…amikor a Fény az egyetlen…

Megmondták, hogy amikor elhagyom a  MI erdőnk barátságos világát, egy olyan helyre érkezem meg, ahol nincsenek varázslatos lények, és csodák sem történnek. Nem biztattak, inkább féltettek, de amikor elérkezett az idő, elengedtek. Utamra bocsátottak szeretettel, és elmondták, ide bármikor visszatérhetek.

Nagy reménnyel és szeretettel a szívemben elindultam az erdőn túli világ felfedezésére. Gondoltam, van bennem annyi szeretet, hogy túl nagy baj nem érhet… s ha bajba kerülnék, majd kérek segítséget. Elindultam hát az életembe, ami sötétebb volt, mint az erdő közepe, egy Hold hiányos éjjen. Kerestem a Fényeket, az apró kis lényeket, hogy világítsanak a sötétben. Hallgatóztam, neszeket figyeltem. De nem láttam, és nem hallottam, azt gondoltam eltévedtem… nem virradt meg, csak egyre sötétebb lett. És időről-időre felbukkantak az árnyak, akik ordítottak, kiabáltak, talán azért, hogy visszafordítsanak oda, ahonnan jöttem. De én nem féltem sosem annyira, hogy visszaforduljak, így mentem előre. Találkoztam furcsa lényekkel, akik nem beszéltek egy nyelvet velem, de hiába néztem a szemükbe, hogy beszéd helyett a szeretet beszéljen, nem volt benne üzenet. Ködös, zavaros tekintetek. Valaki vagy valami elől menekültek. Féltek. Amikor velem találkoztak, kicsit megnyugodtak, mert én nem kérdeztem őket ha mellém szegődtek, örültem, hogy együtt talán könnyebb lesz. Nem így lett. Valahogy mindig nehezebb lett amikor utamat egy mellém szegődött vándor félével jártam. Nem vándor, csak aféle. Hasonlít rá, legalábbis szeretne. De tudod, hiába vesz fel valaki csizmát, köpönyeget, és köt batyut oldalára, hiába van a vándorláshoz szükséges kelléktára, attól ő még nem született Vándornak. Láttam, tudtam, és hagytam, hogy velem tartson egy időre. Sokakkal találkoztam így, de én nem nyertem, hanem veszítettem ezzel. Az ő belső világuk, a hiány és beteljesületlenség érzése ami őket vezette, elhomályosította tisztánlátásomat, és ahelyett, hogy a kiutat találtam volna meg, egyre mélyebbre jutottam az árnyakkal teli erdőben. Egyetlen ember volt, aki felismert, és már a legelső pillanatban megnevezett: te Vándor vagy, különleges! Mit keresel itt, ebben a sötét világban, rengetegben? Hogy kerültél ide? Talán eltévedtél, vagy valami gonosz varázslat juttatott ide? Nem tudtam mást válaszolni mint azt, hogy a szívem vezetett, hogy segítsek. Úgy éreztem, hogy ennek a világnak segítségre van szüksége. De akkor még nem tudtam, hogy a segítőket foglyul ejtik, megkínozzák, erejüktől, reményüktől megfosztva száműzik. Száműzik egy olyan helyre, ahol nincs már ígéret.Évtizedek teltek el ezen a helyen, és tudtam, egyszer vége lesz. Tudtam, hogy mindent meg kell tennem, hogy kijussak innen. A megtanult különböző varázsigék segítségével legyőztem azokat, akik fogságba ejtettek, és elindultam üres batyummal, illetve annak emlékével vissza a saját világomba, oda, ahonnan elindultam egyszer. Az erdő gyomrába vezető útnál, már csak a kifelé vezető út volt nehezebb. Próbák, kihívások, fondorlatok, gonosz varázslat…minden volt, csak jó nem. Kitartóan haladtam előre, és bíztam benne, hogy egyszer csak az erdő széléhez érkezem… és az utolsó pillanatban amikor visszaléphettem volna a saját világomba, utolért egy gonosz varázslat… és minden saját tudásomtól, erőmtől, és érzékelésemtől megfosztva, egy sötét, hideg szobában ébredtem. Itt is sötét volt, és hideg, mégis tudtam, hogy már kikerültem. Nem volt erőm mozdulni, nem tudtam segítséget kérni. Üzenni akartam. Valakinek. Mert tudtam, hittem, reméltem, hogy jön valaki, és kiszabadít.…megérkezett, és felismertem. Szólni, reagálni már nem tudtam, de éreztem. Láttam, éreztem a Fényt a szemében, a szívében. A láthatatlan világból érkezett, onnan ahonnan én is elindultam egyszer. Felismertem őt, és ő felismert engem. A szíve, a Lelke vezette ide. Nem küldték, magától jött. Értem jött, hogy kimenekítsen, és hazavigyen. Haza oda, ahol van Fény, szív és szeretet. Érzéseimből annyi könny született, hogy akár egy vízesést is hetekig táplálhatott volna. Ezek a könnyek tisztára mosták emlékeimet. Emlékeket az Otthonról, a valódi dolgokról, az Életről, a tanításokról. Most látom csak, hogy hol jártam… és csoda, hogy itt vagyok, hogy kijutottam. Valaki segített, megmentett, a kezedbe helyezett. A MI erdőnkbe vezetett, hogy megtalálhass, és kiszabadíthass innen.Üzentem neked…megtaláltad? Elolvastad? Láttad, hogy hol jártam, mit éltem meg? A szemedbe nézek és látom, hogy már tudsz mindent, és megnyugtató pillantások közepette előveszel egy üres, tiszta lapot, és azt mondod: Bocsáss meg! Bocsásd meg magadnak azt a döntést, amit akkor hoztál meg aminek az lett a következménye, hogy belezuhantál egy sötét világ, sötét erdőjébe. S ha megteszed, együtt léphetünk ki innen oda, amit mi úgy hívunk: a MI világunk.

A Mi világunk egy olyan hely, ahol lehet bármekkora a sötétség, tudhatjuk, megvirrad egyszer. Egy olyan hely, ahol a Fény az egyetlen ami reményt adhat a reménytelenségben, és itt szeretet képes születni a szeretetlenség ölelésében.

…amikor a Fény az egyetlen… akkor vagyunk Otthon, akkor vagyunk jó helyen. Fézi a neve… csak, hogy tudd, ki mentett meg, ki vezetett ide haza, hogy itt lehessek újra veletek. S mert itt vagyok, és jó helyen vagyok, most kezdődhet el egy igaz történet a Vándorról, aki Szeretni indult el az életbe…

Végtelen szeretettel: Váradi Andrea

www.talentumok.com

Fáradt vándor…- igaz történet – vagy csak egy mese. 

Hatalmas erdő adott otthont a különlegesnél különlegesebb kis lényeknek. Voltak aprócska, és óriási teremtmények. Voltak akiket névvel elláttak, és voltak a név nélküliek. Emberek, állatok, növények, és persze a láthatatlan világból is mind ígérkeztek… és volt ő, a fáradt Vándor, aki egy vihar kíséretében érkezett. Az erdő széléhez érve, térdre rogyott, kezéből a papírt kiejtette, és az ájulás mély sötétsége magával vitte.

Az erdő lakói érzékelték az „idegent”. Hírül vitték mindenkinek. Megérkezett! Megérkezett… Gyorsan a segítségére siettek. Várták már ezt a pillanatot, hogy a Vándor haza térjen. Kifeszítettek egy fehér vásznat, ráfektették, és a Szent Helyre vitték. Az aprócska kis lények fényeket gyújtottak. A láthatatlan világ lényei közül Fézi a fák koronáihoz sietett, hogy elmondja nekik, hogy a nagy pillanat elérkezett. Engedjék, hogy a szél hangszerként használhassa lombozatukat, mint ahogy azt már jó ideje gyakorolják. Először finoman, gyengéden, most ennek van  ideje. Fézi karmesterként játszik a széllel. A szél az ő barátja, talán a testvére.

Az asszonyok életet adó forrásvizet melegítenek. Cseppentenek a titkos esszenciából, és a víz szinte életre kel. Alakot ölt, hogy a Vándor testéről, és arcáról a fájdalom, és szenvedés ráncait letörölje. A víz teszi a dolgát. Tisztít, frissít, finoman a Vándor szájához ér, hogy szomjoltó csókjával az ébredést segítse. A Vándor a szájához nyúl, érzi, hogy az élet vize megérintette. Évtizedek teltek el… apró kis gyermek volt, amikor utoljára ezt érezte. Ez volt az utolsó emléke amit magával vitt, mikor a világ hívására felfigyelt.

Fézi jelzett a fáknak, és persze a szélnek, hogy új szimfónia következhet. A madarak is megérkeztek. Most már a fák és a madarak együtt zenélnek. A Vándor egy könnycsepp kíséretében elnehezült szemhéját fel-felnyitotta. Teste fáradt, de tekintete a régi. Fényesebb a csillagoknál, bölcsebb a Holdnál. Fézi közelről is megnézi, mert kíváncsi… Felismeri, üdvözli. De nem történik semmi. A Vándor valamiért észre sem veszi. Közel hajol, véletlenül belép a szemébe, majd megriad. Belelátott a Vándor múltjába, a küzdelembe, a durvaságba. Jeleneteket látott, mintha egy filmbe lépett volna. Hamar gyorsan hátrébb lépett. Ez valami szörnyű, ilyen biztos nem történhet. Most újra kívülről látta a Vándort. Most megértette a könnycseppeket.

Az éltető vízhez sietett, hogy segítsen. Mossa ki ezeket a fájdalmas emlékeket. A víz elmosolyodott, majd mint türelmes tanító elmondta Fézinek, hogy a fájdalmas emlékeket, csak a belső vízzel lehet kimosni, erre vannak a könnyek. Fézi figyelmesen hallgatta a Mesterét… bár nem értette, hogy ha fájdalmas, miért kell emlékként a Vándornak megőriznie. Náluk nem így van, de mindegy. Elfogadja, ha az embereknél ez így természetes.

Odahajolt a Vándor füléhez, ha már nem látja, talán meghallja. Suta módon olyan ügyetlenül lépkedett, hogy már megint egy lépéssel beljebb ment. A hallójáratba esett, és elkezdte hallani a bántó szavakat, és sértéseket. Úgy morajlottak, mint ahogy állítólag az Óceán szokott, legalábbis a szél ezt mesélte, hogy az Óceánnál különös akusztikát képes teremteni. Olyan félelmeteset, hogy még a sötétség árnyai is megijednek.

Fézi hamar, gyorsan kifelé lépkedett. Nem akarja tovább hallgatni ezt az őrületet. Mit tegyen? Próbált közelről fütyülgetni, de a Vándor füle botját sem mozdította, csak mereven nézett maga elé, mintha ez lenne a legfontosabb dolga.

Olyan még nem volt, hogy Fézin bármi is kifogna. Így nem adta fel. Finoman a Vándor szívéhez bújt. Óvatosan, nehogy véletlenül belelépjen vagy beleessen. Ha az a sok szörnyűség volt a szemében és a fülében, akkor óvatosnak kell lennie… vajon mi lehet a szívében? Fényből szőtt kezét a Vándor szívéhez emelte, de nem érzékelte, mintha mellkasa üres lenne. Ez nem lehet! Gondolta mi baj lehet, belépett…

Hahó! Van itt valaki? Sötét volt, és nem érkezett válasz. Hahó Vándor! Semmi… Eszébe jutott, hogy amikor utoljára a tűzzel játszott, megtanította  valamire. Két tenyerét összedörzsölte, és egy aprócska lángot keltett életre. Hideg is volt, sötét is volt, gondolta ez így jó lehet. Megpillantott egy kilincset. Jó ez a tüzes játék gondolta, így máris többet láthat, és egy nagyon kicsit mintha melegebb is lenne. Szóval kilincs…rátette kezét, körülnézett, nehogy azt gondolják hívatlan vendég érkezett. Lenyomta… vagyis lenyomta volna, de valamiért nem ment. Felmászott a kilincsre és ráült, gondolta majd így könnyebb lesz. Aztán puff, a földre esett. Az ajtó résnyire kinyílott előtte. Egy oltárt pillantott meg, és apró fényeket. Egy gyermek képét, és csupa-csupa fehéret. Közelebb lépett, hogy szemügyre vegye, hogy ez mi lehet. Szavak vannak a padlóba vésve. Mintha körömmel vésték volna bele. A fájdalom szavai voltak ezek. Az elveszettnek hitt remény szavai. A szeretet nevében történt bántalmak szavai. Fézi körbenézett újra, hogy lehet, hogy minden ilyen tiszta és fényes idebent, és mégis a padlóba vésett szavak ilyen komorrá tesznek mindent? Gondolta ha már varázserővel született, itt az ideje alkalmazni ezeket. A szavakból a betűket egyesével felszedte, kezébe vette, és egy új szót rakott ki belőle. MEGBOCSÁTÁS. Hm, gondolta ez így sokkal jobb lesz. Hirtelen a mögötte lévő ajtó úgy kivágódott, mintha testvére a szél is itt lenne. Az oltár fénye beragyogta az egész teret. Úgy hallotta, mintha vízesés lenne a közelben. Az oltáron a gyerek képe életre kelt. Pörgött, táncolt, és lemásolta a szavakat, amiket Fézi a padlóra tett. Körbe szórta vele az egész szívet.

Fézi boldog volt, és hátrébb lépett. Hirtelen a vízeséshez érkezett. Felpillantott, és meglátta, hogy a vízesést a Vándor könnyeivel teremtette. Az éltető vízre pillantott, és a Mester rákacsintott. Megtörtént a csoda!

Fézi azt mondta, hogy a vízesés hetekig tartott. Meg kellett tanulnia úszni, de nem bánja. A Vándor teste megfiatalodott, Lelke meggyógyult. Felkereste az erdő őrét, mert úgy hallotta, hogy nála van az a papír, melyet érkezésénél elejtett. Az erdő őre azt mondta, hogy azt a lapot elégette, mert annyira fájó volt a történet melyet a Vándor útközben írt, hogy nem teheti meg, hogy megőrizze. Helyette inkább adott egy tiszta lapot, hogy a Vándor új történetet tudjon írni.

A Vándor kezébe vette a lapot, persze Fézi ott ült a vállán, és igen, már jól látták egymást. Szóval kezébe vette a lapot, és Fézi súgott: „ Megbocsátás” legyen ez az első, és az utolsó szó.

Végtelen szeretettel: Dömötör Aletta

www.talentumok.com

Amikor érző vagy…

Sokan vannak, akiknek meg kell tanulniuk érzővé válni, és sokan vagyunk, akik valamiért így születünk, hogy közvetlen kapcsolatunk van a saját, és a mások kimondott, és ki nem mondott érzéseivel. Nekünk meg kell tanulnunk, jól bánni ezzel az adottsággal, képességgel. Bár ez az adottság szolgálja a körülöttünk élőket, mi mégis sokszor veszélynek vagyunk kitéve mindeközben.

Az érző ember egy pillanat alatt átérzi a másik valóságát. Átérzi a sorsát, a fájdalmát. Belehelyezkedik ebbe az érzésbe, és saját szűrőjét félretéve, a másik életét érzékeli, sőt akár a sorsában osztozva, az életét éli. Így lesz ő támasz, így lesz ő az, aki mindent megért. A másik terébe belevonódva azt éli, amit a másiknak kell megélnie, azt szenvedi el, a sors olyan csapásokat mér rá.

Amikor érző vagy, elveszíted a határaidat. Megszűnik a te meg az én. Már csak együtt van. Nincs eleje, nincs vége. Így a sors nem tud közted, és közte különbséget tenni. Ha őt sorscsapás éri, akkor azzal téged is sorscsapás ér. Már csak a fizikai fájdalom kapcsán ébredsz rá arra, hogy mit teszel. A tested jelez. Jelzi, hogy nem a saját helyeden vagy, hogy a látogatásnak véget kellene vetned.

Amikor érző vagy, fontos lenne, hogy az éberséged megőrizzed. Fél szemeddel pásztázd a teret, figyelj oda magadra. Figyeld az érzékszervi benyomásokat, hogy visszatérhess a saját testedbe. Hunyd le a szemed, és fókuszálj egyetlen egy pontra. Legyen ez egy apró pont a testeden. Érezd a saját tested, annak határait.

Amikor érző vagy, tisztán látod az összefüggéseket, a teret. Tisztán látod, hogy minek mi lesz a következménye. Nincs előtted titok, érzékeled a nagyobb erőket.

Ha igazán érző vagy, akkor most látod, hogy mi folyik kint a Térben. Látod, hogy folyamatosan valakit keresnek. Ellenőrzik az emberiséget. Tisztán kell tartani a szíved, és az elméd, hogy amikor észrevesznek téged, akkor tovább engedjenek, hogy a „hiba” amit keresnek, benned már ne legyen meg. Még nem késő, talán még nincs minden veszve.

Amikor érző vagy, számolnod kell a következményekkel. Érzőnek lenni áldás, és ugyanabban a pillanatban, az egyik legnagyobb teher.

Végtelen szeretettel: Dömötör Aletta

www.talentumok.com

Ne add fel!

Ne engedd, hogy elvegyék tőled, hogy a szeretet szükséges, és értékes!

Ne engedd, hogy elvegyék tőled a szeretet iránti hűséget!

Ne add fel, hogy a világ egy ennél szebb hely lehetne!

Ne add fel a Lelked üzenetét mások gondolataiért cserébe!

Engedd a sorsnak, hogy elvegye mellőled azokat, akik bántanak, és mérgezik az életedet!

Amikor veszteség ér, ejts egy könnycseppet, hogy érezd a bőrödön, a fájdalmas búcsú elérkezett!

Engedd meg magadnak a továbblépést, és ültess egy virágot a múlt emlékéért.

Ha csalódsz, keress egy fát, melynek elmondhatod, hogy elmúlás borzasztó fájdalom.

Ha az éjszaka démonjait a nappalban érzed, nézz fel az égre, keresd a Holdat, mely a legnagyobb sötétben is utat mutat neked!

Ha úgy érzed, hogy az életed megrekedt, imádkozz a viharhoz, hogy a nehezéket magával vigye!

Ne add fel, hogy a világ egy jobb hely is lehet!

Kép: Pili Caridad

Végtelen szeretettel: Dömötör Aletta

Ok és okozat…

Olyan egyszerű, és mégis olyan nehezen látod meg. Csak elszenveded. Azt gondolod, hogy a világ összefogott ellened, hogy igazságtalan, amit veled tesznek az emberek. Az önsajnálat csapdájába esve feláldoztad magad a saját érzéseidnek, az áldozati szerepnek. Dühöngsz, harcolsz, küzdesz. Bárkivel összefognál a világ ellen, hogy megbosszulhasd azt, amit valaki veled tett.

Azt gondolod, hogy nem ő miatta teszed. Azt gondolod, hogy már nem érdekel az az ember, aki valaha a világot jelentette neked. Azt gondolod, túl vagy rajta, már nem érhet el. A szeretetet a szívedben, bosszúra cserélted. Ott abban a pillanatban megszületett egy új rész benned. Egy olyan rész, aki ártana bárkinek. Mindezt azért, mert te csalódtál a szeretetben, vagy abban az emberben, akinek szeretnie kellett volna téged.

Csalódásod túlnőtt rajtad, és életenergiát követel tőled. Elszívja tőled az örömödet, megsemmisíti az érzéseidet. Kritikus vagy és megítéled a környezeted. Megítélsz mindenkit, akiben van szeretet. Karodba zárod azt, aki olyanná vált, mint te. Tudattalanul akár még ígéretet is tettetek. Bármit megtennétek a szeretet ellen, hogy ne kelljen újra azt a mardosó érzést érezned.

Talán még nem vetted észre, hogy most te teszed mindazt, amit valaha veled tettek. Az áldozati szerep megszülte a tettest benned. Mégis úgy tekintesz az életre, a helyzetekre, az emberekre, mintha még mindig áldozat lennél, és te lennél az, aki „csak” elszenveded. De a sors mutatja neked, hogy tettesként uralkodsz mások felett. Elvesz tőled. Megfoszt téged. Elvesz lehetőségeket. Megreked az életed. Nem jönnek össze a dolgok körülötted. Nem szívesen kapcsolódnak hozzád emberek. Napról napra újabb történetbe akadsz bele. Szitkozódsz, átkozódsz. Indulataid és rossz indulatod visszatérnek hozzád, úgy, mint a bumeráng. Célzol, eldobod, de mégis téged talál el. Pont úgy tér vissza hozzád, ahogy eldobtad.

Saját teremtésedtől szenvedsz. Amint vetsz, úgy aratsz. Nézd meg az életed, és gondolkozz el azon, hogy vajon mint vetettél el, ha ezt kell szüretelned!?

Végtelen szeretettel: Dömötör Aletta

Belevonódás helyett…

Vannak az életben olyan emberek, helyzetek, melyek magukkal sodornak, szinte beszippantanak bennünket. Aggodalomból, szeretetből, kíváncsiságból, vagy csak azért, mert úgy érezzük, hogy tehetünk valamit, bármit, hogy neki könnyebb legyen. Nekünk nem telik semmibe, neki viszont az életét könnyítheti meg. Így bevonódunk, részesévé válunk. Együtt érzünk a fájdalmában, átérezzük a kilátástalanságát. Szomorúsága szomorúvá tesz. Örömében egy pillanatra te is fellélegezhetsz. Sorsa fontosabbá válik a saját sorsodnál. Itt ezen a ponton tudhatod, hogy teljesen belevonódtál. Már jobban érzed őt, mint magadat. Lemondtál a saját életedről, magadról őérte. Elveszítetted az uralmadat a gondolataid felett. Az ő vihara magával ragadta az életedet.

A vihar forgató szeléből állj félre, vonulj fedezékbe. Lassíts! Figyelj! Biztos, hogy veled történik mindez? Biztos, hogy a vihar tőled követel? A te értékeidet, a te lehetőségeidet ragadta el?

Talán elérkezett az a pillanat, amikor ideje egy lépést hátrébb lépned. Hagynod kellene, hogy a sors a dolgát bevégezze.

Végtelen szeretettel: Dömötör Aletta

A tekintet mögött…

Érdekes érzés nézni egy arcot. Látni a szemeket. Fel szoktam magamban tenni a kérdést: „Ki van ott bent?” „Ki néz ki rám?” Annyira sebezhető és érzékeny az ember, és mi úgy teszünk, mintha érzések nélküli lenne az élet.

A szem a Lélek tükre, legalábbis így kellene lennie, de az utóbbi időben a fájdalmak temetője lett. A meg nem élt fájdalom, a lehasított fájdalom, a ki nem mondott fájdalom. Az egyedüllét fájdalma. A magány hatalmassága. A szemeid azt üzenik bajban vagy. Veszélyen a Lélek, talán veszélyen az élet.

… és mindeközben úgy teszel, mintha téged semmi sem érne el. Kemény vagy, megkeményedett a szíved. A viselkedésed elutasító és úgy teszel, mintha minden a legnagyobb rendben lenne.

Megtévesztesz mindaddig, amíg nem látlak újra téged, amíg a szemembe nem nézel. A szemed elárul téged. Megmutatja a Lélek fájdalmát a védő faladon innen.

Talán úgy élsz, hogy az érzéseket már rég megtagadtad, kirekesztetted, de tudd, hogy a tekinteted elárul téged. Amíg nem nézel szembe a fájdalmaiddal, addig a felépített falad csak egyre erősebb lesz, és a szemedbe zárt fájdalom ettől nem gyógyul meg.

Aki tud olvasni a szemek üzenetében, az mindig látni fogja, hogy ki van ott bent.

Végtelen szeretettel: Dömötör Aletta

Kiabáld világgá…

Látom, és érzem a szenvedésedet, és úgy látom, nem segíthetek. Nem mondhatom meg, hogy még meddig viseld el. Nem tudhatom, hogy miért teszed. Nem tudom, hogy mit ígértél  meg neki, és ami még ennél is fontosabb, vajon mit ígértél meg magadnak, amikor megismerted? Mit éreztél, és mit gondoltál akkor, amikor kimondtad az igent? Nem ő az első, aki a társad lehet, és nem ő az első aki fájdalmat okoz neked azzal amit, és főleg ahogyan tesz. Te mégis elviseled. Tűröd, elszenveded. Lépésről-lépésre kerülsz magadtól egyre messzebb. Feladod egykori önmagad, hogy neki megfelelhess. Próbálkozol, akarod, hogy jó legyen. Meg akarod beszélni, mert nem megy. Nem tudod elfogadni azt, ami a benned lévő legnagyobb fájdalomra emlékezetet. Ahányszor őt meglátod, fáj, sajog, vérzik a seb.

Ők nem értik, nem értenek téged, nem látják a sebeidet, de még az is lehet, hogy téged sem látnak meg. Ők egymásnak vannak, és te velük lehetsz, ez a legtöbb amit adhatnak magukból neked. Megosztják a terüket veled, és ebben a térben újra és újra megtörténik az, ami a legnagyobb félelmed…a szeretet nevében bántanak, és használnak téged. Látszólag nem történik semmi, hétköznapi pillanatok ezek másoknak, de nem neked. S, hogy mitől más neked? Attól, hogy ott tátong, fáj, vérzik benned egy seb, ami begyógyulni ebben a helyzetben képtelen.

Talán volt már olyan, amikor úgy érezted, hogy meggyógyulhat, vagy talán el is felejtheted. Ha volt ilyen, akkor ott, abban a pillanatban hatalmas volt a szeretet, és a tér amit betöltött a szeretet végtelen ereje, gyógyíthatta sebedet. Tudom, hogy újra ezt kerested, a teret, a szeretetet, ahol te is te lehetsz, és szeretheted őt, aki önmaga lehet. Bíztál, és bizalmat szavaztál, nem akartál többet, csak tiszta szeretetet. Szeretetet, ami meggyógyít mindkettőtöket. Nem véletlenül találkozunk, s ha ő van veled, tudhatod, hogy ő is szenved, neki is van sebe. Van, vagy volt, lehet, hogy ő már meggyógyította, vagy lemondott róla, hogy meggyógyulhat. Egyszerűen csak van, és élvezi, használja a maradék pillanatokat. Neki ez az élet. Most látod csak, hogy te erre mondtál igent. Nem arra, amit te láttál ott abban a pillanatban, nem arra talánra amit ő látott benned, hanem arra a valóságra, amitől napról-napra szenvedsz.

Nézz a tükörbe! Látod milyen szomorú a szemed? Látod a kétségbeesettségedet? Ki, és mi adhat reményt ebben a helyzetben? Mitől enyhülne a szenvedésed? Ha azt mondják, hogy a társ a tükör, és tanulni tudsz tőle magadról, attól neked könnyebb? Ha azt mondják, hogy most ebből a kapcsolatból ne lépj ki, mert akkor ugyanaz történik, mint eddig, akkor meggyőztek róla, hogy érdemes maradni? Meddig kell kitartani, és hol van jogod kilépni, feladni?

…nem tudom, mert én nem tudhatom. Ahogy senki más sem tudhatja helyetted. Szeretnélek bíztatni, hogy kiabáld világgá fájdalmadat, hogy egyszer az életben kiürülhessen belőled mindaz, ami jelenleg kitölt benned mindent. Érzéseket, gondolatokat, embereket, helyzeteket rabol el, hogy csak vele foglalkozz, csak őt dédelgesd. A fájdalom önnálló életre kelt benned. Igen, ő volt az, aki ekkora teret adott ennek az érzésnek azzal, amit és ahogyan tett. Nem volt joga ehhez, nem erre “szerződtetek”. Mindig minden a szeretetből indul el, de aztán jön az ember, és valami történik, ami miatt sérül a szeretet. Most is ez történt, veletek történt, ti tettétek. Egymással, magatokkal, az együttel.

Végtelenné vált fájdalom, és szomorúság tölti be a szívedet. Reménytelennek érzed a helyzetet. Megértem, és együttérzek veled, voltam hasonló helyzetben.

Nem tudlak bíztatni, nem tudok okosat mondani, nincsenek jó tanácsok ilyen helyzetre. Tudom, hogy egyszer vége lesz, mert semmi nem marad ugyanolyan sosem. Majd történik valami benned, vagy körülötted, ami vagy olyan sokat követel, vagy olyan nagy erőt ad, hogy kibillent.

Addig is amíg a változás megérkezik, tudd, hogy nem vagy egyedül, itt vagyok veled, és fogom a kezedet!

Végtelen szeretettel: Váradi Andrea

Kiabáld világgá…

Saját készítésű kártyáink, könyveink.

1. LÉLEK CSILLAG kártya: 

A Lélek-Csillag egy komplex összefüggésrendszer, több módszer segítségével láthatsz rá egyéni utadra, sors feladatodra. Új minőségű megértéseket kaphatsz, tisztábban láthatod saját magadat és utadat. A Számmisztika és a Színterápia alapjait és rendszer szabályait megtartottuk, és mégis egy teljesn új minőség jelent meg.

A Napszám, Sorsút, Sorsszám minőségeit vizsgálva, és ezeket a színekkel összeolvasva kaptunk egy üzentetet. Ezt az üzenetet neked, és nekem szánták, és ez az üzenet nem más, mint a Lélek-Csillag üzeneteA Lélek Csillag a számok tizenkettességéből, és a színek komplementeritás elvéből született. 

Ismerd meg, fogadd be a te saját Csillagodat, engedd, hogy világítson benned.

Ez a Csillag a TE Csillagod, neked szánták. Benned világít, téged gazdagít.

Nézzük, mit jelent az 1-es az új rendszerben (a teljesség igénye nélkül…)

  1. A kreatív teremtőlelek-csillag-kreativ-teremto

Te vagy az, aki érzed és éled az energiákat. Két kezedbe veszed, és teremtesz belőle. Számodra az élet kreativitás, lehetőség, hogy mindig valami újat mutass meg, újat teremts. Teremtéseid belőled jönnek létre, általad kelnek életre. Érzed, hogy mikor-minek van itt az ideje, mire van szüksége a többi embernek és aszerint teremtesz. Te magad vagy az energia, és te tudod ezt. Érzed az összes sejtedben, hogy az energia ott buzog benned. Nincs más dolgod, csak ki kell fejezned, meg kell mutatnod, formát kell adnod neki, hogy mindenki érezhesse, élhesse, kaphasson belőle. Teremts egy Új világot teremtő erőddel!

Használható egyéni tanácsadásban, terápiás munkában, önismereti úton saját magunk, és környezetünk megismerésésre, megértésére.

A kártya csomag 13 lapot tartalmaz nyomdai minőségben, + a leírást a kártyához tartozó számok, és színek jelentéséről, és a kártya lapok jelentéséről hogy könnyen használhasd.

Ára: 7000 ft/csomag, az ár tartalmazza a postaköltséget.
Megrendelhető: infovaradiandi@gmail.com

 

2. BELSŐ ÚT* ASPEKTUS kártyáink: 

A kártyák segítségével átfogó képet kaphatsz a három fő aspektus (személyiség, belső gyermek, Lélek) kapcsolatáról. A fő aspektusokhoz tartozó minőségek megjelenése a kirakásban megmutatja, hogy magadban mivel érdemes dolgoznod, merre tudsz továbblépni.

Azoknak készítettük, akik szeretnének önismeretben fejlődni, tanácsadó munkában másoknak egy új minőségben segítséget nyújtani.

Használható napi, heti választással, különböző kirakásokkal.

A kártya csomag 22 lapot tartalmaz nyomdai minőségben, + a leírást a kártya lapok jelentéséről+ kirakási módokat, hogy könnyebben használhasd.

Ára: 7000 ft/csomag, az ár tartalmazza a postaköltséget.
Megrendelhető: infovaradiandi@gmail.com

Belső gyermek * Az ártatlan

Ártatlan az lehet, aki felett nem ítélkeznek. Aki ártatlan, az befelé figyel, behunyt szemmel. Nem néz kifelé, nem kérdez, nem keres, ő az, aki megérkezett. Megérkezett anélkül, hogy elindult volna, tudás birtokában van anélkül, hogy tanulna. Válaszai vannak kérdések nélkül. Nem siet, nem menekül, senkit el nem kerül. 

A többiek keresnek, kutatnak, cimkéznek, hibáztatnak, de amíg neked behunyva marad szemed, és megőrzöd ártatlanságodat, addig számukra láthatatlan maradsz. Amíg befelé saját magod felé figyelsz, te sem látod, és nem is hallod őket. Ártatlan vagy, és így te sosem ártasz másoknak. Sem magadnak, sem a külvilágnak. Olyan vagy, mint egy mag. Ott vagy azon a helyen, amit neked szántak, és elfogadod azt amit kapsz. Benned bizalom van, tudod, hogy hova tartasz. Tiszta Forrás vizét iszod, a Fény mutat számodra utat.

Te vagy az egyetlen, aki képes úgy tekinteni bárki másra, mint saját magára. Őrizd meg ártatlanságodat, szükség van rád a világban!

Végtelen szeretettel: Váradi Andrea és Dömötör Aletta

 

3. Egyedi készítésű BACH-VIRÁGTERÁPIA kártyáink:

 A Bach-virágok Szellemi üzenetei.

12 éve már, hogy tanítom az Eredeti Szellemiség alapján a Bach-virágterápiát tanácsadóknak. Rengeteg tapasztalatom van a rendszerről és ennek alapján dolgoztam ki új nézőpontomat, amit szeretnék most megosztani veled.

Olyan nézőpontot szeretnénk neked megmutatni, amiben egyértelműen csak pozitív üzenetek találhatóak. Ha képes vagy ezekbe belekapaszkodni, akkor ki tudsz lépni a nehéz energiákból és helyzetekből, megfordíthatod mindazt, ami jelenleg kihívás neked. Lásd meg, hogy csak nézőpont kérdése hogy tekintesz egy-egy élethelyzetre!

Aki képes nézőpontot váltani, az bármilyen helyzetből Nyertesen kerülhet ki!

A kártyákon keresztül egy Lélekutazásra hívunk, hogy megismerd önmagad, azt aki valójában vagy! Felismerheted az üzeneteken keresztül, hogy mi a valódi feladatod az életben, és ha úgy döntesz, akkor meg is valósíthatod azt.

Halhatatlan Szellemi létezők vagyunk, akik azért jöttünk a Földre, hogy tapasztaljunk! Magunkkal hoztuk az Egység és a Szeretet érzését, hogy ezekre emlékezzünk és megosszuk egymással és a világgal. Azért vagyunk itt, hogy megéljük a bennünk lévő kreatív, teremtő energiákat és teremtsünk egy csodálatos új világot.

Emlékezzünk most együtt az indulásra, a megtett útra és a feladatra.

Gyújts egy gyertyát, nézz mélyen a szívedbe és induljunk el!

Egyet ne felejts el út közben: MI itt vagyunk veled és fogjuk a kezedet! S ha velünk tartasz, ígérjük könnyű lesz.

Kívánjuk, hogy legyen elég akaratod és hited ahhoz, hogy elhagyd a nehéz világot és átlépj velünk, hozzánk a könnyűbe!

A kártyákat megrendelheted nálunk!

Ára: 10.000 ft, ami tartalamazza a postaköltséget.

Elérhetőségeink: infovaradiandi@gmail.com, 20-410-05-07, 70-524-18-60

Szeretettel adjuk át a lehetőséget neked:

                                                      Váradi Andrea & Dömötör Aletta

KÖNYVEINK: 

Új könyvünk! SZÍVTISZTA VALLOMÁS.

  • 3300 ft személyes átvételle, 4000 ft ha postán kéred.
  • Részlet a bevezetőből:

A szívtiszta vallomást önmagunknak, a Lélek felé tesszük tulajdonképpen, azzal az igaz reménnyel, és hittel szívünkben, hogy visszatérhetünk oda, ahonnan elindultunk egyszer. A teljességbe, a tisztaságba, a szeretetbe. A szeretet az egyetlen út, és ez az út egyenesen vezet. Lehet, hogy elkanyarodtál, lehet, hogy letértél, de most te is visszatérhetsz. Vissza a tiszta szeretethez, ami nem köt meg, nem tart vissza, nem követel semmit, és nincs benne megbánás sem.

2016-ban megjelent könyvünk címe:

  • Valaminek vége… és valami új kezdődik el.
  • 3300 Ft személyes átvétellel, 4000 Ft ha postán kéred.
  • Részlet a bevezetőből:

Vannak, akik szeretnek téged! Látják azt, hogy milyen a te tiszta valódi lényed. Felismerik a szeretetet benned. Szívükkel érzik a szíved. S kimondják neked: “Itt és most, valaminek vége, és valami új kezdődhet el!” Itt, ebben a pillanatban megáll benned egy folyamat. Most, először ha visszanézel, megláthatod, hogy mi miért történhetett.

Összegyűlik most egy pillanatra a lényeg. Igen… most megrettensz! Most látod igazán, hogy mit tettek veled. Sáros lábbal végiggyalogoltak a lelkeden! Félelem járja át a testedet. Félsz attól, ami már bekövetkezett. Ennek már vége! Felismerted. Vége a nehéz, fájó érzéseknek. Azzal, hogy vége, megszűnik az ereje.

Most valami új kezdődhet el. Figyelj nyitott szemmel és szívvel! Egy kicsit lassulj le, és figyelj oda, mit érzel! Figyeld, hogy mit érzékelsz! Figyeld, hogy mit látsz és hallasz! Figyelj, figyelj magadra! Aztán mozdulj! Szépen lassan húzd ki magad. Foglald el újra a saját életedet, és oszd meg újra a  fényedet!

2015.-ben megjelent könyvünk címe:

  • Végtelen Szeretettel.
  • 3300 Ft személyes átvétellel, 4000 Ft ha postán kéred.

Részlet a bevezetőből:

Otthonról-Hazafelé tartunk, Egységből-Egységbe indulva és érkezve, a Mindenség szerető és támogató karjai által védve, tanulunk, fejlődünk, tapasztalunk. A legeslegfontosabb, amit az úton megtanultunk: Sokfélék vagyunk, sokféle a sorsunk, az utunk, mégis van egyformaságunk: A végtelen szeretet megnyilvánulásai vagyunk!

Légy bárhol, történjen bármi, csak hunyd be a szemedet és figyeld a szívedet. Halld meg, amit mond neked: SZERETET!

Szeretet, ami végtelen, ami kifogyhatatlan, ami felold és megváltoztat bármit, mindent. Szeretet, amiből sokszor oly kevés van, és amire mindig a legnagyobb szükség van. Szeretet, ami a mindenek kiindulási pontja és ahova érkezünk, amikor véget ér az életünk, meghalunk.

Szeretet, a végtelen TÉR, az Otthonunk.

Szeretet, ami a legtöbb, legerősebb, ami sosem fogyhat el a Mindenségben, s ami MINDIG OTT ÁLL MINDENEK FELETT!

SZERETET, az alfa, az omega, a lényeg, a létezés, az élet értelme és lényege.

Ébredj fel! Ébredj és Szeress!

Itt vagyunk a Szeretet végtelen Terében, találj meg minket!

Együtt vagyunk, együtt lélegzünk, együtt szeretünk VELED, VELETEK!

Megrendelhető:

Ára: 3300 Ft személyes átvétellel, 4000 Ft ha postán kéred. 

Köszönjük neked, ha megrendeléseddel továbbra is inspirálsz minket arra, hogy gondolatainkat, érzéseinket és tapasztalatainkat megoszthassuk veled! Hála érte!

Nem én leszek az…

Nem én leszek az, aki megállít, vagy megfékez téged. Nem én leszek az, aki a vágyaidat elveszi tőled. Hagyom, és engedem, hogy hibázz, ha kell századszor is elbukjál. Hagyom, hogy vagdalózzál, hogy bukásaidért, mást hibáztassál. Hagyom, hogy a valódi értékrendnek hátat fordítsál. A hatalom részegítő fonalába belekapaszkodjál.

Hagyom, engedem, hogy hamissá váljál, ha kell, titkokat gyártsál, ha szeretnél, önmagadnak hazudjál. Hagyom, engedem, hogy elforduljál.

Elfogadom, ha a szeretet helyett az erőt választod. Erőt a küzdelemhez, a győzelemhez, önmagad dicsőítéséhez.

Nem én leszek az, aki megállít téged. Hagyom, hogy a szabadságot sajátos módon értelmezd. Nem én leszek az, aki megváltoztat téged.

Nem küzdök tovább érted, elengedlek téged. Nem tartozol semmivel, elfogadom a döntésed. Hagyom, hogy az legyél, akinek megálmodtad magad. Hagyom, hogy a saját értékeid határozzák meg az utad.

Nem én leszek az, aki megállít téged.

Én leszek az, aki elismer, és szabadon enged téged!

Végtelen szeretettel: Dömötör Aletta

www.talentumok.com 

Virtuális ígéretek…

A mindennapi tudatosság, és a minőségi önismeret egyre szükségesebb számunkra. Világunk útvesztőiben ezek nélkül nem lehet kiutat találni. Tudatosság, hogy a fókuszt meg tudjuk tartani, és önismeret ahhoz, hogy kiszámíthatóvá válhassunk önmagunk számára.

Jelenleg szinte minden arról szól, hogy csak virtuálisan kell részt venni, nem kell bevonódni, elég megnézni, elolvasni…
Most, ebben a világban nagyon fontos gondolkodni. Észrevenni, tetten érni azokat a helyzeteket, ahol el tudsz veszni. Meglátni a hamis ígéreteket, nemet mondani igen helyett arra, ami értéktelen. Meg kell tanulnunk újra kérdezni, összefüggéseket keresni, ténylegesen megérteni a valótlanságok mögött a lényeget.
Légy résen, mert ha nem figyelsz, elveszel. Ugye te sem hiszed el, hogy ha elolvasod egy étel receptjét, akkor elkészült az ebéded?!
Gondolkozz, és olyan dolgokra használd az idődet, ami valóban értékes. Világunk telis-tele van értékesnek kikiáltott, értéktelenségekkel. Megtalálni az értékes dolgokat, és embereket már nem egyszerű, de nem lehetetlen. Ha szükséges, küzdj meg magaddal újra, és újra, hogy végül jól gyere ki belőle…Te vagy a lényeges önmagad számára, de ha te magad is lemondasz magadról, ha elhsized, hogy semmit sem kell tenned ahhoz, hogy stabil, egészséges, egységes lehess, akkor ott vége van minden változás lehetőségének.
A változáshoz TE kellesz! Belevonódás, részvétel, cselekvés, tettek kellenek! Gyere, és vegyél részt a saját változásodban, saját életedben!
Ha nem vagy résen, vezetnek…
…mozdulj meg! Indulj el! Vegyél részt, vonódj bele a saját fejlődésedbe!
Végtelen szeretettel: Váradi Andrea

Te vagy a szív, te vagy a Lélek…

Hallgattál, és talán még a mai napig is hallgatsz. Te vagy a titkok őrzője, a bánat temetője, a szomorúság együtt érzője. Te vagy mások Lelkének látója. A hallgatag, a csendes a néma. A váll, mely a terheket elbírja, a sírók támasza. Te vagy a kar, mely a segítségért nyúló kezeket elkapja, és ölelésében a szíveket megnyugtatja, és a fájdalmakat csillapítja. Te vagy a szív, mely az egyedüllétet, és a magányt feloldozza. A szív, mely dobbanásával a megkövült falakat tégláról- téglára lebontja. Te vagy a láb, aki az utat mutatja. A láb, aki az eltévedt vándorokat a szeretet irányába fordítja. A láb, aki lépteit vállalja, útját fényével átitatja.

Te vagy a hang, aki nem szólal. Te vagy a kéz, mely ír, és Te vagy a Lélek, aki mindezt diktálja. Te vagy az érték, aki ezt a világot szolgálja.

Végtelen szeretettel:

Dömötör Aletta

www.talentumok.com

Se nem élsz, se nem haltál meg…

Bolyongó Lelked nem talál kiutat. Mennél, már de az Élet fogva tart, nem ereszt. A világgal való küzdelmed önpusztításra cserélted. A külső harcok már rég megszűntek. Helyettük az álszent nyugalommal leplezed dühödet.

Ahogy az ostor csattan a hátadon, úgy gördül a könnycsepp az arcodon. Az ostort te fogod. Saját magadat bántod. Fogaidat összeszorítod, és egy utolsót ráhúzol. Erőtlenül a földre rogysz. Arcoddal a porban hagysz nyomot. A szél a port tova repíti, de emlékedet senki sem feledi. Pedig megpróbáltak elfelejteni. Próbálnak az életükből kitörölni. Meg nem történtnek nyilvánítani. Aztán próbálnak okolni, hibáztatni. Úgy tesznek, mintha nem értenének, de ők látták, hogy mitől szenvedsz. Végignézték, amit elkövettek ellened. Fejüket elfordítva tovább mentek. Ha nem lett volna muszáj, talán soha vissza se tekintenek.

Talán elmenekültél, a kilátástalanság homályába tekintettél. Döntöttél. Túl sok volt a fájdalom, és nem találtál gyógyírt, mellyel csillapíthatnád a szenvedést. A kimondatlanság terheit torkodba zártad. Az ellened elkövetett tetteket mélyen magadba temetted. A bűnöst mindvégig hűen szolgáltad. Tettei titokká növekedtek benned. A titok súlyától szabadulnál már, de a titoktól megszabadulni csak egyféle képen lehet. Ha elárulod végre a tettest. Ha a hűségedet felszámolod, és áruló lesz belőled. De árulónak lenni, egyenlő rossznak lenni. Miért nem létezik nemes árulás? A nemes árulás az életedet menthette volna meg. Ha nem árulod el a titkot és sírba viszed, a következő életedben ugyanúgy terhedre lesz.

Mindezek után most mit tehetsz? Nevezd meg a tettest és add vissza neki a terheket! Szabadítsd ki a torkodból a hangodat, és finoman engedd el az ostorodat. Ne bántsd magad többé.

Lépj tovább Kedves! Itt már nincs helyed. Lépj tovább oda, ahol a szeretet, a fény meggyógyíthat téged. Lépj tovább oda, ahol nincs szükség szavakra, és szenvedésedért cserébe feloldozást nyerhetsz. Tudod, a Te helyed ott van, ahol szeretet van. Talán egy félreértés volt az életed. Olyan helyen élni, ahol a szeretetet hírből sem ismerik, …és te ott kerested önmagad, onnan vártad a támogató szavakat.

… Elszenvedted és ezért Hősöknek járó elismerést érdemelsz. Most menj! Menj a szeretet felé, keresd a valódi Otthon melegét. Keresd az egyetlent, akiben a szeretetet felismered. Engedd, hogy segítsenek.

Amikor a Kegyelem kapujához érkezel, ne felejtsd el letenni a harag mérgező erejét. A kapun  túl, a megbocsátás vár rád. A harag, a gyűlölet így tova száll. A megbocsátással a hiányzó részeidet visszakapod és így újra Egységes a Létállapot. A kegyelmet, és a megbocsátást magadnak adod. Így az Élet nevű fonalat újra megfoghatod. Az életeken át tartó tapasztalás betölti a tudatod. Létezésed értelmet nyer, és te újra szeretetet érzel.

Érzed… érzed a szíved, érzed a kegyelmet, a csendet. Érzed az élet Ritmusát, és Rendjét. Érzed a rendezőelvet. Érzed a Mindenséget, a Végtelent.

Végtelen szeretettel: Dömötör Aletta

www.talentumok.com

Annyira szeretni, hogy közben a bizalmat is megszavazni.

A legmélyebb igazságot, a legőszintébb valóságot odaadni. Annyira szeretni, hogy közben a bizalmat is megszavazni. A legmélyebb kiszolgáltatottságban is felelősséget vállalni.

Igazság, őszinteség, szeretet… a fogalmak, melyek megváltoztatják az életet, melyek emberséggel ajándékozzák meg szövetségeseiket. Mélységesen mély érzések, melyek már nincsenek előjellel felcímkézve. Mély, mert összeköt két embert. Mély, mert a magasságokba repít fel. Olyan, mint amikor éjszaka a csillagokat figyeled. Felfelé tekintesz, mégis mélységet érzel a szívedben. Keresed, kutatod a forrást, hogy vajon miből született, és ugyanebben a pillanatban imádkozol, hogy egyszer te is csillagként őrizhesd a fényed…

Végtelen szeretettel: Dömötör Aletta

www.talentumok.com 

Mindenkinek a tekintetében benne van az egész élete.

El tudod-e képzelni, hogy az a sors amit te élsz, a múltad túlélése, az hogy egyáltalán itt vagy, és az amit elértél az életedben, az már önmagában példa értékű? Tudod-e önmagadat értékes embernek érezni, látni, és az életedet ennek megfelelően élni? Mert ha tudod, akkor van mit megmutatni, megtanítani egy másik embernek. Mindenféle plusz nélkül is elég különleges, hogy túlélted azt a múltat amit kaptál. Lehet, hogy neked mindaz amit megéltél, és az, hogy ezzel együtt is itt vagy, és ilyen vagy, az természetes, de másoknak nem az. Sokan vannak, akik segítségre várnak. Olyan segítségre, mint amit te tudsz adni. Azt a megértést, és azt az együttérzést, amit csak olyan ember adhat a másiknak, aki hasonlót élt meg.

A bántalmazottság miatti mély szomorúság, fájdalom látszik a szemedben, és így mindenki érzi, látja. De ezzel együtt azt is láthatják, hogy nem adtad fel…van reményed, hited abban, hogy másmilyen is lehet az élet. Látható, hogy van saját életed, vannak terveid, haladsz előre, építed mindazt, amit megálmodtál magadnak. Ez az, ami rendkívüli, és nagyon sokat segíthet bárkinek, aki veled kapcsolódik. Lesznek olyanok, akik majd elgondolkoznak, hogy az ő problémájuk kicsi a tiédhez képest, és ő mégis benne maradt a játszmában, panaszkodik. Mindenki tudja a másikat látni, kódolni. Mindenkinek a tekintetében  benne van az egész élete… és amikor a szemedbe néznek, látják, érzik, hogy mit éltél meg. Szinte látja a történetet, és a nehéz, fájdalmas történetektől mindenki automatikusan megfigyelővé, együttérzővé válik. Ez nem tudatos szinten működik, mégis így történik. Aztán elkezd gondolkozni, hogy ő maga hogy tudna a saját hozzáállásán, életén változtatni.A bántalmazott, nehéz sorsot megélt emberek a lényükkel, jelenlétükkel is tudnak segíteni. Olyan remény van bennük, amivel bármit meg lehet változtatni, segítségével a legnehezebb helyzetekből is ki lehet lépni. Ezek a sokat szenvedett, nehéz sorsú emberek az élő bizonyítékai, hogy életveszélyes helyzeteket is túl lehet élni, és azután is fel lehet állni, teljes életet lehet élni. Ez az, ami hatalmas erőt ad a másik embernek, nem kellenek különleges módszerek, csak neked kell jelen lenni, önmagadat odaadni.

A megéléseidből, tapasztalataidból fakadó bölcsesség az, ami a másik embert felemeli, és tovább segíti.

Vállald a Sorsodat bármilyen nehéz volt is, nyújtsd ki a kezedet, és segíts!

Végtelen szeretettel: Váradi Andrea

https://talentumok.com/gondolataink-2019/mindenkinek-a-tekinteteben-benne-van-az-egesz-elete/

Ha tehetném, jobbá tenném az életed.

Valahogy úgy kezdődnek a kapcsolódásaim, hogy látok valami mélyről jövő fájdalmat a szemedben, és úgy gondolom, úgy érzem, hogy valamit tehetnék érted, hogy legalább egy kicsit könnyebb legyen neked, hogy a létezés nyomasztó szorításából egy-egy pillanatra fellélegezhess. Ha ott vagyok, ha melletted vagyok, ha a megfelelő pillanatban megérintelek, vagy megölellek, akkor a fájdalmadra gyógyír lehetek. Hallgatlak, figyellek, a könnyeket veled együtt ejtem. Ezekben a pillanatokban nyer az én életem is értelmet. Nem hagylak magadra, észreveszlek.

Megérint mások fájdalma, megérint a fájdalmad. Ha tehetném, kitépnék magamból egy darabot, hogy neked könnyebb legyen, hogy gyógyulhasson a Lelked. Talán még a Lelkemet is kitépném, és odaadnám neked, vagy csak egy darabját, annyit, amennyit még elviselsz. Azt érzem, hogy adnom kell magamból valamit, mert eddig mindenki elment melletted. Nem láttak meg, vagy csak nem vettek komolyan téged. Én látlak, és komolyan veszlek. Amíg te nem érzel magaddal együtt, addig én itt leszek, hogy együtt érezzek veled.

Így kezdődik minden kapcsolódás, barátság, szerelem. Azt érzem, hogy van valami amivel jobbá tehetem az életed. Próbálom sokféleképpen. Ha kell csendesen, ha kell, szavaimmal bátorítalak téged. Ha szeretnéd veled együtt sírok, vagy veled együtt nevetek. Ha beszélgetni akarsz, beszélj hozzám, meghallgatlak téged. Bármit odaadnék a kapcsolódásért cserébe. Ha kell, lemondok magamról, érted megteszem. Engedd, hogy jóvá tehessem mindazt, amit mások elkövettek ellened. Ha szeretnéd, mások helyett is szeretlek. Hidd el, nekem nem fáradtság az, hogy téged szerethetlek.

Miért lépsz hátrébb? Mi történik veled? Nem jól szeretlek, vagy vigasztaló szavaim csak újabb sebeket ejtenek a szíveden?

Látom, hogy távolodsz. Mindig csak egyet lépsz hátrébb tőlem. Talán sok vagyok, vagy csak magányra van szükséged. Szemeidben még mindig látom a fájdalmad, Lelked még kapaszkodna a Lelkembe, de már nem figyeled a Lelkedet, nem a szíved szerint cselekszel. Te haragszol magadra, én haragszom magamra. Aztán haragszunk egymásra.

Csalódtam magamban, kevés voltam. Szerettem volna jobbá tenni az életedet, de valamiért nem tudtam. Szerettem volna feledtetni a bánatod, de a fájdalmak makacsul hozzád tapadtak. Talán pillanatokra szebbé tehettem, de valamiért mégsem változott meg az életed. Újra, és újra ugyanazok a problémák, emberek, helyzetek, végig gyalogolnak a Lelkeden.

…és én magamat kérdőjelezem meg. Mit tehettem volna érted? Él bennem a pillanat, amikor megismerhettelek, amikor megmutattad magad nekem. Újra élem a fájdalmadat, most már a saját szenvedésemmel, mert elveszítettelek…

…és közben én magam is elvesztem. Magamba roskadok, és az élet értelmét keresem. Talán újra kapcsolódnom kellene, de még nem merek. Nem érzem magam elég erősnek egy újabb töréssel szemben, és nem érzem magam elég lágynak, hogy a szeretet feloldozhasson engem. Most még hiába valónak tűnik minden. Kapcsolódni kellene, de még félek. Az a legszomorúbb, hogy még mindig ugyanazt a fájdalmat cipeled. Nem tudom, hogy mit kellett volna tennem. A szívem szakad meg érted. Kapcsolódnom kellene, de félek tőled. Félek, hogy újra meg kell élnem. Nem a fájdalmadat, mert azt bármikor megtenném érted, hanem az elvesztésed. Félek, hogy újra, és újra elveszítelek téged.

Félek a találkozásoktól, mert magukban rejtik a veszteség fenyegető sugallatát. Elmenekülök az elvesztésed elől. Menekülök előled, pedig te nem vársz semmire, csak hogy ott legyek melletted, amikor azt érzed, rám van szükséged.

Végtelen szeretettel: Dömötör Aletta

Az élet vezet minket…

Az élet sokféle. Hol az egyik oldalát mutatja, hol a másikat. Vezet, és tanít minket. Utat mutat, lehetőségeket. Embereket vezet hozzánk, lehetőséget adva a felismerésre, megismerésre, megértésre. Vár türelmesen, és figyel. Figyeli, hogy a leckét megtanultad-e, megértetted-e. S ha igen, szabadon enged. Ha nem, újra feladatokat ad, szorgalmi leckékkel nehezítve. Ilyenkor már nem elég az, ami korábban még elég lett volna, több kell. Mélyebbre kell ásni magunkban a megértéshez, a felismerésekhez. Több türelem kell magunkhoz, a helyzethez, és a másikhoz. Az élet figyel minket, és mérlegel. Eldönti, hogy mit tegyen velünk ahhoz, hogy a célhoz elvezethessen, hogy megértsük végre küldetésünket, itt létünk okát, és lényegét.

Történeteink, és találkozásaink lényege a kiegyenlítődések. Ezéleti, és korábbi életeinkből hozott tartozások, követelések. Adnak, és elvesznek. Megtörsz, megtörnek. Megfosztanak, kisemmiznek. Adsz, és elveszel. Megtöröd, megfosztod, kisemmized. Mindannyian ezt tesszük, mert ugyanazt a leckét tanuljuk.

Az élet vezet minket, mutatja, hogy mi a lényeg…

S, hogy szenvedésünk az életben meddig tart, az csak tőlünk függ. Amikor megértjük, és elfogadjuk, hogy az élet egyetlen, és legfőbb üzenete a Szeretet lehetősége, és megélése, akkor de csakis akkor megszűnnek a kiegyenlítődések, és a helyére kerülhet minden.

Lehet, hogy meg kell törni, de helyette meg lehetett volna hajolni…

Lehet, hogy el kell vesztíeni, de oda lehetett volna adni…

Lehet, hogy ki kell rekesztődni, de ki lehetett volna lépni… 

Lehet, hogy meg kell tanulni, de lehetett volna tudni, ha a szíved vezetett volna, ha hagytad volna, hogy a Lelked vezessen…

A szeretet a legtöbb, az egyetlen ami értelmet ad, ami felemel bármilyen nehéz helyzetben. Ennek felismeréséért, és megélésének lehetőségéért vagy itt, és vállalod a kötelező, és szabadon választott köröket, a leckéket, és a szorgalmi feladatokat, mert reméled, hogy egyszer te is érezheted…

Tudod, hogy veled is megtörténik… amikor hagyod, engeded, hogy megtörténjen.

Végtelen szeretettel: Váradi Andrea