Otthonról-Hazafelé

Pontosan emlékszem mindenre, pontosan úgy, ahogy te is emlékszel. Emlékszünk, tudjuk és érezzük, hogy hol volt az Otthonunk, a hely, ahonnan útnak indultunk. Érezzük sejtjeinkben az érzéseket, érzeteket, amiket onnan hozunk. Bár még nem volt fülünk, hogy halljunk, szemünk, hogy lássunk, bőrünk, hogy érezzünk, mégis mindent tudunk amit onnan magunkkal hoztunk. Itt van bennünk, magunkba zártuk. Bezártuk, hogy jól vigyázzuk. Nem adjuk, nem mutatjuk, féltjük. Féltjük, mert ez a MI kincsünk. Ez maradt mindössze az utazásunk során, minden mást elveszítettünk…Elveszítettük egymást, azokat akikkel együtt indultunk. Nem maradt más nekünk, mint emlékek, érzetek, a legeslegdrágább kincsünk, az Otthonról őrzött emlékünk.

Időnként próbálunk emlékezni, hogy könnyebb legyen a Földön léteznünk. Keressük azokat akiket útközben elveszítettünk. Kapcsolódunk, hogy ismerkedhessünk, hogy fájdalmunkat akár csak pillanatokra felejtsük. Kapcsolódunk, hogy megoszthassunk. Megosztjuk azt, amit oly sokáig őrizgettünk. Megmutatjuk a másiknak a legdrágább kincsünket, azt az önmagunkat, amit sokszor még magunk elől is elrejtettünk. Elrejtettük, hogy jól vigyázzuk, nehogy elveszítsük. Azt a valakit, azt az önmagunkat akik legbelül, valójában vagyunk, lehetünk.

Kapcsolódtunk, hogy önmagunkat és egymást emlékeztessük…mindannyian egy helyről jövünk. S kapcsolódunk, hogy újra együtt lehessünk, hogy együtt emlékezzünk. Levetjük az álarcokat, megmutatjuk magunkat, úgy ahogy vagyunk. Csupaszon, szerepek és kötelezettségek nélkül. Pőrén, úgy, ahogyan megszülettünk. Védtelenné leszünk, és mindeközben mégis jó nekünk. Ahogy telnek a percek egyre közelebb kerülünk, egyre jobb nekünk. Talán egymásra találtunk…talán felismertük.

Felismertük egymást, és egymásban magunkat. Megláttam magamat benned…a szemed ragyogásában, ami az Otthon emlékét tükrözte számomra. Nem tartott sokáig, csak egyetlen pillanatig, mégis megváltoztatott mindent. Érezlek és te is érezhetsz engem. Itt és most megengedem. Megengedem,mert megengedhetem, hiszen együtt vagyunk, itt vagyunk újra a szeretet szent terében. Abban a végtelen térben, ahol bármi megtörténhet. Tudom és érzem ezt, és engedem. Engedem, hogy megtörténjen. Engedem, hogy lehulljon most minden álarc végre, hogy olyannak láthass TE-Engem, amilyennek születtem, és legalább erre az időre elfeledhessem azt, aki-ami lett belőlem. Más lettem. Engedtem. Hagytam, hogy megtörténjen. Hagytam, hogy felejtsek, felejtsem, felejtselek. Téged és az emlékeket, mert úgy tűnt, így könnyebb nekem, és azt gondoltam, hogy te is pontosan ezt teszed.

Most, hogy megmutattad magadat, most, hogy láttam magamat benned, most elengedem mindazt amit eddig felépítettem. Hagyom, hogy lehulljon mindaz, ami eddig eltakart engem. Eltakarta kincsemet, bezárta szívemet, Lelkemet. Most, hogy elengedem mindazt ami felesleges, látlak és felismerlek. Érezlek és hagyom, hogy te is érezz engem. Bizalom ébred bennem, megosztom magamat és a teremet veled, megosztom veled legmélyebb titkaimat, érzéseimet, mert belül, valahol nagyon mélyen, talán a Lelkemben érzem, hogy EGY vagy velem, hogy ismersz engem, hogy tudsz rólam mindent, hogy felismertél engem. Tudom, hogy látsz engem és én is látlak téged! Tisztán látok most mindenkit és mindent. Látom, hogy mit-miért tettem vagy nem tettem. Már nem csak értem, hanem érzem azt aki vagyok, lettem, és érzem végre, hogy itt a Földön is élek, Létezem.

Igent mondok most erre az életre és elindulok végre! Eddig csak voltam…épp hogy éltem. Lézengtem. Most megérkezek. Eljött az ideje, hogy elinduljak végre. Eljött az ideje, hogy én is éljek. Ideje van most már a szeretésnek, a nevetésnek, a világ jobbá tételének. Itt vagyok és Jóság van bennem. Könnyed vagyok, mert megérkeztem. Kapcsolódok hozzátok és megosztom magamat veletek. Kiegyensúlyozott vagyok, mert nyugalomra leltem, így a harmónia is megszületett bennem. Benső békével a szívemben megnyugodhatok végre, hogy jó helyen vagyok, nem tévedtem el. Ide indultam el, s most megérkeztem. Bizalmam van most már az életben, szívem telítve van szeretettel. Megértettem végre, hogy azért jöttem ide, hogy azt az örömöt, amit Otthon megéltem,megéljem itt is, a Földi létben.

Elköteleződtem az életem mellet, önmagam mellett, és tudom, hogy ezután az életem állandó változás lesz, mert ez így természetes. Élem az életemet, áramlok benne.

Hiszem és tudom, hogy történhet bármi, most már képes vagyok kilépni az időből a térbe, így megélhetem az időtlenséget. Emlékszem, már tisztán emlékszem! Energia vagyok, Lélek vagyok! Isten egy darabja vagyok! Áramlok, vándorlok az időben, a térben, itt vagyok, ott vagyok, pontosan ott vagyok, ahol lenni akarok. Én döntök, én választok! Mert én vagyok! Mert vagyok, aki vagyok! Mert én is Isten vagyok!

Ide tartozom, oda tartozom, itt is ott is Otthon vagyok! Mert itt is, ott is ÉN-ÉN vagyok! Én vagyok és emlékszem. Emlékszem, hogy honnan-hova indultam el. Egységből-egységbe érkeztem, megérkezem. Itt vagyok! Itt vagyok, veled, veletek.

Elindultam Otthonról, s most hazafelé tartok végre…s tudom egyszer megérkezem.

Elindultam és már látom, hogy nem vagyok egyedül, együtt vagyunk, együtt emlékszünk, együtt lélegzünk, együtt létezünk. Ezért jöttünk. Azért, hogy itt is találkozzunk, hogy itt is kapcsolódjunk. Azért, hogy a világban Fényt gyújtsunk, és Fényünkkel a világunkat szebbé, jobbá tegyük.

Most búcsúzunk…de örömmel tesszük, mert megtaláltunk és felismertünk. Köszönjük neked, nektek az elmúlt napokat, az élményeket, megéléseket amiket adtatok nekünk, köszönjük azt, hogy veletek együtt emlékezhettünk. Egységből-Egységbe megyünk, tovább lépünk. Éljük az éltünk, de már nyitott szemmel és nyitott szívvel tesszük. Tudjuk mi a dolgunk és tesszük…belenézünk az emberek szemébe, és emlékeztetjük. Emlékeztetjük az Otthonra, a megtett útra, a feladatra, arra hogy itt vagyunk és nincsenek egyedül.

Egyre többen vagyunk és egyre többen lehetünk! Éld az életedet, oszd meg fényedet és ha kedved tartja kapcsolódj újra velünk! MI ismerünk, mi látunk, nekünk nem kell elmondanod, mi anélkül is tudjuk, értjük.

Mi itt vagyunk és itt leszünk! Világítunk és szeretünk! Itt vagyunk a térben, a szeretet terében, kapcsolódj és emlékezz velünk!

Hazafelé tartunk és keressük az Otthoniakat, hogy segíthessünk. S ha te is velünk tartasz, eggyel megint többen lehetünk…

Szeretettel: Andi&Aletta



Kategóriák:Lélekébresztő

%d blogger ezt kedveli: