Sosem kérted, nem követelted, én mégis mindig magamat adtam érted. Teljesen, egészen. Odaadtam mindent, ami csak telt tőlem. Feladtam mindazt, amitől én-én lehetek. Hitet, és értékrendet, hogy amikor szükséged van rám, egyetértsek, bólintsak, hogy jól van, jól tetted. Biztattalak, bátorítottalak,… Bővebben ›
Vannak pillanatok, amikor őszintén ki tudom mondani, hogy „Szeretem az életem!” Vannak pillanatok, amikor megengedem magamnak ezt az érzést. Aztán a pillanatok tovaszállnak. Kiesek a saját helyemről, vagy talán az életemből. Kiesek a szerepemből. Abból a szerepből, melyet a Sors… Bővebben ›
A mindannyiunkban ott lévő gyermek emlékszik mindenre, nem számít, hogy mennyi idő telt el. Évek, évizedek, még évszázadok sem tompítják eléggé a fájdalmat, megaláztatást, cserbenhagyást, amit meg kellett élnie. Felnőttként próbáljuk megérteni, hogy miért kellett elszenvedni, aztán próbáljuk feldolgozni, meggyászolni… Bővebben ›
Életünkben vannak olyan pillanatok, amikor nincs értelme ott maradni, benne állni, tovább várni. Nincs már értelme próbálkozni, újra nekifutni, önmagunkat feladva szimpatikusan viselkedni. Egyszerűen meg kell fordulni, és ezzel együtt mindent megfordítani. Kívülről-befelé indulni, közeledés helyett-távolodni, hallgatás helyett-őszintén szólni, ő… Bővebben ›
Mindig, minden pillanatban mozog, áramlik, változik. Kiegyenlítődésre törekszik, és ezzel mindenkit változásra, változtatásra bír. Van amikor kér, vagy egyszerűen lehetőséget ad, de olyan is van amikor követel tőled, vagy akár elvesz. A lényeg, hogy történjen, valami vagy valaki változzon meg…. Bővebben ›
Világok találkozása az Élet. A te világod találkozik az én világommal. Van, hogy a találkozás a felismerést segítve jön létre, van, hogy a búcsú üzenetét hordozza magában, és van, hogy egyszerűen csak elmegyünk egymás mellett. Talán egy röpke tekintet, vagy… Bővebben ›
Úgy gondoltam mindig, és ma már úgy is érzem, hogy kiemelt jelentősége van a kommunikációnak, beszédnek. Az amit, és ahogy mondunk megbetegít, vagy meggyógyít minket, vagy akár sorsunkat pecsételi meg. Generációk halnak meg, és velük együtt szavak, kifejezések, rituálék tűnnek… Bővebben ›
Lehetnek-e szüleid olyan emberek, akik a kapcsolatukba nem érkeztek meg, akik sosem szólítottak meg téged, hogy megismerhessenek? Lehet-e anyád, aki szeretetet nem érez, szíve zárva? Lehet-e apád, aki nincs veled, a bajban nem véd meg? Lehet-e testvéred, aki nem ismer… Bővebben ›
Most, amikor látszólag a legfényesebb, legmelegebb…de tévedés, ez nem meleg. Más, több, olyan valami ami elpusztíthat, megégethet, kárt okozhat neked. És még csak nem is fényes. A fény mögé bújik el, azt akarja, hogy csak a fényt lásd, azt akarja,… Bővebben ›
Mindig, minden pillanatban mozog, áramlik, változik. Kiegyenlítődésre törekszik, és ezzel mindenkit változásra, változtatásra bír. Van amikor kér, vagy egyszerűen lehetőséget ad, de olyan is van amikor követel tőled, vagy akár elvesz. A lényeg, hogy történjen, valami vagy valaki változzon meg…. Bővebben ›
Látom, és érzem, hogy menned kell, tudom, hogy a Sors már döntött feletted. Leszolgáltad mindazt, amit szántak neked. Odaadtad amit adhattál, megtanítottad, amit taníthattál. Mára elfáradtál. Érzem a Lelkedet, s hogy maradna még szívesen, hiszen számára a tapasztalások lehetősége az… Bővebben ›
A kezdetekkor ott volt, abból fogant, abból született minden, ami a világban fontos, és lényeges. Szeretetből a szeretet kifejezéséből, és a szeretet iránti vágyból fogan az ember. Ott van, létezik, megélik, kifejezik. Amikor van szeretet, akkor van minden. Válaszok a… Bővebben ›
Amikor a szemedbe nézek, mélységes fájdalmat látok, ami egy pillanatra a saját fájdalmamra emlékeztet. Fájdalom, elveszített érzések, melyek nélkül az élet félig üres. Az Egység üzenete, és emléke már porrá hamvadt el. Mára már nem maradt más, csak a szomorúság,… Bővebben ›
Az elvárások rabjaként szolgáltam. Tudtam mit várnak és azt is, hogyan. A különböző elvárások újra és újra lehasítottak. Az elvárásokért önmagamról lemondtam. Így valójában én mások voltam. Azt kapták, amit kértek. Azt, hogy magam helyett mindig valaki más legyek. Én… Bővebben ›
Életünket ránk ruházott, és magunk által vállalt szerepeink szerint éljük. Az, hogy gyerekek vagyunk-e, vagy már felnőttek, elsősorban az idő függvénye. Eljön az ideje, amikor felnőtté lesz a gyerek. Felnőtté válik, és elindul a saját életébe. Elindul, hogy tapasztaljon, tanuljon,… Bővebben ›
Mondhatnánk azt, hogy a szabadság az élet természetes velejárója. Mégis a szabad emberek a legveszélyesebbek. Ők tudják a titkot, mellyel rendszereket túlléphetnek, helyzetekből kikerülhetnek, vagy már bele se mennek. Szabadok, de nem azért, mert szabadnak születtek. Félig- meddig megnyomorította őket… Bővebben ›
Óriási viharok pusztítottak az elmúlt időszakban. Fenekestül felfordult minden. Bennünk, a belső életünkben. Kívül talán nem is látszik mindez. Csak az tudja, látja, aki átéli, megéli ugyanezt. Azok felismerik. Felismerik a szemekben, tekintetekben. Helyzetek voltak, ahol úgy éreztük próbára tesznek… Bővebben ›
