Én így szeretlek téged!-Tiszta, igaz szeretet.

Felismertél és én felismertelek. Csillogó szemedben visszatükröződött tekintetem. Megláttad a lényeget. Megláttál engem. Láttál bennem valamit, amit még senki nem fedezett fel. Szomorú szemeim mögött Te megláttad a fényemet.

Kitartó voltál, küzdöttél, segítettél, amikor megbotlottam felsegítettél. Karodat nyújtottad, de szíveddel kaptál el. Szereteteddel támogattál. Hittél és bíztattál, hogy egyszer én is meglássam azt, amit te már látsz. Meglássam azt, aki bennem él, akit te az első pillanattól szerettél.

Finoman, óvatosan szerettél, amikor féltem védelmedbe vettél, amikor sírtam kértél. Kérted, hogy ne adjam fel. Kérted, hogy folytassam, hogy álljak fel. Imádkoztál Istenhez, hogy ő segítsen rajtam, hogy segítse meg a legfájdalmasabb pillanatokat.Fényeddel beragyogtad az életem. Fényeddel fényesebbé tetted a tekintetem. Fényeddel gyógyítottad a Lelkemet. Reményt adtál a reményvesztettnek. Reményt adtál nekem, hogy van értelme. Aztán felfedeztem. Megláttam a lényeget. Csillogó szemedben megtaláltam a hitemet. Hitemet a szeretetben. A szeretet erejében, a szeretet megtartó fényében.

Odaadtad, hogy odaadhassam. Odaadtad, hogy megoszthassam. Hogy szomorú szemekbe, reményt vihessek. Bíztattál, hogy tegyem meg, hogy vigyem hírét a szeretetnek. És én megtettem. Viszem és segítem.

Szeretetemmel most én ölellek. Finoman érintelek, és egy vágyadban segítelek. Vágytál rá, hogy egyszer ezt a programot megszervezd. Hogy megoszthasd azt, amit máshol nem lehet. Hogy odaadd az embereknek, azt ami a Te hited.

Láttam a szemedben, hogy ez mit jelentene neked.

Láttam a szemedben, hogy ezzel a világodat osztanád meg.

Egy pár nap, amiben a szereteted, a lényed a lényeg.

Annyira vágytad, annyira szeretted, hogy azt éreztem, most én segíthetek, hogy azt a szeretetet amit tőled kaptam, most visszafordíthatom neked.

Minden pillanatban figyeltelek, hogy neked jó legyen. Figyeltem, hogy megélhesd. Megélhesd azt a csodát, mely benned van, mellyel szereted a többieket. Figyeltem csillogó szemed, és most már értem, miért vágytál az élményre.

Most már látom, mit adott neked. Látom, hogy szíved ünneplőbe öltözhetett.

És én itt most azt ígérhetem, hogy míg élek fogom a kezed és szeretlek.

Dömötör Aletta



Kategóriák:Gondolataink, idézetek

%d blogger ezt kedveli: