„Eljön a béke, ha elfogadod a szerepet, amelyre születtél.”
…és valóban így van! Pár hónapja áhítoztam csupán erre a békére… Szerettem volna bizonyosságot, egy valamit, ami segít dönteni, hogy merre forduljak. Most már nem is igazán értem, hogy merülhetett fel bennem kétség afelől, hogy melyik életet válasszam… de ehhez nem külső jel kellett, hanem egy belső változás…
Írtam róla, hogy dönteni kell, hogy ismerjük fel értékességünket, hogy ki kell lépni a sorból, hogy szembe kell nézni önmagunkkal, különben csak menekülésből áll majd az életünk… írtam ezekről és közben magamnak is tükröt tartva ezzel, magamat is győzködve, hogy merjem meglépni. Magát a lépést szinte észre sem vettem, csak egyik nap már erős késztetést éreztem, hogy tegyek azért, hogy változzanak a dolgok és kérdeztem és kértem, és csinálom. Előtte viszont nem volt könnyű, küzdöttem magammal, a gondolataimmal, kétségek közt vergődtem, hogy mihez is kezdjek, mit szeretnék valójában… valami húzott előre, s valami húzott picit vissza. Vissza… olyan egyértelmű most, hogy a “régit” választani az egy visszalépést jelentett volna, akkor mégis miért nem tudtam egyértelműen eddig az „előre” – t választani?
A kényelem nagyúr, szokták mondani… hát ez az úr csábított engem is. Kipróbáltam azt is. De csak még több kétséget hozott a napjaimba, elnehezített. Viszont megízlelhettem a munka gyümölcsét is, beleharaphattam egyet jóízűen, abba a lédús, zamatos gyümölcsbe! Hálásan köszönöm! Lehet, hogy nem a kényelem uralkodott a napjaimon a gyümölcs megérése előtt, de cseppet sem bánom, mert sokkal több lettem ezzel az élménnyel!
Élveztem a közös munkát, az összefogást, pörögtem, izgultam, feldobva éreztem magam, és a végeredmény nagyon finom! 🙂 Ez további erőt ad ahhoz, hogy lelkesen, erőm bedobásával folytassam tovább, együtt!
Kívánom, hogy te is haraphass abból a bizonyos zamatos gyümölcsből, a hozzávezető úthoz pedig kívánom, hogy legyen erőd, bátorságod, s kitartásod!
Kaufmann Alexandra – http://www.talentumok.com
Talentumok-Lélekébresztő gondolataink. 