Napok teltek el, vagy talán hosszú hónapok is úgy, hogy nem néztem tudatosan a tükörbe. Elvégeztem a szokványos tevékenységet, de nem tekintettem a tükörbe. Nem tehettem, mert ha megtettem volna, minden alkalommal összetört volna bennem minden. Meglátni a fájdalmat, a… Bővebben ›
Nem látom már, hogy pontosan hol, és mikor kezdődött el… mert életünk amit most élünk sok-sok élet szövedéke. Nem látszik, hogy honnan indult el, és mi az, amiért újra összerendelt bennünket az élet. Mégis tudjuk, érezzük mindannyian, hogy találkozásunk itt,… Bővebben ›
Amikor gyermeket vállalunk, ketten döntünk, és kérjük a Mindenséget, hogy adja oda, ajándékozzon meg minket. Kérünk egy nálunknál jóval hatalmasabb erőt, hogy döntsön kérésünk, és ezzel sorsunk felett, hogy felruház-e vagy sem, a szülői szereppel. Itt, ebben a pillanatban még… Bővebben ›
A mindennapi tudatosság, és a minőségi önismeret egyre szükségesebb számunkra. Világunk útvesztőiben ezek nélkül nem lehet kiutat találni. Tudatosság, hogy a fókuszt meg tudjuk tartani, és önismeret ahhoz, hogy kiszámíthatóvá válhassunk önmagunk számára. Jelenleg szinte minden arról szól, hogy csak… Bővebben ›
Hallgattál, és talán még a mai napig is hallgatsz. Te vagy a titkok őrzője, a bánat temetője, a szomorúság együtt érzője. Te vagy mások Lelkének látója. A hallgatag, a csendes a néma. A váll, mely a terheket elbírja, a sírók… Bővebben ›
Van, hogy összerendez bennünket az élet, és persze olyan is van, amikor csak egyszerűen elsétálunk egymás mellett. Találkozásainkból pillanatok születnek. Pillanatok, felszínesek, és mélységesek. Amikor először látod meg, még csak a külsőt, és a viselkedését látod, és többnyire ezek a… Bővebben ›
Talán úgy kezdődik, hogy egyszer mindenkiben van méltóság, hogy az élettel járó jogosultságunkkal a méltóságot is megkapjuk. A sors felruház vele. Méltó vagy emberként élni, kiérdemelted. Menj és tapasztalj a Földön! Menj, és teljesedj ki, menj és élj az embernek… Bővebben ›
Vannak apák, akik bűnt követnek el. Bűnük sokféle lehet, és nem is lényeges, hogy pontosan mit tettek. Valami olyat, amiért a sors elszámoltatja őket. Mielőtt a sors odaérhetne, találkozik az ördöggel, aki felajánlja neki, hogy együttműködésért cserébe, a sors elől… Bővebben ›
Vannak helyzetek, és emberek, akiket, amiket kérdés nélkül érdemes elengedni, vagy neked kell továbblépni. Egyszer a benned élő harcosnak is fel kell ébredni… vannak csaták amiket szükségtelen megvívni. Nem kell önmagadat feladni, érzéseidről, igazságodról, szabadságodról lemondani, nem kell neked a… Bővebben ›
Nem ismerek annál tisztább, és szentebb helyet, mint amit együtt képezünk le, amikor öszejövünk dolgozni a Térben. A közös szándék, hogy segítsünk, és biztos tudása annak, hogy vezetnek minket, megengedi, hogy teljesen elengedjük személyiségünket. A megjelenő érzések, az érintések előhívják… Bővebben ›
Bolyongó Lelked nem talál kiutat. Mennél, már de az Élet fogva tart, nem ereszt. A világgal való küzdelmed önpusztításra cserélted. A külső harcok már rég megszűntek. Helyettük az álszent nyugalommal leplezed dühödet. Ahogy az ostor csattan a hátadon, úgy gördül… Bővebben ›
Bizonyos nézőpont szerint életünk nem más, mint egy végtelennek tűnő, hosszú utazás, melynek természetes része a sok kihívás, tapasztalás. S ha így van, akkor van benne több megálló, elágazás. Pihenés, és választás, aztán tovább indulás. Kijelölve, kiválasztva a következő irányt,… Bővebben ›
A legmélyebb igazságot, a legőszintébb valóságot odaadni. Annyira szeretni, hogy közben a bizalmat is megszavazni. A legmélyebb kiszolgáltatottságban is felelősséget vállalni. Igazság, őszinteség, szeretet… a fogalmak, melyek megváltoztatják az életet, melyek emberséggel ajándékozzák meg szövetségeseiket. Mélységesen mély érzések, melyek már… Bővebben ›
El tudod-e képzelni, hogy az a sors amit te élsz, a múltad túlélése, az hogy egyáltalán itt vagy, és az amit elértél az életedben, az már önmagában példa értékű? Tudod-e önmagadat értékes embernek érezni, látni, és az életedet ennek megfelelően… Bővebben ›
Nem emlékszel pontosan, nem tudod, hogy ki-mi veztetett oda, abba a pillanatba. Ha visszanézel, te sem érted, hogy egyáltalán hogy történhetett meg. Egy tett, amit te követtél el. Egy helyzet, ahol tettességeddel áldozati szerepbe kényszerítettél egy másik embert. Bántottad, megaláztad,… Bővebben ›
Valahogy úgy kezdődnek a kapcsolódásaim, hogy látok valami mélyről jövő fájdalmat a szemedben, és úgy gondolom, úgy érzem, hogy valamit tehetnék érted, hogy legalább egy kicsit könnyebb legyen neked, hogy a létezés nyomasztó szorításából egy-egy pillanatra fellélegezhess. Ha ott vagyok,… Bővebben ›
Furcsa érzés ezt elhinni a mai rohanó, egyre hangosabb világban. Fülsiketítő zajok vesznek körül minket, már a madarak éneke is puszta erőlködéssé vált, próbálják átkiabálni, átüvölteni az erős hangokat. Megváltozott minden! Évekkel ezelőtt még feleennyi zaj nem volt, fel ennyire… Bővebben ›
