangolódtunk. Mert elhittük, elhisszük, és saját hitrendszerünkké tesszük, hogy létezik jó és rossz. Pedig mindannyian tudjuk ha mélyen magunkba nézünk, hogy nem létezik más, mint a Szeretet. Annak jelenléte, vagy aktuális hiánya az életünkben. De attól, hogy pillanatnyilag hiányzik, nem jelenti azt, hogy rosszá, gonosszá váltunk. Csak annyit tesz, hogy nem tudunk magunkban a Szeretet energiájához kapcsolódni.

Amikor elhangolódsz a Lélektől, elkezded elhinni magadnak vagy másoknak, hogy nem vagy elég jó, hogy hibáztál, mulsztottál, rossz vagy. Amikor elhiszed, hogy ez így van, és ezzel bántod magad, életre hívod magadban a saját árnyékodat. Amíg bántod és megkérdőjelezed magadat, amikor elárulod önmagad, az árnyék egyre erősebb lesz, és ez azért történhet meg, mert egyre távolabb lépsz te magad a szeretettől, így egyre kevésbé hiszel magadban, és benned lévő értékekben. Ez egy ördögi kör, és kizárólag te magad tudod megszakítani, te tudsz belőle kilépni.

Te tudod eldönteni, hogy mikor szeretnél újra a Szeretethez kapcsolódni, mikortól tudsz és akarsz magadra, és a világra újra szeretettel nézni. Természetesen a világ nem fog ettől megváltozni, de te önmagaddal újra kapcsolatba tudsz kerülni. Amikor újra kapcsolatod lesz önmagaddal, Lelkeddel, azt onnan ismerheted fel, hogy elkezd újra pozitív irányba fordulni az életed. Amikor nem működik benned és körülötted szinte semmi, amikor kudarcokat élsz meg, amikor belül szenvedsz, akkor tudd, hogy nem történt más, mint távolabb került tőled a Lélek.

Figyelj, lásd meg, változtass! Vállalj felelősséget azért, hogy magadban milyen energiákat hívsz életre, minek adsz magadban teret! Bármi is történik veled, bármilyen is az életed éppen, tudd, hogy bármikor változtathatsz, bármikor visszatérhetsz magadban a kiindulási ponthoz, ami önmagad közepe. Ez a Szeretet. Ebből indul ki minden, és itt ér véget.

Milyen erőt hívsz életre magadban, és milyenné vált ezáltal az életed? Te miben hiszel? Mit táplálsz nap, mint nap a gondolataiddal, érzéseiddel, viselkedéseddel? Elégedett vagy azzal, amit így teremtesz?

Én megtanultam a leckét egy életre: Nincs más, csak Szeretet, és az én felelősségem, hogy milyen energiát hívok magamban életre. Ha szeretnéd, segítek neked abban, hogy te is változhass, keress meg!

Végtelen szeretettel: Váradi Andrea

Az életünk nem más, mint találkozások, és történetek sokasága, melyekből épülünk, vagy fájdalmat, traumát szenvedünk el. Nézőpontjainktól és értékrendünktől függően különböztetjük meg a helyzeteket, és fejünkben automatikusan dől el, hogy melyik oldalhoz soroljuk éppen. Sokkal jobban figyelünk a fájó helyzetekre, és sokkal tovább emlékszünk ezekre. Megengedjük, hogy évekig, évtizedekig félelemben, szorongásban tartsanak, hogy meghatározzák megéléseinket, személyiségünket. Valamiért fontosnak tartjuk ezeket a helyzeteket, és az ahhoz tartozó embereket. Talán nem is tudjuk, hogy miért, és talán azt sem, hogy így működünk, csak azt vesszük észre, hogy évről-évre kevesebb önbecsüléssel rendelkezünk, mert minden ilyen helyzet azt üzeni, hogy: Legyőzött valaki, nem voltál elég jó, kedves, okos stb…

A világi értékrend szerint az a kérdés, hogy egy-egy helyzetben ki a nyertes, és ki szenvedi el a veszteséget. Így nem lehetsz más, mint nyertes vagy vesztes. Vannak emberek, akik olyan sokszor voltak már vesztesek, hogy képtelenek a régi helyzetekbe belelépni, a régi emberekkel találkozni, mert minden találkozás lehetőségére, már eleve csak úgy tudnak tekinteni, hogy újabb fájdalom érheti őket. Aki ilyen nézőpontból tekint önmagára, és életére, hatalmas fájdalmat él meg, és az életét szenvedésnek, kiszolgáltatottságnak éli meg.

Van lehetőségünk változtatni!

Lehet másabb, könnyebb, lehet másmilyen az élet!

Amikor úgy döntesz, hogy már pont elég fájdalmat éltél meg, odafordulhatsz a Lélekhez, és az ő nézőpontjából is megnézheted önmagadat, és történeteidet. A Lélek aki benned él már sok-sok életet élt meg, és most is itt van, most veled, általad tapasztal éppen. Kérdezd meg tőle, hogy segíthetsz magadon, hogy a történeteiddel együtt kapcsolódni tudj vele.

Amikor gyógyul a Lélek, amikor gyógyítod a Lelkedet, vedd sorra a történeteidet, és tedd fel a kérdést magadnak: Ezután maradt bennem szeretet? S ha a válasz igen, akkor nem lehetsz vesztes. Mert nem számít, hogy kinek van igaza, kinek az elképzelése valósul meg, kinek az akarata erősebb az adott pillanatban, csakis az számít, hogy azután ami megtörtént, ami történik veled, van-e benned szeretet?!

A szeretethez csak akkor tudsz kapcsolódni, ha a Lélek felé mozdulsz el, ha a hozzá tartozó értékrendet éled. Ha gyógyulni szeretnél, nem kell semmi mást tenned, mint kapcsolódni a Lélekhez, vele együtt a szeretethez, és élni az életedet. Amikor életedet így éled, a történeteket így nézed, megláthatod, hogy az élet körbe szövi a fájdalamas sebeket, és örömmel, boldogsággal tölti fel a szívedet.

Adj esélyt magadnak a gyógyulásra, fókuszálj a Szeretetre, mert a többi nem számít, hidd el!

Végtelen szeretettel: Váradi Andrea

Életünk során többször kerülünk olyan élethelyzetbe, amikor válaszút elé állít minket a sors. Döntenünk kell, hogy melyik irányba folytatjuk utunkat. Valahogy ez már természetessé is vált. Megszoktuk, tesszük, amit tennünk kell. Azonban az utóbbi időben valahogy minden teljesen másként működik. A válaszutak életbe vágóbbak, teljes életünkre, létünkre van kihatással. Nem csak egy szeletre, az egészre, a teljességre. Minden apró döntéssel az életünkkel játszunk. Nincsenek fél megoldások. Nem lehet halogatni, nem lehet a felelősséget valaki másra áttenni, nem lehet hárítani. Olyan érzés mintha szigorú bírák előtt ülnénk, akik figyelik minden egyes lépésünket, azokat gondosan feljegyzik, mérlegelnek, aztán az életünk alakulásában tükröződik az ítélet.

Most, amikor hiányzik a holnap bizonyossága, most amikor minden történet alapja bizonytalanná válik, nem marad számunkra más lehetőség, mint a teljes jelenlét. Minden pillanat maradéktalanul szentté válhat, mély meghittség van. Amikor találkozunk, minden lélegzet becses, minden szó azért hangzik el, hogy mélyen meghalljuk, megízleljük, magunkba fogadjuk. Minden érintés időtlenül vibrál. Minden pillantás, minden kimondott, és kimondatlan szó, minden ami az emlékezetünkben megmaradt, és az is amit az idő már régen elmosott, itt van. Itt van a Most végtelen ölelésében, az egyetlen helyen, ahol találkozásaink valódiak. Ez az egyetlen hely a világban, ahol te és én találkozni tudunk. A végtelen tér és idő, az abban megélhető szeretet, ez a mi találkozásunk.

S hogy mi lesz ezután? Másodlagossá válik e szenvedélyes meghittség fényében, melyet nem érinthet sem a holnap álmai, sem az elmúlás, sem a halál.

Együtt maradunk, nem búcsúzunk, nem válhatunk el, mert egyek vagyunk.

Maradj a szívemben, ahol mindig is voltál, és én magammal viszlek mindenhová, bárhová.

Végtelen szeretettel: Váradi Andrea

www.talentumok.com

Aki menedéket keres, védelmet keres. Védelemre van szüksége ahhoz, hogy önmagát biztonságban érezhesse. Védelem szükséges ahhoz, hogy önmagával újra kapcsolatba kerülhessen. A világi elvárások üldöznek minket, szinte folyamatosan zaklat valaki, valamivel. Kéréssel, követeléssel. Menni kell, tenni kell. Bármit teszel vagy nem teszel, azt nem magad döntöd el, elvárásokra, szinte parancs szóra cselekszel. Üldözött vagy, aki átmenekül az életén, az életen, megtorpan itt, ott, de nincs ideje, módja, hogy körülnézzen, megpihenjen, indulnia kell. Teljesíteni, bizonyítani kell. Magadnak, és másoknak, bárkinek, mindenkinek, hátha valaki egyszer felismer, és elismer. Keresel, és igen ő is keres, a másik, aki éppen úgy keres mint te. Ő is azt a helyet, lehetőséget keresi valójában ahol végre megpihenhet, és önmaga lehet. De mindketten eltévedtetek. Az a hely amit kerestek, nem kint van a világban, ott hiába keresitek.

Újra és újra megtörténik, megteszed, mert szereted, és azzal amit és ahogyan teszel kimondott vagy kimondatlan elvárásainak teszel eleget. A kedvéért, a kapcsolódásért eladod a Lelkedet, az érzéseidet. Lemondasz magadról, érte. Azt hiszed, hogy megteheted… mert ott, akkor még nem érzed, hogy mindent odaadsz a semmiért cserébe. Olcsó pengőért eladod igazságodat, értékrendedet, elképzeléseidet, mindazt aki te vagy tulajdonképpen. Mert neki, nekik nem te kellesz… egy karakter kell, aki pont olyan, amilyet ők elképzelnek. Olyan kell, aki kérdések nélkül, tökéletesen játssza el a szerepet amit rá bíznak egyetlen alkalomra, vagy akár egy egész életre.