A teljesség felé…

A semmiből indul útjára a vágy, hogy megtörténhessen a megnyilvánulás. Kiszakad, az egészből a rész, elindul egy élet a Föld felé. Teljesnek tűnő, kerek, egész. Belsejében emlék töredék. Életekből, emberektől, helyzetekből. Magával hozza, és egy idő után majd megmutatja.

Először még tiszta, mint egy fehér lap, nem látsz rajta lenyomatokat. Nem tudja megmutatni a tapasztalatokat. Csak van, él, létezik, visszatért. S mert itt van, elindul újra a folyamat, az egész részekre bomlik, tanul, tapasztal, majd visszatér.

Ahány féle a megszületés, annyi féle a visszatérés. Van, aki siet visszatérni, mert azt érzi, odaát könnyebb lesz neki. Sürgeti, sietteti, mert akkor még nem tudja, hogy az életben tapasztalt fájdalom egy részét az ember magával viszi, és odaát is vele marad, nem lesz könnyebb neki. Szabadulni volna jó, de valamiért nem engedik…nem lehet idő előtt kilépni, és a teljességbe visszatérni. S, hogy mikor van itt az idő, azt ember el nem döntheti. A megfelelő időben egyszerűen megtörténik.

Talán nem is tudjuk amikor fáj, sajog, hogy minden lépésünkkel, a teljesség felé szeretnénk lépni. Oda vágyunk vissza, ott akarunk lenni. Ahol minden jónak, kereknek, egésznek tűnik.

A teljesség felé lépni, hozzá egyre közelebb kerülni, nos ehhez az életben kell lenni. Csak itt lehet elég tapasztalatot, tudást, bölcsességet szerezni. A teljesség felé elmozdulni…minden nap, minden percében ez történik. Minden cselekvésed, tapasztalatod, ezt erősíti. A teljesség felé szinte húzza az embert valami, s ha hagyod, szinte magától megtörténik. Részekből újra egészek lesznek, és hozzá adódnak az eddigiekhez. Több leszel egy élettel. Annak minden jó és rossz érzésével.

A teljességből indultunk el, és oda visszahív valami, de egy bizonyos távolságra a kiindulási ponttól mindenkinek el kell jutni, mert az élet körforgásába csak így tudsz belekerülni. A teljességre a Lélek emlékszik, a személyiségünk elképzeli, és a kettőből egy harmadik igazság születik. A TE ezéleti teljességed, amiben benne vannak a vágyaid, álmaid, jó és rossz tulajdonságaid, kihívásaid, jutalmaid. Benne vagy te, úgy ahogy vagy, olyannak amilyen vagy. Mindennel együtt. Részek, és egészek együtt.

A teljesség felé tartunk, jó úton haladunk.

A teljesség a részed, kapcsolódj vele, tapasztald meg.

Teljes vagy, és közben részek. Részek összessége, amiből egész lesz.

Bárhol is vagy, bármerre is tartasz, oda jutsz majd vissza, ahonnan elindultál egyszer: A Végtelen Térbe.

Végtelen szeretettel: Váradi Andrea

A rajzot készítette: Dömötör Aletta

https://talentumok.com/gondolataink-2020/a-teljesseg-fele/

Ki lennél te, ha nem a körülmények határoznák meg az életed?

Ki vagy te jelenleg, és hogy érzed magad a bőrödben? Milyen körülmények határozzák meg jelenleg a hogy létedet? Észrevetted már, hogy ahogyan változnak a körülmények körülötted, úgy változol te is, azzal együtt emelkedsz vagy süllyedsz. A körülmények hatására önmagadhoz közelebb vagy magadtól távolabb kerülhetsz, de akár átmenetileg el is veszhetsz. Letéríthetnek az utadról azok a hatások, és emberek, melyek körülvesznek. Ha hagyod, engeded. Ha nem kérdezed meg, hogy miért, és miért pont te? Ha belevonódsz, ha elmerülsz benne. Észre sem veszed, és már nem a saját életedet éled. Átkerülsz egy számodra ismeretlen térbe, időbe, és itt próbálod megtalálni a helyedet, de itt nem találhatod meg, mert semmi keresnivalód itt, ez nem a te életed.

Ahogy kívül, úgy benned is megváltozik minden. Gondolatok, érzések, melyek nem a megszokottak, szinte idegenek. Nem ismered fel magadat benne. Talán ezt vesszük először észre, hogy a belső világunkban más lett minden. De mire ez megtörténik, akár évek is eltelnek.

Amikor valódi önmagad vagy, és nem a körülmények határoznak meg, úgy érzed szabad vagy, jól érzed magad a bőrödben, élet van benned, vágyaid, álmaid életre kelnek, megteremtődnek. Alkotni, teremteni vagy képes, kreatív energiáid felébrednek. Gondolataid, érzéseid a tiédek, felismered magadban őket, megszokottak, ismerősek. Rend van benned, szilárd középpontodhoz bármikor visszatérhetsz. Letisztult gondolatok, elmédben csend, szívedben érzések, szeretet.

Te hol vagy most szerinted, a saját életedben? S ha elkeveredtél, hogyan találsz vissza oda, ahova tartozol, ami a tied?

Térdelj le és figyelj! Légy a pillanatban jelen, nyisd meg érzékszerveidet. Majd hunyd be a szemedet, és figyeld a szívverésedet. Válj eggyé vele, érezd ahogy dobban a szíved, ahogy áramlik benned az élet. Majd figyeld meg a lélegzeted, és engedd meg, hogy a szív és a légzés ritmusa üzenjen neked. Engedd, hogy hazavezessenek a Lelkedhez, és együtt vissza tudjatok térni abba a térbe, ami a tied.

Ki lehetnél te, ha nem a körülmények határoznának meg?

Az lehetnél, AKI VAGY, az értő, szerető, tapasztaló ember.

Végtelen szeretettel: Váradi Andrea

Az élet vezet engem…

Az élet a belső középpontom felé vezet, vagyis csak vezetne engem. Amikor a belső középpontomra gondolok, nem találok semmit. Talán hiányzik, sohasem volt, vagy elveszítettem. Inkább az utóbbi, elveszítettem. Érzem a hiányát, a szükségét. Érzem, hogy jelenleg fontosabb lenne bárminél, és mindennél.

Az élet megmutatja a szélsőségeit nekem, és ezzel szélsőségessé lettem. A végtelen két pólusán szenvedem el az életem. A nagyon jó, és a nagyon fáj közötti óriásléptek szétfeszítenek. A nagyon „fáj”-ban a hiány üvölt bennem, és nem értem, mi értelme az életnek. A nagyon „jó”-ban a tenyeremben tudnám megtartani az egész Földet. Olyankor óriási belső erővel rendelkezem.

Az Élet vezet engem. Bár elveszítettem a fonalat, és nem tudom már, hogy honnan hova is kell érkeznem. A kezdetből a vég felé, vagy talán pont fordítva? Ki tudja? Ki tudja, és látja az igazságot? Ki lehet a Mindenek tudója? … és ki lehetek én a mindezen tudások nélkül az életbe beleszorulva?

Mi is az Élet számomra? Félelem a hiánytól, és hiány a félelemtől. Egyik kezemben a félelem másikban a hiány botja. Ezekre támaszkodom, amikor elfáradok, amikor megrogyok. Félelemből tovább indulok, a hiányt csillapítva úton maradok. De ezt a két társat nem adom, el nem hagyom. Hisz ki lehetek én, ezek nélkül, mi más is lehetne a stabilitásom?

Az élet megállított. Újra egyetlen pillanatba fagyasztott. Megijesztett, üzenete fenyegetően érkezett. Rémület, és újra a fájdalom csapdájába estem. Zuhantam, mint akinek esélye sem lenne másra.

… és aztán jött a hideg, fagyos szél kíséretében, újra és újra a Halállal nézek farkasszemet. Az Élet és a Halál újra kéz a kézben. Bár másképp lehetne.

Menekülök a Halál elől, mióta csak megszülettem. Ha tehetném láthatatlanná tenném magam, hogy ne vegyen észre. Bár nem is engem üldöz, hanem a szeretteimet. Mindig azt, akit a legjobban szeretek. És igen, ez a legnagyobb félelmem. Elveszíteni azt, akiért érdemes igent mondani az életre. Elveszítettem az igenemet. Vagyis az Élet veszítette el a voksomat. Arcon csapott, és én hátat fordítottam. Az életet már nem is látom. Csak a halál fenyegető üzentét hallom.

A középpont talán élet és halál között van félúton. Ha az élet a belső középpontom felé vezet engem, akkor vajon mit kell most tennem? Békét kötni a Halállal, vagy békét kötni az Élettel? Vagy békét kötni Istennel? Hisz a Sorsomat úgy sem kerülhetem el. Küzdhetek lázadhatok érte vagy ellene. Az elveszített bizalom, vajon hol lelhető fel?

Kérem az Életet, hogy vezessen vissza az eredendő bizalomhoz engem. Ha valóban az élet vezet, akkor mutassa meg, hogy milyen érzés az, amikor bizalom van bennem. Bizalom, és Szeretet. Milyen lenne az életem, ha egyik kezemben a bizalom, másikban pedig a szeretet botja lenne, és ezekre támaszkodhatnék, amikor elfáradok a hiábavaló küzdelemben? Még az is lehet, hogy a küzdelem is megszűnne. Átvehetné helyét az elfogadás, és a béke.

Az élet vezetne, ha hagynám, hogy megtegye. Mivel ellenállok, ezért jó barátját, a halált hívja segítségül, hogy észre vegyem. Mit tegyek? Fel kell hagyjak az ellenállással, hogy a legnagyobb félelmem (a Halál) hátrébb léphessen.

Kedves Élet. Itt állok a Teredben és most először megengedem, hogy vezess engem. Nem kérdezek, nem követelek. Megadom magamat neked. Ha akarsz, belevezethetsz a sűrűjébe, vagy ha úgy látod jónak, a nyugalom szigetére. Bárhogy is kell lennie, hagyom, hogy megtörténjen.

Végtelen szeretettel: Dömötör Aletta

Visszatérés a középponthoz…

A kérdés amit a középpont felvet: Hogy tudod kiterjeszteni örömödet és szeretetedet?

A középpontban valami elmúlik és ugyanakkor valami megszületik éppen. Ez az az energia ami lezár egy folyamatot, hogy aztán elindulhasson egy új kör. Most az a feladatunk, hogy megtanuljuk elengedni a rólunk leválni szándékozó energiákat, és ezután letisztulva várjuk az új tapasztalások beáramlását. Most nincs cselekvési kényszer, nincs nyomás, egyszerűen csak nyitottá kell válni, hogy elengedhessük mindazt ami menni akar.

A középpont lehetőség. A semminek tűnő minden. Ez az a pont, amikor éppen nem belégzel és nem is kilégzel. A szünet. A pillanat, ami jelentőségteljes. Mert innen indul a következő lélegzet. Enélkül nincs lélegzet, nincs ritmus, nincs élet. A középpont az élet teljessége, ami magába foglal mindent. A középpont TE vagy. A középpontodban lehetsz. Lehetsz teljes, egész, a minden közepe. Az energia befogadója és kiterjesztője. Az áramoltatás igazi Mestere.

A középpont maga az élet. A te középpontod, a te életed. Te lélegzel, te élteted, te diktálod a ritmust benne, te töltöd fel energiával, hiszen a tied.

Amikor van kapcsolatod a középpontoddal, rendben vagy, jól megy minden. Amikor veszteséget, traumát szenvedünk el, kibillenünk innen, valamelyik szélsőségünkbe. És itt, a széleken egyedül vagyunk, nincs kapcsolatunk a Mindenséggel. Szenvedünk, fájunk. Elveszünk, és önmagunktól egyre távolabb kerülünk. Hiszen mi magunk ott vagyunk, ahol a középpontunk. Szenvedésünktől távol eső világban történnek a dolgok a maguk rendje szerint, de mi észre sem vesszük. Döntéseket hozunk, próbálkozunk, azt bizonygatjuk ezzel, hogy a sorsnak nincs hatalma felettünk. Azt akarjuk hallani, hogy nem vagyunk kiszolgáltatva a sorsnak, van szabad döntésünk. Aztán egyszer csak elfáradunk…

…és már csak annyit tudunk, hogy kiutat keresünk a fájdalomból.

Te mit gondolsz egy életen belül hány új életet kezdhetünk?

Amennyit csak akarunk! Ez a mi döntésünk, saját választásunk!

Ha szeretnél továbblépni, és a középpontoddal újra kapcsolatba kerülni, az önfegyelem tud segíteni. Segít neked abban, hogy ne legyél a hangulataid rabja, és emiatt ne billenj ki újra, és újra. Ezen kívül ami még fontos lehet, hogy ne beszélgess senkivel olyan dolgokról, ami túlélésed buborékját megrepesztheti… itt vagy, túlélted, és a középpontodba tartasz éppen, hogy újra valódi önmagad lehess. Vigyázz magadra az oda vezető úton, ne hagyd, hogy eltereljenek, kibillentsenek. Ami segíthet, az az öröm, és a szeretet. Azok az emberek, és helyzetek, akik ezeket a minőségeket szeretnék megosztani veled.

Állj most meg egy pillanatra és emlékezz a középpont üzenetére! Lélegezz, mert ha tudatosan lélegzel, könnyebb lesz emlékezned. Lélegezz és kerülj egyre közelebb! Életedhez, magadhoz, középpontodhoz, a Forráshoz.

Minden benned kezdődik és benned ér véget. Ez a középpont üzenete. Itt és most, egy életen belül, tiszta lappal kezdj új életet!

Végtelen szeretettel: Váradi Andrea

www.talentumok.com

Elengedlek…

Elengedlek, és ezzel Sorsodra bízlak, mostantól kezdve nem védelmezlek, nem figyellek. Nem akarom már a tudni, követni, hogy mit teszel, vagy mit nem teszel, és azért vajon majd ki felel. Elengedlek azzal együtt is, hogy tudom a védelmem, figyelmem nélkül a sors biztosan utolér, és tetteid következményeként megjutalmaz vagy éppen megbüntet.
 
Egészen távolra lépek tőled, és elfogadással szemlélem ami az életedben történik, és azt tudom mondani: Jól van ez így!
 
Nem könnyű megtenni, mert látom tetteid, és tudom, hogy a sors egyszer számon kér. Eddig védelmeztelek, a sors elől magam mögé rejtettelek, hiszen szeretlek, fontos vagy nekem.
 
Tetteiddel együtt szeretlek, pedig jól tudom, hogy tetteid sokszor helytelenek. Eddig felmentettelek. Ez volt a kettőnk között meglévő kötés lényege.
 
Elengedlek, és ez azt jelenti, hogy többé nem mentelek fel, engedem, hogy tetteidnek következménye legyen, ha kell bűnhődj, szenvedj…és mindeközben amíg ez történik, én szabadon élem az életem annak biztos tudatában, hogy: Jól van ez így!
 
Ahhoz, hogy te szabadon tudj élni, mindenkit el kell tudni engedni, hagyni hibázni, bűnhődni, szenvedni.
 
Elengedlek, mert szeretnék a Sors tenyerén megpihenve, szabadon élni. S tudom, jól van ez így!
 
Végtelen szeretettel: Váradi Andrea
 

Te mire fókuszálsz?

Tudatosan vagy tudattalanul, de mindig meghatározzuk az energia útját, az irányt, amit az energia követni fog bármi is történjen. Erről az útról, amit te magad jelölsz ki neki, senki, és semmi nem térítheti el, csak te. Te, ha megváltoztatod a fókuszt, és ezzel az irányt.

Jellemzően egy-egy trauma után lefagyunk, vagy benne ragadunk az adott helyzetben. A szituációnak már réges-régen vége van, akár évek teltek el, de mi még mindig ott vagyunk abban a helyzetben, képben. Így tudatunk fókusza arra a képre van helyezve, az azon szereplő emberekre, helyzetekre, és így folyamatosan megjelennek bennünk az ahhoz a helyzethez kötődő érzések. Negatív érzések, hiszen traumáról van szó…Fájdalom, keserűség, bánat, csalódottság, a mindennapjaink, majd minden pillanatunk része lesz, felemésztik ezek az érzések az életünket.

Olyan könnyű benne maradni a rossz érzésekben, a fájdalomban, az önsanyargatásban, olyan könnyen mondunk le önmagunkról, bárki másért cserébe…érdekes ez. Vajon miért tesszük, és hogyan lehetne változtatni ezen?

Talán tudatlanságunk okán ragadunk benne, mert nem tudjuk, hogy lehetne változtatni ezen. Pedig egyszerű: mozdulj meg, fordulj meg, gyere ki onnan, helyezd át a figyelmedet, a fókuszodat egy másik emberre, helyzetre, képre. Képzeld el, hogy kisétálsz az adott szituációból, becsukod magad mögött az ajtót, és akár azt is kimondhatod: Ide, soha többet nem jövök vissza, ennek most van vége! Aztán elsétálsz, vissza a te saját életedbe.

Mert van saját életed neked is és nekem is. Mindenkinek. Vannak találkozásaink, de ezek nem követelhetik meg, hogy feladjuk érte cserébe a saját életünket. Egyszerűen csak összefutunk, elmegyünk egymás mellett, aztán mindenki hazatérhet. Haza a saját otthonába, és ezzel saját értékrendjébe, nyugalmába, csendjébe.

Tudod, az otthonod az a hely, ahol te jól érzed magad, biztonságban vagy, szeretve vagy. A hely, amit kiválasztottál magadnak bázisnak. Innen indulsz el, ide térsz vissza, hogy megpihenhess. Az otthonunk meleget, szeretetet adó, feltöltő, gondoskodó, biztató, erőt adó hely. Emlékszel? Vagy olyan messze vagy jelenleg az otthonodtól, hogy már el is felejtetted?

Hol vagy? Kereslek, hogy kisegítselek…hallod hangomat? Neveden szólítalak, és azt mondom neked: Gyere haza, vár az otthonod téged!

Már látlak, ott üldögélsz egy gödör szélén, koszosan, sárosan, kimerülten. Odaérek, belenézek, hát jó mély, nem is tudom, hogy másztál ki belőle. Felsegítelek, megölellek, örülök neked, hogy újra találkozhatunk, és együtt hazatérhetünk végre.

Csendesen ballagunk, fogom kezedet, és közben hallom, hogy szipogsz…sírsz. Öröm könnyek ezek. Ezek már az öröm könnyei, mert a bánat, a fájdalom könnyei elfogytak régen. Nem kérdezlek, csak erősebben fogom meg kezedet, hogy érezd itt vagyok veled, megtartalak, veled vagyok.

Ahogy ballagunk, egyszer csak kimondod: Nem tudom, hogy történt…nem tudom, hogy kerültem oda, csak azt tudom, hogy kerültem ki belőle…végig arra koncentráltam, hogy egyszer ott ülhessek a szélén, és elindulhassak hazafelé. Behunytam a szememet, és emlékeztettem magam az otthonomra, amit átmenetileg elvesztettem, mert elkeveredtem az élet sűrűjében.

Csak arra tudtam gondolni, hogy haza kell érjek oda, ahonnan elkeveredtem…és ez a gondolat, ez az energia adott erőt, hogy minden nap egyre feljebb lépjek.

Ha a fókuszt az otthonodra helyezed, arra a helyre, ahol szeretve vagy, ahol jó neked, akkor az energia mindig hazavezet. Olyan, mintha bírnád a GPS-be: Otthon… és az élet hazavezet.

Ne köss kompromisszumot magaddal, és senki mással, tudatosan fókuszálj, jelöld ki az energia útját, hogy oda vezessen, ahova szeretnél eljutni egyszer.

Végtelen szeretettel: Váradi Andrea

https://talentumok.com/gondolataink-2020/te-mire-fokuszalsz/

Odaadom neked…

A világ amiben élünk elvárásokkal van tele, mindenhol viselkednünk kell. Mutatni valamit, ami az adott helyen, vagy embernek elfogadható, amire kimondja az Igent. Igent arra, hogy ott maradhatsz, oda tartozhatsz, de csak addig, amíg a kimondott vagy kimondatlan elvárásoknak megfelelsz. Nem kíváncsi arra, aki valójában vagy, nem akar igazán megismerni téged, kapcsolódni veled, csak megtűr, elvisel. S mindezt azért teszi, mert így neki is könnyebb. De ezzel együtt sem téged akar, nem akar időt, és energiát tenni a megismerésbe, a kapcsolódásba. Nem akarja látni, hogy valójában ki vagy te, nem akarja megismerni az életedet, lényedet, nem érdekli milyen gondolataid vannak, mi az ami mozgat téged az életedben.

Átmeneti kapcsolódások, a valódi odatartozás reményében. Mert a reményét annak, hogy odatartozhatunk igazán valakihez, valakikhez, sosem adjuk fel. Vágyunk a kapcsolódásra, az abban megszülető szeretetre, gondoskodásra, odafigyelésre, a Lélektől-Lélekig tartó felismerésekre.

Ha nem akarod, nem szükséges odaadni az idődet, nem kell foglalkoznod vele, csak egyszerűen ismerd el a másikat, és a helyét, amit betölt az életedben. Találkozásaink nem véletlenek, és ha mást nem is adhatunk egymásnak, mondjunk ki egy Igent.

Én most odaadom mindenkinek akivel bármikor, bárhol találkoztam ebben az életemben az Igent, az elismerést, a helyedet, ami téged illet. Lehet, hogy te száműztél engem, az is lehet, hogy én téged, de ebben a pillanatban mindez lényegtelen. A lényeg, hogy mostantól odatartozhatsz ahova én is tartozom, állhatunk mindannyian az Egységes körben.

Az Egységben mindenkinek van helye, és azzal ha megadod a helyet, felszabadítod magadban azt a szeretetet, ami a kizáráskor megfagyott a szívedben. Felolvadhat jégbe fagyott szíved, újra érezhetsz, szerethetsz, kapcsolódhatsz, élhetsz.

Végtelen szeretettel: Váradi Andrea

www.talentumok.com

India üzenete…

Vannak olyan helyzetek és időpontok az életünkben, amikor messzire kell menni ahhoz, hogy valami változás tudjon bennünk történni. Mert ha közel maradunk, ha nem tudunk eltávolodni, a változás bennünk nem tud megtörténni. Mert túl közel marad a probléma, és a másik ember, aki a problémát okozta. Távolság kell. Messzebbről, elég messziről látni, hiányát, és annak hatását magunkban érezni, felfedezni, hogy képesek vagyunk nélküle, nélkülük is jól lenni, tudjuk így is magunkat egésznek érezni.

Nekem ahhoz, hogy a változás megtörténjen bennem, egészen Indiáig, Sai Baba Ashramáig kellett utazni. Egy olyan világba megérkezni, ahol minden a komfort zónán kívül esik. Megpróbáltatások, kihívások, reggeltől-estig. Más időzóna, időjárás, szokások, ételek, emberek. Van amiből sokkal több, és van amiből sokkal kevesebb. Kevesebb kényelem, több odafigyelés, szeretet. Mások ott az emberek. Szegénységben, egyszerűségben élnek, mégis fény van a tekintetükben, a mosolyukban őszinteség, szeretet.

Nem jártam a városban túl sokat, nem látogattam boltokat, látnivalókat. Időm jelentős részét az Ashramban töltöttem. Részt vettem az előadásokon, mantrázásokon, és vártam, hogy a csoda velem is megtörténjen. A csoda, amiről beszéltek azok, akik megélték, megtapasztalták már akár többször, vagy csak egyetlen egyszer. A csoda maga Sai Baba, a Mester. Mert az ő jelenlétében megváltozott minden. Kitisztult, és megnyílt a Tér, tapinthatóvá vált a szeretet. Nem is kellett, hogy személyesen ott legyen, elég volt, ha ott volt a közelben. Jelenléte kézzel fogható volt, minden sejtem bizsergett. Ott ültem, és csak sírtam…egyre jobban, egyre mélyebbről tört fel. Nem voltak hozzá történetek, emlékképek, csak érzések. Érzések, melyek pillanatról-pillanatra egyre tisztábbak lettek. Megszűnő bűntudat, bűnösség érzése, feloldozás, megbocsátás, elfogadás, tisztelet. Önmagam felé, az eddig történetekkel együtt, a tökéletlenségeimmel együtt, a hibáimmal, és vélt bűneimmel együtt. Úgy, ahogy éppen voltam, ahogy ott ültem a földön egyszerűen, véget nem érően. Vágyva, várakozva, hogy a csoda velem is megtörténjen.

Vágytam a csodát, a könnyebbséget, a tisztaságot, az új tiszta lapot, a szeretetet. De talán mindennél jobban vágytam rá, hogy az élet valódi értelmét találjam meg… Itt is kerestem, ebben a messzi valóságban, ebben a számomra ismeretlen, idegen világban, mert az általam ismertben, nem találtam meg.

Heteken keresztül ültem fél napokat egy helyben, sok ezer emberrel együtt, hogy megtapasztalhassam, megélhessem. Vártam türelmesen. Aztán egyszer csak megtörtént, megéreztem. A szívem, talán a lelkem legmélyén érintett meg. Az illatok, és a színek is megváltoztak, az energiák szabadon áramoltak a Térben… a Szeretet belengte a Teret, talán minden jelen lévő ugyanabban a pillanatban kapcsolódott vele, érezte. Érezni lehetett a pillanat jelentőségét, nagyságát, erejét. Én éreztem. Nekem megtörtént, a csoda ott, abban a pillanatban megszületett nekem. Ott először éreztem igazán őszintén, és mélyen, hogy jó lenni, élni, hogy van értelme mindennek.

Ott, akkor megérintett, és betöltött a Végtelen Szeretet, és az a pillanat megváltoztatta az életemet. Ott, akkor éreztem, és tudtam, hogy az élet értelme nem más, mint a Szeretet. Szeretni, és szeretetben élni az életet, szeretetteljes teret tartani a többieknek, azoknak akik szeretnék megismerni, kapcsolódni vele. A csodát amit megélhettem, magammal hoztam, itt őrzöm a szívemben, Lelkemben, és amikor találkozunk szívesen megosztom veled.

Hazajöttem Indiából, és ezt az ajándékot hoztam nektek…

Fogadjátok Végtelen szeretettel: Váradi Andrea

…amikor a Fény az egyetlen…

Megmondták, hogy amikor elhagyom a  MI erdőnk barátságos világát, egy olyan helyre érkezem meg, ahol nincsenek varázslatos lények, és csodák sem történnek. Nem biztattak, inkább féltettek, de amikor elérkezett az idő, elengedtek. Utamra bocsátottak szeretettel, és elmondták, ide bármikor visszatérhetek.

Nagy reménnyel és szeretettel a szívemben elindultam az erdőn túli világ felfedezésére. Gondoltam, van bennem annyi szeretet, hogy túl nagy baj nem érhet… s ha bajba kerülnék, majd kérek segítséget. Elindultam hát az életembe, ami sötétebb volt, mint az erdő közepe, egy Hold hiányos éjjen. Kerestem a Fényeket, az apró kis lényeket, hogy világítsanak a sötétben. Hallgatóztam, neszeket figyeltem. De nem láttam, és nem hallottam, azt gondoltam eltévedtem… nem virradt meg, csak egyre sötétebb lett. És időről-időre felbukkantak az árnyak, akik ordítottak, kiabáltak, talán azért, hogy visszafordítsanak oda, ahonnan jöttem. De én nem féltem sosem annyira, hogy visszaforduljak, így mentem előre. Találkoztam furcsa lényekkel, akik nem beszéltek egy nyelvet velem, de hiába néztem a szemükbe, hogy beszéd helyett a szeretet beszéljen, nem volt benne üzenet. Ködös, zavaros tekintetek. Valaki vagy valami elől menekültek. Féltek. Amikor velem találkoztak, kicsit megnyugodtak, mert én nem kérdeztem őket ha mellém szegődtek, örültem, hogy együtt talán könnyebb lesz. Nem így lett. Valahogy mindig nehezebb lett amikor utamat egy mellém szegődött vándor félével jártam. Nem vándor, csak aféle. Hasonlít rá, legalábbis szeretne. De tudod, hiába vesz fel valaki csizmát, köpönyeget, és köt batyut oldalára, hiába van a vándorláshoz szükséges kelléktára, attól ő még nem született Vándornak. Láttam, tudtam, és hagytam, hogy velem tartson egy időre. Sokakkal találkoztam így, de én nem nyertem, hanem veszítettem ezzel. Az ő belső világuk, a hiány és beteljesületlenség érzése ami őket vezette, elhomályosította tisztánlátásomat, és ahelyett, hogy a kiutat találtam volna meg, egyre mélyebbre jutottam az árnyakkal teli erdőben. Egyetlen ember volt, aki felismert, és már a legelső pillanatban megnevezett: te Vándor vagy, különleges! Mit keresel itt, ebben a sötét világban, rengetegben? Hogy kerültél ide? Talán eltévedtél, vagy valami gonosz varázslat juttatott ide? Nem tudtam mást válaszolni mint azt, hogy a szívem vezetett, hogy segítsek. Úgy éreztem, hogy ennek a világnak segítségre van szüksége. De akkor még nem tudtam, hogy a segítőket foglyul ejtik, megkínozzák, erejüktől, reményüktől megfosztva száműzik. Száműzik egy olyan helyre, ahol nincs már ígéret.Évtizedek teltek el ezen a helyen, és tudtam, egyszer vége lesz. Tudtam, hogy mindent meg kell tennem, hogy kijussak innen. A megtanult különböző varázsigék segítségével legyőztem azokat, akik fogságba ejtettek, és elindultam üres batyummal, illetve annak emlékével vissza a saját világomba, oda, ahonnan elindultam egyszer. Az erdő gyomrába vezető útnál, már csak a kifelé vezető út volt nehezebb. Próbák, kihívások, fondorlatok, gonosz varázslat…minden volt, csak jó nem. Kitartóan haladtam előre, és bíztam benne, hogy egyszer csak az erdő széléhez érkezem… és az utolsó pillanatban amikor visszaléphettem volna a saját világomba, utolért egy gonosz varázslat… és minden saját tudásomtól, erőmtől, és érzékelésemtől megfosztva, egy sötét, hideg szobában ébredtem. Itt is sötét volt, és hideg, mégis tudtam, hogy már kikerültem. Nem volt erőm mozdulni, nem tudtam segítséget kérni. Üzenni akartam. Valakinek. Mert tudtam, hittem, reméltem, hogy jön valaki, és kiszabadít.…megérkezett, és felismertem. Szólni, reagálni már nem tudtam, de éreztem. Láttam, éreztem a Fényt a szemében, a szívében. A láthatatlan világból érkezett, onnan ahonnan én is elindultam egyszer. Felismertem őt, és ő felismert engem. A szíve, a Lelke vezette ide. Nem küldték, magától jött. Értem jött, hogy kimenekítsen, és hazavigyen. Haza oda, ahol van Fény, szív és szeretet. Érzéseimből annyi könny született, hogy akár egy vízesést is hetekig táplálhatott volna. Ezek a könnyek tisztára mosták emlékeimet. Emlékeket az Otthonról, a valódi dolgokról, az Életről, a tanításokról. Most látom csak, hogy hol jártam… és csoda, hogy itt vagyok, hogy kijutottam. Valaki segített, megmentett, a kezedbe helyezett. A MI erdőnkbe vezetett, hogy megtalálhass, és kiszabadíthass innen.Üzentem neked…megtaláltad? Elolvastad? Láttad, hogy hol jártam, mit éltem meg? A szemedbe nézek és látom, hogy már tudsz mindent, és megnyugtató pillantások közepette előveszel egy üres, tiszta lapot, és azt mondod: Bocsáss meg! Bocsásd meg magadnak azt a döntést, amit akkor hoztál meg aminek az lett a következménye, hogy belezuhantál egy sötét világ, sötét erdőjébe. S ha megteszed, együtt léphetünk ki innen oda, amit mi úgy hívunk: a MI világunk.

A Mi világunk egy olyan hely, ahol lehet bármekkora a sötétség, tudhatjuk, megvirrad egyszer. Egy olyan hely, ahol a Fény az egyetlen ami reményt adhat a reménytelenségben, és itt szeretet képes születni a szeretetlenség ölelésében.

…amikor a Fény az egyetlen… akkor vagyunk Otthon, akkor vagyunk jó helyen. Fézi a neve… csak, hogy tudd, ki mentett meg, ki vezetett ide haza, hogy itt lehessek újra veletek. S mert itt vagyok, és jó helyen vagyok, most kezdődhet el egy igaz történet a Vándorról, aki Szeretni indult el az életbe…

Végtelen szeretettel: Váradi Andrea

www.talentumok.com

Fáradt vándor…- igaz történet – vagy csak egy mese. 

Hatalmas erdő adott otthont a különlegesnél különlegesebb kis lényeknek. Voltak aprócska, és óriási teremtmények. Voltak akiket névvel elláttak, és voltak a név nélküliek. Emberek, állatok, növények, és persze a láthatatlan világból is mind ígérkeztek… és volt ő, a fáradt Vándor, aki egy vihar kíséretében érkezett. Az erdő széléhez érve, térdre rogyott, kezéből a papírt kiejtette, és az ájulás mély sötétsége magával vitte.

Az erdő lakói érzékelték az „idegent”. Hírül vitték mindenkinek. Megérkezett! Megérkezett… Gyorsan a segítségére siettek. Várták már ezt a pillanatot, hogy a Vándor haza térjen. Kifeszítettek egy fehér vásznat, ráfektették, és a Szent Helyre vitték. Az aprócska kis lények fényeket gyújtottak. A láthatatlan világ lényei közül Fézi a fák koronáihoz sietett, hogy elmondja nekik, hogy a nagy pillanat elérkezett. Engedjék, hogy a szél hangszerként használhassa lombozatukat, mint ahogy azt már jó ideje gyakorolják. Először finoman, gyengéden, most ennek van  ideje. Fézi karmesterként játszik a széllel. A szél az ő barátja, talán a testvére.

Az asszonyok életet adó forrásvizet melegítenek. Cseppentenek a titkos esszenciából, és a víz szinte életre kel. Alakot ölt, hogy a Vándor testéről, és arcáról a fájdalom, és szenvedés ráncait letörölje. A víz teszi a dolgát. Tisztít, frissít, finoman a Vándor szájához ér, hogy szomjoltó csókjával az ébredést segítse. A Vándor a szájához nyúl, érzi, hogy az élet vize megérintette. Évtizedek teltek el… apró kis gyermek volt, amikor utoljára ezt érezte. Ez volt az utolsó emléke amit magával vitt, mikor a világ hívására felfigyelt.

Fézi jelzett a fáknak, és persze a szélnek, hogy új szimfónia következhet. A madarak is megérkeztek. Most már a fák és a madarak együtt zenélnek. A Vándor egy könnycsepp kíséretében elnehezült szemhéját fel-felnyitotta. Teste fáradt, de tekintete a régi. Fényesebb a csillagoknál, bölcsebb a Holdnál. Fézi közelről is megnézi, mert kíváncsi… Felismeri, üdvözli. De nem történik semmi. A Vándor valamiért észre sem veszi. Közel hajol, véletlenül belép a szemébe, majd megriad. Belelátott a Vándor múltjába, a küzdelembe, a durvaságba. Jeleneteket látott, mintha egy filmbe lépett volna. Hamar gyorsan hátrébb lépett. Ez valami szörnyű, ilyen biztos nem történhet. Most újra kívülről látta a Vándort. Most megértette a könnycseppeket.

Az éltető vízhez sietett, hogy segítsen. Mossa ki ezeket a fájdalmas emlékeket. A víz elmosolyodott, majd mint türelmes tanító elmondta Fézinek, hogy a fájdalmas emlékeket, csak a belső vízzel lehet kimosni, erre vannak a könnyek. Fézi figyelmesen hallgatta a Mesterét… bár nem értette, hogy ha fájdalmas, miért kell emlékként a Vándornak megőriznie. Náluk nem így van, de mindegy. Elfogadja, ha az embereknél ez így természetes.

Odahajolt a Vándor füléhez, ha már nem látja, talán meghallja. Suta módon olyan ügyetlenül lépkedett, hogy már megint egy lépéssel beljebb ment. A hallójáratba esett, és elkezdte hallani a bántó szavakat, és sértéseket. Úgy morajlottak, mint ahogy állítólag az Óceán szokott, legalábbis a szél ezt mesélte, hogy az Óceánnál különös akusztikát képes teremteni. Olyan félelmeteset, hogy még a sötétség árnyai is megijednek.

Fézi hamar, gyorsan kifelé lépkedett. Nem akarja tovább hallgatni ezt az őrületet. Mit tegyen? Próbált közelről fütyülgetni, de a Vándor füle botját sem mozdította, csak mereven nézett maga elé, mintha ez lenne a legfontosabb dolga.

Olyan még nem volt, hogy Fézin bármi is kifogna. Így nem adta fel. Finoman a Vándor szívéhez bújt. Óvatosan, nehogy véletlenül belelépjen vagy beleessen. Ha az a sok szörnyűség volt a szemében és a fülében, akkor óvatosnak kell lennie… vajon mi lehet a szívében? Fényből szőtt kezét a Vándor szívéhez emelte, de nem érzékelte, mintha mellkasa üres lenne. Ez nem lehet! Gondolta mi baj lehet, belépett…

Hahó! Van itt valaki? Sötét volt, és nem érkezett válasz. Hahó Vándor! Semmi… Eszébe jutott, hogy amikor utoljára a tűzzel játszott, megtanította  valamire. Két tenyerét összedörzsölte, és egy aprócska lángot keltett életre. Hideg is volt, sötét is volt, gondolta ez így jó lehet. Megpillantott egy kilincset. Jó ez a tüzes játék gondolta, így máris többet láthat, és egy nagyon kicsit mintha melegebb is lenne. Szóval kilincs…rátette kezét, körülnézett, nehogy azt gondolják hívatlan vendég érkezett. Lenyomta… vagyis lenyomta volna, de valamiért nem ment. Felmászott a kilincsre és ráült, gondolta majd így könnyebb lesz. Aztán puff, a földre esett. Az ajtó résnyire kinyílott előtte. Egy oltárt pillantott meg, és apró fényeket. Egy gyermek képét, és csupa-csupa fehéret. Közelebb lépett, hogy szemügyre vegye, hogy ez mi lehet. Szavak vannak a padlóba vésve. Mintha körömmel vésték volna bele. A fájdalom szavai voltak ezek. Az elveszettnek hitt remény szavai. A szeretet nevében történt bántalmak szavai. Fézi körbenézett újra, hogy lehet, hogy minden ilyen tiszta és fényes idebent, és mégis a padlóba vésett szavak ilyen komorrá tesznek mindent? Gondolta ha már varázserővel született, itt az ideje alkalmazni ezeket. A szavakból a betűket egyesével felszedte, kezébe vette, és egy új szót rakott ki belőle. MEGBOCSÁTÁS. Hm, gondolta ez így sokkal jobb lesz. Hirtelen a mögötte lévő ajtó úgy kivágódott, mintha testvére a szél is itt lenne. Az oltár fénye beragyogta az egész teret. Úgy hallotta, mintha vízesés lenne a közelben. Az oltáron a gyerek képe életre kelt. Pörgött, táncolt, és lemásolta a szavakat, amiket Fézi a padlóra tett. Körbe szórta vele az egész szívet.

Fézi boldog volt, és hátrébb lépett. Hirtelen a vízeséshez érkezett. Felpillantott, és meglátta, hogy a vízesést a Vándor könnyeivel teremtette. Az éltető vízre pillantott, és a Mester rákacsintott. Megtörtént a csoda!

Fézi azt mondta, hogy a vízesés hetekig tartott. Meg kellett tanulnia úszni, de nem bánja. A Vándor teste megfiatalodott, Lelke meggyógyult. Felkereste az erdő őrét, mert úgy hallotta, hogy nála van az a papír, melyet érkezésénél elejtett. Az erdő őre azt mondta, hogy azt a lapot elégette, mert annyira fájó volt a történet melyet a Vándor útközben írt, hogy nem teheti meg, hogy megőrizze. Helyette inkább adott egy tiszta lapot, hogy a Vándor új történetet tudjon írni.

A Vándor kezébe vette a lapot, persze Fézi ott ült a vállán, és igen, már jól látták egymást. Szóval kezébe vette a lapot, és Fézi súgott: „ Megbocsátás” legyen ez az első, és az utolsó szó.

Végtelen szeretettel: Dömötör Aletta

www.talentumok.com

Amikor érző vagy…

Sokan vannak, akiknek meg kell tanulniuk érzővé válni, és sokan vagyunk, akik valamiért így születünk, hogy közvetlen kapcsolatunk van a saját, és a mások kimondott, és ki nem mondott érzéseivel. Nekünk meg kell tanulnunk, jól bánni ezzel az adottsággal, képességgel. Bár ez az adottság szolgálja a körülöttünk élőket, mi mégis sokszor veszélynek vagyunk kitéve mindeközben.

Az érző ember egy pillanat alatt átérzi a másik valóságát. Átérzi a sorsát, a fájdalmát. Belehelyezkedik ebbe az érzésbe, és saját szűrőjét félretéve, a másik életét érzékeli, sőt akár a sorsában osztozva, az életét éli. Így lesz ő támasz, így lesz ő az, aki mindent megért. A másik terébe belevonódva azt éli, amit a másiknak kell megélnie, azt szenvedi el, a sors olyan csapásokat mér rá.

Amikor érző vagy, elveszíted a határaidat. Megszűnik a te meg az én. Már csak együtt van. Nincs eleje, nincs vége. Így a sors nem tud közted, és közte különbséget tenni. Ha őt sorscsapás éri, akkor azzal téged is sorscsapás ér. Már csak a fizikai fájdalom kapcsán ébredsz rá arra, hogy mit teszel. A tested jelez. Jelzi, hogy nem a saját helyeden vagy, hogy a látogatásnak véget kellene vetned.

Amikor érző vagy, fontos lenne, hogy az éberséged megőrizzed. Fél szemeddel pásztázd a teret, figyelj oda magadra. Figyeld az érzékszervi benyomásokat, hogy visszatérhess a saját testedbe. Hunyd le a szemed, és fókuszálj egyetlen egy pontra. Legyen ez egy apró pont a testeden. Érezd a saját tested, annak határait.

Amikor érző vagy, tisztán látod az összefüggéseket, a teret. Tisztán látod, hogy minek mi lesz a következménye. Nincs előtted titok, érzékeled a nagyobb erőket.

Ha igazán érző vagy, akkor most látod, hogy mi folyik kint a Térben. Látod, hogy folyamatosan valakit keresnek. Ellenőrzik az emberiséget. Tisztán kell tartani a szíved, és az elméd, hogy amikor észrevesznek téged, akkor tovább engedjenek, hogy a „hiba” amit keresnek, benned már ne legyen meg. Még nem késő, talán még nincs minden veszve.

Amikor érző vagy, számolnod kell a következményekkel. Érzőnek lenni áldás, és ugyanabban a pillanatban, az egyik legnagyobb teher.

Végtelen szeretettel: Dömötör Aletta

www.talentumok.com

Ne add fel!

Ne engedd, hogy elvegyék tőled, hogy a szeretet szükséges, és értékes!

Ne engedd, hogy elvegyék tőled a szeretet iránti hűséget!

Ne add fel, hogy a világ egy ennél szebb hely lehetne!

Ne add fel a Lelked üzenetét mások gondolataiért cserébe!

Engedd a sorsnak, hogy elvegye mellőled azokat, akik bántanak, és mérgezik az életedet!

Amikor veszteség ér, ejts egy könnycseppet, hogy érezd a bőrödön, a fájdalmas búcsú elérkezett!

Engedd meg magadnak a továbblépést, és ültess egy virágot a múlt emlékéért.

Ha csalódsz, keress egy fát, melynek elmondhatod, hogy elmúlás borzasztó fájdalom.

Ha az éjszaka démonjait a nappalban érzed, nézz fel az égre, keresd a Holdat, mely a legnagyobb sötétben is utat mutat neked!

Ha úgy érzed, hogy az életed megrekedt, imádkozz a viharhoz, hogy a nehezéket magával vigye!

Ne add fel, hogy a világ egy jobb hely is lehet!

Kép: Pili Caridad

Végtelen szeretettel: Dömötör Aletta

Ok és okozat…

Olyan egyszerű, és mégis olyan nehezen látod meg. Csak elszenveded. Azt gondolod, hogy a világ összefogott ellened, hogy igazságtalan, amit veled tesznek az emberek. Az önsajnálat csapdájába esve feláldoztad magad a saját érzéseidnek, az áldozati szerepnek. Dühöngsz, harcolsz, küzdesz. Bárkivel összefognál a világ ellen, hogy megbosszulhasd azt, amit valaki veled tett.

Azt gondolod, hogy nem ő miatta teszed. Azt gondolod, hogy már nem érdekel az az ember, aki valaha a világot jelentette neked. Azt gondolod, túl vagy rajta, már nem érhet el. A szeretetet a szívedben, bosszúra cserélted. Ott abban a pillanatban megszületett egy új rész benned. Egy olyan rész, aki ártana bárkinek. Mindezt azért, mert te csalódtál a szeretetben, vagy abban az emberben, akinek szeretnie kellett volna téged.

Csalódásod túlnőtt rajtad, és életenergiát követel tőled. Elszívja tőled az örömödet, megsemmisíti az érzéseidet. Kritikus vagy és megítéled a környezeted. Megítélsz mindenkit, akiben van szeretet. Karodba zárod azt, aki olyanná vált, mint te. Tudattalanul akár még ígéretet is tettetek. Bármit megtennétek a szeretet ellen, hogy ne kelljen újra azt a mardosó érzést érezned.

Talán még nem vetted észre, hogy most te teszed mindazt, amit valaha veled tettek. Az áldozati szerep megszülte a tettest benned. Mégis úgy tekintesz az életre, a helyzetekre, az emberekre, mintha még mindig áldozat lennél, és te lennél az, aki „csak” elszenveded. De a sors mutatja neked, hogy tettesként uralkodsz mások felett. Elvesz tőled. Megfoszt téged. Elvesz lehetőségeket. Megreked az életed. Nem jönnek össze a dolgok körülötted. Nem szívesen kapcsolódnak hozzád emberek. Napról napra újabb történetbe akadsz bele. Szitkozódsz, átkozódsz. Indulataid és rossz indulatod visszatérnek hozzád, úgy, mint a bumeráng. Célzol, eldobod, de mégis téged talál el. Pont úgy tér vissza hozzád, ahogy eldobtad.

Saját teremtésedtől szenvedsz. Amint vetsz, úgy aratsz. Nézd meg az életed, és gondolkozz el azon, hogy vajon mint vetettél el, ha ezt kell szüretelned!?

Végtelen szeretettel: Dömötör Aletta

Belevonódás helyett…

Vannak az életben olyan emberek, helyzetek, melyek magukkal sodornak, szinte beszippantanak bennünket. Aggodalomból, szeretetből, kíváncsiságból, vagy csak azért, mert úgy érezzük, hogy tehetünk valamit, bármit, hogy neki könnyebb legyen. Nekünk nem telik semmibe, neki viszont az életét könnyítheti meg. Így bevonódunk, részesévé válunk. Együtt érzünk a fájdalmában, átérezzük a kilátástalanságát. Szomorúsága szomorúvá tesz. Örömében egy pillanatra te is fellélegezhetsz. Sorsa fontosabbá válik a saját sorsodnál. Itt ezen a ponton tudhatod, hogy teljesen belevonódtál. Már jobban érzed őt, mint magadat. Lemondtál a saját életedről, magadról őérte. Elveszítetted az uralmadat a gondolataid felett. Az ő vihara magával ragadta az életedet.

A vihar forgató szeléből állj félre, vonulj fedezékbe. Lassíts! Figyelj! Biztos, hogy veled történik mindez? Biztos, hogy a vihar tőled követel? A te értékeidet, a te lehetőségeidet ragadta el?

Talán elérkezett az a pillanat, amikor ideje egy lépést hátrébb lépned. Hagynod kellene, hogy a sors a dolgát bevégezze.

Végtelen szeretettel: Dömötör Aletta

A tekintet mögött…

Érdekes érzés nézni egy arcot. Látni a szemeket. Fel szoktam magamban tenni a kérdést: „Ki van ott bent?” „Ki néz ki rám?” Annyira sebezhető és érzékeny az ember, és mi úgy teszünk, mintha érzések nélküli lenne az élet.

A szem a Lélek tükre, legalábbis így kellene lennie, de az utóbbi időben a fájdalmak temetője lett. A meg nem élt fájdalom, a lehasított fájdalom, a ki nem mondott fájdalom. Az egyedüllét fájdalma. A magány hatalmassága. A szemeid azt üzenik bajban vagy. Veszélyen a Lélek, talán veszélyen az élet.

… és mindeközben úgy teszel, mintha téged semmi sem érne el. Kemény vagy, megkeményedett a szíved. A viselkedésed elutasító és úgy teszel, mintha minden a legnagyobb rendben lenne.

Megtévesztesz mindaddig, amíg nem látlak újra téged, amíg a szemembe nem nézel. A szemed elárul téged. Megmutatja a Lélek fájdalmát a védő faladon innen.

Talán úgy élsz, hogy az érzéseket már rég megtagadtad, kirekesztetted, de tudd, hogy a tekinteted elárul téged. Amíg nem nézel szembe a fájdalmaiddal, addig a felépített falad csak egyre erősebb lesz, és a szemedbe zárt fájdalom ettől nem gyógyul meg.

Aki tud olvasni a szemek üzenetében, az mindig látni fogja, hogy ki van ott bent.

Végtelen szeretettel: Dömötör Aletta

Kiabáld világgá…

Látom, és érzem a szenvedésedet, és úgy látom, nem segíthetek. Nem mondhatom meg, hogy még meddig viseld el. Nem tudhatom, hogy miért teszed. Nem tudom, hogy mit ígértél  meg neki, és ami még ennél is fontosabb, vajon mit ígértél meg magadnak, amikor megismerted? Mit éreztél, és mit gondoltál akkor, amikor kimondtad az igent? Nem ő az első, aki a társad lehet, és nem ő az első aki fájdalmat okoz neked azzal amit, és főleg ahogyan tesz. Te mégis elviseled. Tűröd, elszenveded. Lépésről-lépésre kerülsz magadtól egyre messzebb. Feladod egykori önmagad, hogy neki megfelelhess. Próbálkozol, akarod, hogy jó legyen. Meg akarod beszélni, mert nem megy. Nem tudod elfogadni azt, ami a benned lévő legnagyobb fájdalomra emlékezetet. Ahányszor őt meglátod, fáj, sajog, vérzik a seb.

Ők nem értik, nem értenek téged, nem látják a sebeidet, de még az is lehet, hogy téged sem látnak meg. Ők egymásnak vannak, és te velük lehetsz, ez a legtöbb amit adhatnak magukból neked. Megosztják a terüket veled, és ebben a térben újra és újra megtörténik az, ami a legnagyobb félelmed…a szeretet nevében bántanak, és használnak téged. Látszólag nem történik semmi, hétköznapi pillanatok ezek másoknak, de nem neked. S, hogy mitől más neked? Attól, hogy ott tátong, fáj, vérzik benned egy seb, ami begyógyulni ebben a helyzetben képtelen.

Talán volt már olyan, amikor úgy érezted, hogy meggyógyulhat, vagy talán el is felejtheted. Ha volt ilyen, akkor ott, abban a pillanatban hatalmas volt a szeretet, és a tér amit betöltött a szeretet végtelen ereje, gyógyíthatta sebedet. Tudom, hogy újra ezt kerested, a teret, a szeretetet, ahol te is te lehetsz, és szeretheted őt, aki önmaga lehet. Bíztál, és bizalmat szavaztál, nem akartál többet, csak tiszta szeretetet. Szeretetet, ami meggyógyít mindkettőtöket. Nem véletlenül találkozunk, s ha ő van veled, tudhatod, hogy ő is szenved, neki is van sebe. Van, vagy volt, lehet, hogy ő már meggyógyította, vagy lemondott róla, hogy meggyógyulhat. Egyszerűen csak van, és élvezi, használja a maradék pillanatokat. Neki ez az élet. Most látod csak, hogy te erre mondtál igent. Nem arra, amit te láttál ott abban a pillanatban, nem arra talánra amit ő látott benned, hanem arra a valóságra, amitől napról-napra szenvedsz.

Nézz a tükörbe! Látod milyen szomorú a szemed? Látod a kétségbeesettségedet? Ki, és mi adhat reményt ebben a helyzetben? Mitől enyhülne a szenvedésed? Ha azt mondják, hogy a társ a tükör, és tanulni tudsz tőle magadról, attól neked könnyebb? Ha azt mondják, hogy most ebből a kapcsolatból ne lépj ki, mert akkor ugyanaz történik, mint eddig, akkor meggyőztek róla, hogy érdemes maradni? Meddig kell kitartani, és hol van jogod kilépni, feladni?

…nem tudom, mert én nem tudhatom. Ahogy senki más sem tudhatja helyetted. Szeretnélek bíztatni, hogy kiabáld világgá fájdalmadat, hogy egyszer az életben kiürülhessen belőled mindaz, ami jelenleg kitölt benned mindent. Érzéseket, gondolatokat, embereket, helyzeteket rabol el, hogy csak vele foglalkozz, csak őt dédelgesd. A fájdalom önnálló életre kelt benned. Igen, ő volt az, aki ekkora teret adott ennek az érzésnek azzal, amit és ahogyan tett. Nem volt joga ehhez, nem erre “szerződtetek”. Mindig minden a szeretetből indul el, de aztán jön az ember, és valami történik, ami miatt sérül a szeretet. Most is ez történt, veletek történt, ti tettétek. Egymással, magatokkal, az együttel.

Végtelenné vált fájdalom, és szomorúság tölti be a szívedet. Reménytelennek érzed a helyzetet. Megértem, és együttérzek veled, voltam hasonló helyzetben.

Nem tudlak bíztatni, nem tudok okosat mondani, nincsenek jó tanácsok ilyen helyzetre. Tudom, hogy egyszer vége lesz, mert semmi nem marad ugyanolyan sosem. Majd történik valami benned, vagy körülötted, ami vagy olyan sokat követel, vagy olyan nagy erőt ad, hogy kibillent.

Addig is amíg a változás megérkezik, tudd, hogy nem vagy egyedül, itt vagyok veled, és fogom a kezedet!

Végtelen szeretettel: Váradi Andrea

Kiabáld világgá…

Saját készítésű kártyáink, könyveink.

1. LÉLEK CSILLAG kártya: 

A Lélek-Csillag egy komplex összefüggésrendszer, több módszer segítségével láthatsz rá egyéni utadra, sors feladatodra. Új minőségű megértéseket kaphatsz, tisztábban láthatod saját magadat és utadat. A Számmisztika és a Színterápia alapjait és rendszer szabályait megtartottuk, és mégis egy teljesn új minőség jelent meg.

A Napszám, Sorsút, Sorsszám minőségeit vizsgálva, és ezeket a színekkel összeolvasva kaptunk egy üzentetet. Ezt az üzenetet neked, és nekem szánták, és ez az üzenet nem más, mint a Lélek-Csillag üzeneteA Lélek Csillag a számok tizenkettességéből, és a színek komplementeritás elvéből született. 

Ismerd meg, fogadd be a te saját Csillagodat, engedd, hogy világítson benned.

Ez a Csillag a TE Csillagod, neked szánták. Benned világít, téged gazdagít.

Nézzük, mit jelent az 1-es az új rendszerben (a teljesség igénye nélkül…)

  1. A kreatív teremtőlelek-csillag-kreativ-teremto

Te vagy az, aki érzed és éled az energiákat. Két kezedbe veszed, és teremtesz belőle. Számodra az élet kreativitás, lehetőség, hogy mindig valami újat mutass meg, újat teremts. Teremtéseid belőled jönnek létre, általad kelnek életre. Érzed, hogy mikor-minek van itt az ideje, mire van szüksége a többi embernek és aszerint teremtesz. Te magad vagy az energia, és te tudod ezt. Érzed az összes sejtedben, hogy az energia ott buzog benned. Nincs más dolgod, csak ki kell fejezned, meg kell mutatnod, formát kell adnod neki, hogy mindenki érezhesse, élhesse, kaphasson belőle. Teremts egy Új világot teremtő erőddel!

Használható egyéni tanácsadásban, terápiás munkában, önismereti úton saját magunk, és környezetünk megismerésésre, megértésére.

A kártya csomag 13 lapot tartalmaz nyomdai minőségben, + a leírást a kártyához tartozó számok, és színek jelentéséről, és a kártya lapok jelentéséről hogy könnyen használhasd.

Ára: 7000 ft/csomag, az ár tartalmazza a postaköltséget.
Megrendelhető: infovaradiandi@gmail.com

 

2. BELSŐ ÚT* ASPEKTUS kártyáink: 

A kártyák segítségével átfogó képet kaphatsz a három fő aspektus (személyiség, belső gyermek, Lélek) kapcsolatáról. A fő aspektusokhoz tartozó minőségek megjelenése a kirakásban megmutatja, hogy magadban mivel érdemes dolgoznod, merre tudsz továbblépni.

Azoknak készítettük, akik szeretnének önismeretben fejlődni, tanácsadó munkában másoknak egy új minőségben segítséget nyújtani.

Használható napi, heti választással, különböző kirakásokkal.

A kártya csomag 22 lapot tartalmaz nyomdai minőségben, + a leírást a kártya lapok jelentéséről+ kirakási módokat, hogy könnyebben használhasd.

Ára: 7000 ft/csomag, az ár tartalmazza a postaköltséget.
Megrendelhető: infovaradiandi@gmail.com

Belső gyermek * Az ártatlan

Ártatlan az lehet, aki felett nem ítélkeznek. Aki ártatlan, az befelé figyel, behunyt szemmel. Nem néz kifelé, nem kérdez, nem keres, ő az, aki megérkezett. Megérkezett anélkül, hogy elindult volna, tudás birtokában van anélkül, hogy tanulna. Válaszai vannak kérdések nélkül. Nem siet, nem menekül, senkit el nem kerül. 

A többiek keresnek, kutatnak, cimkéznek, hibáztatnak, de amíg neked behunyva marad szemed, és megőrzöd ártatlanságodat, addig számukra láthatatlan maradsz. Amíg befelé saját magod felé figyelsz, te sem látod, és nem is hallod őket. Ártatlan vagy, és így te sosem ártasz másoknak. Sem magadnak, sem a külvilágnak. Olyan vagy, mint egy mag. Ott vagy azon a helyen, amit neked szántak, és elfogadod azt amit kapsz. Benned bizalom van, tudod, hogy hova tartasz. Tiszta Forrás vizét iszod, a Fény mutat számodra utat.

Te vagy az egyetlen, aki képes úgy tekinteni bárki másra, mint saját magára. Őrizd meg ártatlanságodat, szükség van rád a világban!

Végtelen szeretettel: Váradi Andrea és Dömötör Aletta

 

3. Egyedi készítésű BACH-VIRÁGTERÁPIA kártyáink:

 A Bach-virágok Szellemi üzenetei.

12 éve már, hogy tanítom az Eredeti Szellemiség alapján a Bach-virágterápiát tanácsadóknak. Rengeteg tapasztalatom van a rendszerről és ennek alapján dolgoztam ki új nézőpontomat, amit szeretnék most megosztani veled.

Olyan nézőpontot szeretnénk neked megmutatni, amiben egyértelműen csak pozitív üzenetek találhatóak. Ha képes vagy ezekbe belekapaszkodni, akkor ki tudsz lépni a nehéz energiákból és helyzetekből, megfordíthatod mindazt, ami jelenleg kihívás neked. Lásd meg, hogy csak nézőpont kérdése hogy tekintesz egy-egy élethelyzetre!

Aki képes nézőpontot váltani, az bármilyen helyzetből Nyertesen kerülhet ki!

A kártyákon keresztül egy Lélekutazásra hívunk, hogy megismerd önmagad, azt aki valójában vagy! Felismerheted az üzeneteken keresztül, hogy mi a valódi feladatod az életben, és ha úgy döntesz, akkor meg is valósíthatod azt.

Halhatatlan Szellemi létezők vagyunk, akik azért jöttünk a Földre, hogy tapasztaljunk! Magunkkal hoztuk az Egység és a Szeretet érzését, hogy ezekre emlékezzünk és megosszuk egymással és a világgal. Azért vagyunk itt, hogy megéljük a bennünk lévő kreatív, teremtő energiákat és teremtsünk egy csodálatos új világot.

Emlékezzünk most együtt az indulásra, a megtett útra és a feladatra.

Gyújts egy gyertyát, nézz mélyen a szívedbe és induljunk el!

Egyet ne felejts el út közben: MI itt vagyunk veled és fogjuk a kezedet! S ha velünk tartasz, ígérjük könnyű lesz.

Kívánjuk, hogy legyen elég akaratod és hited ahhoz, hogy elhagyd a nehéz világot és átlépj velünk, hozzánk a könnyűbe!

A kártyákat megrendelheted nálunk!

Ára: 10.000 ft, ami tartalamazza a postaköltséget.

Elérhetőségeink: infovaradiandi@gmail.com, 20-410-05-07, 70-524-18-60

Szeretettel adjuk át a lehetőséget neked:

                                                      Váradi Andrea & Dömötör Aletta

KÖNYVEINK: 

Új könyvünk! SZÍVTISZTA VALLOMÁS.

  • 3300 ft személyes átvételle, 4000 ft ha postán kéred.
  • Részlet a bevezetőből:

A szívtiszta vallomást önmagunknak, a Lélek felé tesszük tulajdonképpen, azzal az igaz reménnyel, és hittel szívünkben, hogy visszatérhetünk oda, ahonnan elindultunk egyszer. A teljességbe, a tisztaságba, a szeretetbe. A szeretet az egyetlen út, és ez az út egyenesen vezet. Lehet, hogy elkanyarodtál, lehet, hogy letértél, de most te is visszatérhetsz. Vissza a tiszta szeretethez, ami nem köt meg, nem tart vissza, nem követel semmit, és nincs benne megbánás sem.

2016-ban megjelent könyvünk címe:

  • Valaminek vége… és valami új kezdődik el.
  • 3300 Ft személyes átvétellel, 4000 Ft ha postán kéred.
  • Részlet a bevezetőből:

Vannak, akik szeretnek téged! Látják azt, hogy milyen a te tiszta valódi lényed. Felismerik a szeretetet benned. Szívükkel érzik a szíved. S kimondják neked: “Itt és most, valaminek vége, és valami új kezdődhet el!” Itt, ebben a pillanatban megáll benned egy folyamat. Most, először ha visszanézel, megláthatod, hogy mi miért történhetett.

Összegyűlik most egy pillanatra a lényeg. Igen… most megrettensz! Most látod igazán, hogy mit tettek veled. Sáros lábbal végiggyalogoltak a lelkeden! Félelem járja át a testedet. Félsz attól, ami már bekövetkezett. Ennek már vége! Felismerted. Vége a nehéz, fájó érzéseknek. Azzal, hogy vége, megszűnik az ereje.

Most valami új kezdődhet el. Figyelj nyitott szemmel és szívvel! Egy kicsit lassulj le, és figyelj oda, mit érzel! Figyeld, hogy mit érzékelsz! Figyeld, hogy mit látsz és hallasz! Figyelj, figyelj magadra! Aztán mozdulj! Szépen lassan húzd ki magad. Foglald el újra a saját életedet, és oszd meg újra a  fényedet!

2015.-ben megjelent könyvünk címe:

  • Végtelen Szeretettel.
  • 3300 Ft személyes átvétellel, 4000 Ft ha postán kéred.

Részlet a bevezetőből:

Otthonról-Hazafelé tartunk, Egységből-Egységbe indulva és érkezve, a Mindenség szerető és támogató karjai által védve, tanulunk, fejlődünk, tapasztalunk. A legeslegfontosabb, amit az úton megtanultunk: Sokfélék vagyunk, sokféle a sorsunk, az utunk, mégis van egyformaságunk: A végtelen szeretet megnyilvánulásai vagyunk!

Légy bárhol, történjen bármi, csak hunyd be a szemedet és figyeld a szívedet. Halld meg, amit mond neked: SZERETET!

Szeretet, ami végtelen, ami kifogyhatatlan, ami felold és megváltoztat bármit, mindent. Szeretet, amiből sokszor oly kevés van, és amire mindig a legnagyobb szükség van. Szeretet, ami a mindenek kiindulási pontja és ahova érkezünk, amikor véget ér az életünk, meghalunk.

Szeretet, a végtelen TÉR, az Otthonunk.

Szeretet, ami a legtöbb, legerősebb, ami sosem fogyhat el a Mindenségben, s ami MINDIG OTT ÁLL MINDENEK FELETT!

SZERETET, az alfa, az omega, a lényeg, a létezés, az élet értelme és lényege.

Ébredj fel! Ébredj és Szeress!

Itt vagyunk a Szeretet végtelen Terében, találj meg minket!

Együtt vagyunk, együtt lélegzünk, együtt szeretünk VELED, VELETEK!

Megrendelhető:

Ára: 3300 Ft személyes átvétellel, 4000 Ft ha postán kéred. 

Köszönjük neked, ha megrendeléseddel továbbra is inspirálsz minket arra, hogy gondolatainkat, érzéseinket és tapasztalatainkat megoszthassuk veled! Hála érte!