Az élet vezet minket…

Az élet sokféle. Hol az egyik oldalát mutatja, hol a másikat. Vezet, és tanít minket. Utat mutat, lehetőségeket. Embereket vezet hozzánk, lehetőséget adva a felismerésre, megismerésre, megértésre. Vár türelmesen, és figyel. Figyeli, hogy a leckét megtanultad-e, megértetted-e. S ha igen, szabadon enged. Ha nem, újra feladatokat ad, szorgalmi leckékkel nehezítve. Ilyenkor már nem elég az, ami korábban még elég lett volna, több kell. Mélyebbre kell ásni magunkban a megértéshez, a felismerésekhez. Több türelem kell magunkhoz, a helyzethez, és a másikhoz. Az élet figyel minket, és mérlegel. Eldönti, hogy mit tegyen velünk ahhoz, hogy a célhoz elvezethessen, hogy megértsük végre küldetésünket, itt létünk okát, és lényegét.

Történeteink, és találkozásaink lényege a kiegyenlítődések. Ezéleti, és korábbi életeinkből hozott tartozások, követelések. Adnak, és elvesznek. Megtörsz, megtörnek. Megfosztanak, kisemmiznek. Adsz, és elveszel. Megtöröd, megfosztod, kisemmized. Mindannyian ezt tesszük, mert ugyanazt a leckét tanuljuk.

Az élet vezet minket, mutatja, hogy mi a lényeg…

S, hogy szenvedésünk az életben meddig tart, az csak tőlünk függ. Amikor megértjük, és elfogadjuk, hogy az élet egyetlen, és legfőbb üzenete a Szeretet lehetősége, és megélése, akkor de csakis akkor megszűnnek a kiegyenlítődések, és a helyére kerülhet minden.

Lehet, hogy meg kell törni, de helyette meg lehetett volna hajolni…

Lehet, hogy el kell vesztíeni, de oda lehetett volna adni…

Lehet, hogy ki kell rekesztődni, de ki lehetett volna lépni… 

Lehet, hogy meg kell tanulni, de lehetett volna tudni, ha a szíved vezetett volna, ha hagytad volna, hogy a Lelked vezessen…

A szeretet a legtöbb, az egyetlen ami értelmet ad, ami felemel bármilyen nehéz helyzetben. Ennek felismeréséért, és megélésének lehetőségéért vagy itt, és vállalod a kötelező, és szabadon választott köröket, a leckéket, és a szorgalmi feladatokat, mert reméled, hogy egyszer te is érezheted…

Tudod, hogy veled is megtörténik… amikor hagyod, engeded, hogy megtörténjen.

Végtelen szeretettel: Váradi Andrea



Kategóriák:Gondolataink, idézetek

%d blogger ezt kedveli: