Gondolataink, idézetek

Annyira szeretni, hogy közben a bizalmat is megszavazni.

A legmélyebb igazságot, a legőszintébb valóságot odaadni. Annyira szeretni, hogy közben a bizalmat is megszavazni. A legmélyebb kiszolgáltatottságban is felelősséget vállalni. Igazság, őszinteség, szeretet… a fogalmak, melyek megváltoztatják az életet, melyek emberséggel ajándékozzák meg szövetségeseiket. Mélységesen mély érzések, melyek már… Bővebben ›

Ha tehetném, jobbá tenném az életed.

Valahogy úgy kezdődnek a kapcsolódásaim, hogy látok valami mélyről jövő fájdalmat a szemedben, és úgy gondolom, úgy érzem, hogy valamit tehetnék érted, hogy legalább egy kicsit könnyebb legyen neked, hogy a létezés nyomasztó szorításából egy-egy pillanatra fellélegezhess. Ha ott vagyok,… Bővebben ›

Az élet vezet minket…

Az élet sokféle. Hol az egyik oldalát mutatja, hol a másikat. Vezet, és tanít minket. Utat mutat, lehetőségeket. Embereket vezet hozzánk, lehetőséget adva a felismerésre, megismerésre, megértésre. Vár türelmesen, és figyel. Figyeli, hogy a leckét megtanultad-e, megértetted-e. S ha igen,… Bővebben ›

Mi ez? Ez a Karácsony nektek?!

Milyen érzés van most bennem? Reményvesztettség. Hittem, és reméltem, hogy egyszer jóvá válik minden, hogy lesz olyan nap, olyan ünnep, amikor azt érezhetem, hogy minden rendben van bennem, körülöttem. Mindig várom a következő alkalmat, hogy bizonyosságot nyerjen, hogy lehet másképp,… Bővebben ›

Láthatatlan gyermekek.

Vannak, akik bár itt vannak köztünk, a látható, és megfogható világban élnek, mégis láthatatlannak érzik magukat, úgy érzik, hogy a többi ember, és a világ nem látja, nem érzékeli őket. Ők azok, akiket meglöknek, akir rálépnek, akit valahogy nem vesznek… Bővebben ›

Újra élt érzések, újra élt helyzetek.

Amikor kimondod, hogy múlt, örülsz, hogy már nem vagy ott, hogy vége van. Tovább léptél, évek, évtizedek teltek el azóta. Sok minden megváltozott benned, és körülötted. Ezerszer próbáltad kitörölni azokat az emlékeket, melyek megkeserítették gyermekkori életedet. Úgy érzed, hogy túl… Bővebben ›

Magamat adtam érted…

Sosem kérted, nem követelted, én mégis mindig magamat adtam érted. Teljesen, egészen. Odaadtam mindent, ami csak telt tőlem. Feladtam mindazt, amitől én-én lehetek. Hitet, és értékrendet, hogy amikor szükséged van rám, egyetértsek, bólintsak, hogy jól van, jól tetted. Biztattalak, bátorítottalak,… Bővebben ›

Szeretem az életem…

Vannak pillanatok, amikor őszintén ki tudom mondani, hogy „Szeretem az életem!” Vannak pillanatok, amikor megengedem magamnak ezt az érzést. Aztán a pillanatok tovaszállnak. Kiesek a saját helyemről, vagy talán az életemből. Kiesek a szerepemből. Abból a szerepből, melyet a Sors… Bővebben ›

Rajtad múlik…

Életünkben vannak olyan pillanatok, amikor nincs értelme ott maradni, benne állni, tovább várni. Nincs már értelme próbálkozni, újra nekifutni, önmagunkat feladva szimpatikusan viselkedni. Egyszerűen meg kell fordulni, és ezzel együtt mindent megfordítani. Kívülről-befelé indulni, közeledés helyett-távolodni, hallgatás helyett-őszintén szólni, ő… Bővebben ›

A végtelen egyszerű…

Mindig, minden pillanatban mozog, áramlik, változik. Kiegyenlítődésre törekszik, és ezzel mindenkit változásra, változtatásra bír. Van amikor kér, vagy egyszerűen lehetőséget ad, de olyan is van amikor követel tőled, vagy akár elvesz. A lényeg, hogy történjen, valami vagy valaki változzon meg…. Bővebben ›

Kezemre érintés nem felelt…

Világok találkozása az Élet. A te világod találkozik az én világommal. Van, hogy a találkozás a felismerést segítve jön létre, van, hogy a búcsú üzenetét hordozza magában, és van, hogy egyszerűen csak elmegyünk egymás mellett. Talán egy röpke tekintet, vagy… Bővebben ›

Szomorú szemeid…

Amikor a szemedbe nézek, mélységes fájdalmat látok, ami egy pillanatra a saját fájdalmamra emlékeztet. Fájdalom, elveszített érzések, melyek nélkül az élet félig üres. Az Egység üzenete, és emléke már porrá hamvadt el. Mára már nem maradt más, csak a szomorúság,… Bővebben ›

Mások tökéletes elvárása voltam.

Az elvárások rabjaként szolgáltam. Tudtam mit várnak és azt is, hogyan. A különböző elvárások újra és újra lehasítottak. Az elvárásokért önmagamról lemondtam. Így valójában én mások voltam. Azt kapták, amit kértek. Azt, hogy magam helyett mindig valaki más legyek. Én… Bővebben ›

A szabadság ára.

Mondhatnánk azt, hogy a szabadság az élet természetes velejárója. Mégis a szabad emberek a legveszélyesebbek. Ők tudják a titkot, mellyel rendszereket túlléphetnek, helyzetekből kikerülhetnek, vagy már bele se mennek. Szabadok, de nem azért, mert szabadnak születtek. Félig- meddig megnyomorította őket… Bővebben ›

Ráébredés.

Óriási viharok pusztítottak az elmúlt időszakban. Fenekestül felfordult minden. Bennünk, a belső életünkben. Kívül talán nem is látszik mindez. Csak az tudja, látja, aki átéli, megéli ugyanezt. Azok felismerik. Felismerik a szemekben, tekintetekben. Helyzetek voltak, ahol úgy éreztük próbára tesznek… Bővebben ›

Köztünk jár a farkas?

Túlélve gyermekkori sérüléseinket, sérelmeinket, reményekkel telítve lépünk bele felnőtt életünkbe. Hisszük, reméljük, hogy annál ami volt, csak jobb lehet. Bizalmat szavazunk számunkra idegen embereknek, elhisszük, hogy ők szeretnek, megbecsülnek, tisztelnek minket. Aztán egyszer csak történik valami és megváltozik minden. Azok… Bővebben ›