A nagy lázadások időszakát éljük. Mindenki lázad minden ellen, nem fogadunk el semmit, és senkit. Bármi az utunkba kerül, azt pusztítjuk és romboljuk, akkor is ha értéket képvisel. A lényeg az, hogy elhárítsuk, elfedjük, megsemmisítsük… legyen szó gondolatról, érzésről, emberekről, kultúrákról és még sorolhatnánk.
Ideje lenne, ha a sok pusztítás helyett nekiállnánk építkezni is. Mutassunk úgy példát, hogy felépítünk valami újat. A lázadás ideje lejárt! Nem azzal kell példát mutatni, hogy különcnek gondoljuk magunkat, hanem azzal, hogy a különlegességünkkel teremtünk valami újat, ami jobb a réginél, vagy ha nem is jobb akkor is tettünk valamit, ami másnak segítség lehet.
Nem akkor teszünk jót, ha eltörlünk mindent, ami előttünk áll, átgázolunk mindenen, hanem akkor, amikor a legnagyobb bajban sem gázolunk át senkin, hanem békével a szívünkben összefogunk és teszünk valamit (bármit) amivel pusztítás nélkül túléljük a hétköznapokat.
Várjuk a csodát, hogy megváltozzon a Világ, hogy végre nyugalom, és betöltöttség érzése kerítsen hatalmába minket. Ehhez az út, ha megbékélünk a sorsunkkal, megbékélünk önmagunkkal és ezzel a békével a szívünkben lépünk ki az utcára, a Világba. Így már nem fog úton útfélen minden bosszantani, nem érzünk késztetést arra, hogy mindent elsöpörjünk magunk elől. Álljunk meg egy pillanatra, nézzünk magunkba és figyeljük meg az érzéseinket, biztos, hogy a világgal van a baj?
Dömötör Aletta gondolatai
Talentumok-Lélekébresztő gondolataink. 