Óriási viharok pusztítottak az elmúlt időszakban. Fenekestül felfordult minden. Bennünk, a belső életünkben. Kívül talán nem is látszik mindez. Csak az tudja, látja, aki átéli, megéli ugyanezt. Azok felismerik. Felismerik a szemekben, tekintetekben.
Helyzetek voltak, ahol úgy éreztük próbára tesznek minket, sőt tesztelnek. Olyan, mintha valaki azt figyelné, hogy meddig bírjuk még…mi az amit még kibírunk és mi az, amit már nem. Figyelik a határainkat, tűrőképességeinket, azt, hogy meddig megyünk még el és hol mondjuk ki végre, hogy : VÉGE!
Vége annak, hogy más mondja meg, más sodorjon bele abba az adott helyzetbe, hogy valaki más véleményezze az életünket, minősítse, hogy mindaz amit tettünk vagy nem tettünk jó-e. Vége annak, hogy máshoz mérjük magunkat, hasonlítsuk adottságainkat, képességeinket, lehetőségeinket és azt, hogy összemérjük ki-mire vitte az életben. Vége annak, hogy figyeled a másikat és hozzá igazítod érzéseidet, szokásaidat, akár egész életedet. Vége annak, hogy feladd magadat, azt aki valójában vagy, valaki, vagy valami másért cserébe.
Azt mondják, hogy az életünk egy igaz mese…
Amikor körülnézek a világunkban én is így érzem. Látom a hercegeket és hercegnőket, akik arra vágynak, hogy uralkodhassanak végre, mert azt gondolják, erre születtek. Ők azok, akik elvárják, hogy valaki, vagy akár mindenki szolgálja őket, hogy az ő életük legyen a lényeg, ahhoz legyen viszonyítva minden. Sokan vannak, egyre többen…mert mindenki hercegnőnek vagy hercegnek születik, a szülők így, ilyennek látják gyermeküket, de egyszer mindenkinek fel kell ébrednie! Eljön az ideje annak, amikor a gyermekkornak vége lesz.
S amikor vége, le kell mondanunk a trónról, a valódi életért cserébe. A tapasztalásért, a szerelemért, a saját családért, az álmainkért, önmagunkért. Azért, hogy hús-vér életet élhessünk, hogy igazak, valódiak lehessünk végre. Ilyenkor felébredünk és szembenézünk az igazsággal, hogy a mi mesénknek vége…mint ahogy egyszer minden mesének vége.
Elengedjük a saját mesénket, az igazi életért cserébe. Lemondunk a jogosultságokról amik eddig jártak, elfogadjuk, hogy mások már nem hozzánk igazodnak.
Sok-sok szomorú tekintetet látok, csalódottságot…ők azok akik beleragadtak a meséikbe. Ők azok, akik gyermekként élnek és vágyják, hogy egyszer a hercegnőkből-Királylányok, a hercegekből-Királyok lesznek. Ők azok, akik bezárják magukat a saját “udvari” köreikbe. Akik nem ismernek más igazságot, csak az otthon meghozott és megszokott törvényeket. Ők azok, akik amikor kénytelenek elhagyni a palotát, akkor félnek, szoronganak és ebből a félelemből kiindulva bántanak, minősítenek, használnak másokat. Ők azok, akik most is a mesében élnek és hiszik, remélik, hogy ennek sosem lesz vége.
Egyszer minden mesének elérkezik a vége…
Amikor az “udvarhoz” tartozó emberek elkezdenek felébredni, önmagukra találni, vagy koruknál fogva meghalnak, akkor ott marad egyedül a szomorú és csalódott hercegnő és herceg. Ott áll tapasztalás nélkül, szerelem nélkül, saját család nélkül, álmai megvalósítása nélkül, magára hagyva egyedül…és ebben a végtelennek tűnő egyedüllétben ő is felébred. Mert egyszer mindenkinek fel kell ébrednie!
Felébred és már látja, tudja, érti, hogy mi az amit elveszített, mert ragaszkodott a meséjéhez. Látja, tudja, érzi, de az elveszített időt nem tudja pótolni. Innentől, ettől a pillanattól tudja másként csinálni…
Érdemes időben ébredni! Meglátni, hogy mikor-minek van az ideje és élni a lehetőségekkel!
Kedves Hercegnők és Hercegek!
Itt az ideje, hogy mély álmotokból felébredjetek!
Lehetőségetek van arra, hogy kilépjetek a mesétekből és valódi, igazi életet éljetek, ahol tényleg rólatok szól, értetek van minden. Úgy lesz igaz a történet, ha ti magatok megérkeztek bele és a saját bőrötökön tapasztaltok mindent. Jót és rosszat, hideget és meleget, szomorút és boldogat. Az élet ilyen! Végtelenül színes!
Nézz szembe most magaddal és tedd fel magadnak a kérdéseket:
* fontos-e annyira a saját életed, hogy csak és kizárólag azzal foglalkozz végre?
– amennyiben a válaszod igen, úgy el kell engedd a többieket, hogy ők mit-miért tesznek vagy nem tesznek és magaddal kell elfoglald magadat végre.
* fontos-e annyira a saját életed, hogy ne menj bele a játszmákba?
– ha a válaszod igen, akkor nincs több játszma, nincs indok arra, hogy belevonódj újra.
* tiszteled-e Önmagadat annyira, hogy nemet tudsz mondani másoknak, egy-egy “játék” felkérésből, olyanból amiről már az első pillanattól látod, hogy valaki vesztesen kerül ki belőle?
* képesnek tartod-e magadat arra, hogy elengedd a gyermekkori szerepeidet, a felnőttkorodért cserébe?
* szereted-e, értékesnek tartod-e önmagadat annyira, hogy TE magad szolgáld magadat, hogy az Egódat beállítsd szolgának a Lélek udvarába?
Egyszer mindenkinek fel kell ébrednie!
Lásd meg végre, hogy TE más vagy! Akármi is történik körülötted, ne reagálj azonnal, menj tovább, tudd, hogy nem a te dolgod, hogy mindenhol rend legyen. Mész, mert menned kell. Tudod, hogy van dolgod, amit csak te végezhetsz el, amiért leszülettél a Földre, ide, ebbe az életbe. Sokan élünk a Földön, sokfélék vagyunk. Ki így él, ki úgy, élete minőségét mindenki maga választhatja.
TE másként élhetsz! Neked más ad energiát mint másoknak, más az értékes számodra. Te már úton vagy, elindultál a palotából, hogy tapasztalj…hátra hagytad a múltat a jelenért és a jövőért cserébe. Emlékszel mindenre és ezek az emlékek erőt adnak neked. Amikor hátranézel, ott vannak mögötted…mindenki ott van, aki egykor erőt adott neked, akik főszerepet játszottak a te életed meséjében. Ott vannak és ők is tudják, hogy a közös mesének már vége. Ők is felébredtek és élik a valódi életüket. Ez a REND, ennek így kell lennie.
Azt mondom ülj le és nézz szembe a ténnyel, hogy a gyermekkori mesédnek itt és most vége. Mondj le önként a hercegnői, vagy hercegi címről, a felnőtt jogosultságokért cserébe.
Mondj egy hatalmas igent a saját, valódi, igaz felnőtt életedre és mindezt úgy tedd meg, hogy tudod, hogy egyszer mindenkinek fel kell ébrednie! Te most felébredhetsz! Élj a lehetőséggel!
Ébredj rá arra, hogy ki is vagy te valójában, lásd meg, hogy az élet mit akar tőled, és élj a lehetőségekkel! Keress egy új füzetet, tiszta lapokkal és kezd el írni az igaz történetedet, amit majd egy csendes estén a gyermekednek, szeretteidnek, mint egy igaz mesét olvashatsz fel…
Csodálatos napokat kívánunk nektek: Andi&Aletta
Talentumok-Lélekébresztő gondolataink. 