Kifelé figyelünk, kint vagyunk. A kinti világunk olyan sokszínű, hangos, és olyan sok lehetőséget kínál számunkra, hogy ezen lehetőségek megismerése, feltérképezése, a megfelelő kiválasztása, és aztán a megvalósítás, teljesen eltereli figyelmünket. Kifelé figyelünk, és közben belül magunkban egyre jobban szétesünk…. Bővebben ›
Családállítóként, és szülőként is keresem az új nézőpontokat, hogyan lehetne jól működni szülőként. Jól, azaz úgy, hogy a kapcsolat megmaradhasson, és minden résztvevő jól érezhesse magát benne. Tudatlanságunk okán sok hibát követünk el a gyereknevelésben, de mára már rengeteg jó… Bővebben ›
Amikor gyermeket vállalunk, ketten döntünk, és kérjük a Mindenséget, hogy adja oda, ajándékozzon meg minket. Kérünk egy nálunknál jóval hatalmasabb erőt, hogy döntsön kérésünk, és ezzel sorsunk felett, hogy felruház-e vagy sem, a szülői szereppel. Itt, ebben a pillanatban még… Bővebben ›
Vannak apák, akik bűnt követnek el. Bűnük sokféle lehet, és nem is lényeges, hogy pontosan mit tettek. Valami olyat, amiért a sors elszámoltatja őket. Mielőtt a sors odaérhetne, találkozik az ördöggel, aki felajánlja neki, hogy együttműködésért cserébe, a sors elől… Bővebben ›
A mindannyiunkban ott lévő gyermek emlékszik mindenre, nem számít, hogy mennyi idő telt el. Évek, évizedek, még évszázadok sem tompítják eléggé a fájdalmat, megaláztatást, cserbenhagyást, amit meg kellett élnie. Felnőttként próbáljuk megérteni, hogy miért kellett elszenvedni, aztán próbáljuk feldolgozni, meggyászolni… Bővebben ›
Úgy gondoltam mindig, és ma már úgy is érzem, hogy kiemelt jelentősége van a kommunikációnak, beszédnek. Az amit, és ahogy mondunk megbetegít, vagy meggyógyít minket, vagy akár sorsunkat pecsételi meg. Generációk halnak meg, és velük együtt szavak, kifejezések, rituálék tűnnek… Bővebben ›
Életünket ránk ruházott, és magunk által vállalt szerepeink szerint éljük. Az, hogy gyerekek vagyunk-e, vagy már felnőttek, elsősorban az idő függvénye. Eljön az ideje, amikor felnőtté lesz a gyerek. Felnőtté válik, és elindul a saját életébe. Elindul, hogy tapasztaljon, tanuljon,… Bővebben ›
Ki vagyok én, vagy ki lehetek én a történeteim nélkül? Szoktuk mondani, hogy én én vagyok, és te te vagy. Élem a saját életemet, téged pedig szabadon engedlek, hogy te is élhesd a saját életedet. De ez valóban csak ennyi… Bővebben ›
Az élet úgy hozza, hogy egyszer csak szülővé válunk, vagy jobb esetben magunk választjuk. Szülővé azok lehetnek, akik gyereket vállalnak. Ideális esetben már a fogantatás előtt készülnek rá, szokványos esetben a fogantatás után esünk bele életünk új szerepébe. Az új… Bővebben ›
Nagyon sokszor felvetődik, szinte minden emberben megfogalmazódik a kérdés, hogy a szülők, akik őt felnevelték, azok az igazi szülei-e. Legelőször gyermekkorban kerülünk szembe ezzel a kérdéssel, főként akkor, ha nem úgy bánnak velünk otthon amit magunk szerint mi megérdemlünk. Ez… Bővebben ›
Újra és újra felbukkanó sorsok, érzések. Vágyak, törekvések. Félelmek és reszketések. Menekülések valami elől, vagy inkább valamibe. Napok, hónapok, évek, mire megértjük mindezt. A megértés rögös útján egy-egy újabb lenyomat kap értelmet. Keresés, kutatás… menekülés a válaszokkal telített múltba. Abba… Bővebben ›
Szükségünk van arra, hogy megértsünk dolgokat, hogy egy-egy történetben felismerjük saját sorsunkat, önmagunkat. Így születhet meg bennünk a felismerés, belátás, elfogadás, és ezután léphetünk tovább. Nagyon sokszor felmerül a kérdés, hogy van-e szabad akarat, vagy erősebb a Sorsszerűség, az elrendeltetettség?… Bővebben ›
A mai világban, amikor alig van olyan gyerek, aki családban nőhetne fel, nagyon nehéz gyereknek lenni, annak maradni. Az elvált szülők gyermekei sérülnek, elveszítik a családban helyüket, akaratlanul felnőtté lesznek. Olyan helyzetbe kerülnek, ahol meg kell védeni az egyik szülőjét… Bővebben ›
Párkapcsolat… Te és ő, a párod. Ketten lesztek egyek, illetve ketten együtt lesztek egy pár. Ez egy új minőség és ahhoz, hogy ez az új minőség kialakulhasson, önmagán mindenkinek egy kicsit túl kell látnia, lépnie. Meg kell látnia a másikat,… Bővebben ›
Lehet azt gondolni, hogy szabadok vagyunk, hogy azt tehetjük amit csak akarunk, de ezt gondolni azt jelenti, hogy még nem látod az igazságot… az igazságot és a nagyságot, hogy mindent a Sors irányít. A Sors az ami tudja, hogy mikor-minek… Bővebben ›
Vannak szabadon választott és kötelező körök az életünkben. A kötelezőt mindenkinek meg kell tenni, nem lehet előle kitérni, elbújni. A sors figyeli és felügyeli. Tudja, látja, hogy hol van még megoldandó feladat és oda az embert visszatereli, ha szökni akar,… Bővebben ›
Egy adott családi rendszert szemlélve a testvérek egymás közötti viszonyát az érkezési sor határozza meg. Az idősebbnek többet lehet, mert előbb érkezett. Ezt a jogot biztosítani kell ahhoz, hogy rend legyen! A kisebb gyerekek általában nem fogadják el azt,… Bővebben ›
