A Mindenségben Rend van!
Ha megismered ezt a rendet, értelmessé, élhetővé és elfogadhatóvá válik számodra minden olyan, ami jelenleg elfogadhatatlan. Ha az értelmed fényével világítod meg a történeteket, megtalálod a lényeget. Azt az esszenciális üzenetet, amit csupán az értelem nem adhat meg neked. Nem elég megérteni a dolgokat a válaszok és felismerések szintjén, látni, érteni és érezni kell mögötte a lényeget. Mert ez az élet értelme! Az esszenciális lényeg megtalálása, a dolgok mélyebb ismeret és megértése. az integrál és esszenciális ÉN megélése.
Az életnek ritmusa van…
Amikor megszületünk egy családba, oda tartozunk, felvesszük gyermek szerepünket, apánk és anyánk is belebújik saját szerepébe. Ebben a pillanatban háttérbe szorítjuk mindannyian a főszerepünket és elkezdünk játszani. Mindenki a saját szerepét…úgy ahogyan arra képes!
Felnövünk, felnőtté válunk és eltávolodunk a szülőktől, leválunk, hogy önmagunk legyünk, majd önként szülői szerepbe bújunk, hogy bebizonyítsuk, megmutassuk, mi jobb, másabb szülők leszünk. Ilyenkor a szüleinktől egyre távolabb kerülünk, energiáinkat leköti növekvő gyermekünk igényeinek kielégítése. Ha megfigyeljük ez a pillanat, az a pillanat amikor a saját gyermekeink kellő távolságba kerültek tőlünk, ez a pillanat váltja ki azt, hogy elkezdünk közeledni saját szüleink felé újra. Vissza indulunk a szülői ház felé, érezzük, tudjuk, hogy még dolgunk van ott. Sok egyéni tapasztalattal gazdagodva, megértésekkel és elfogadással, segítőkészséggel kezdjük el egy új nézőpontból szemlélni szüleinket. Közeledünk, mert tudattalanul is tudjuk, hogy szükségünk van erre a visszaútra, hiszen csakis hazaérkezvén köszönthetnek minket felnőttként egy felnőtt világban, itt ezen a ponton van esélyünk arra, hogy megismerjük egymást egy új nézőpontból, szerepek nélkül. Eddigre szüleink is és mi is, már mint felnőtt emberek állhatunk egymással szembe, ismerkedhetünk és ismerhetjük fel a lényeget: A mi közös szerep leosztásunk is csak mellékszerep az életben. Mindenkinek van főszerepe! Ki, milyen a főszerepében? Hogyan tudja és akarja eljátszani azt? Ha szerencséd van, még megismerheted a szüleidet ezen a szinten…ha szerencséd van, mert sokan erre az időre elveszítik szüleiket, mert későn ébrednek…és ha nem tudod felismerni, megismerni a szülőket ezen a szinten, mindig kielégítetlen maradsz, mert egy részed így ők nem ismerhetik már meg.
Amikorra szüleink meghalnak, gyermekeink felnőnek és ők kerülnek lassan ebbe a helyzetbe, hogy visszatérhetnek. Elindulnak és megérkeznek. Mindenki elindul, de vannak akik mégsem érkeznek meg…
Ha gyermekként nem tudtam ezt a ritmust megélni, nem tudtam már szüleimet megismerni, akkor még inkább arra kell törekedjek, hogy megértsem gyermekem távolodását és készüljek tudatosan a megérkezésére. Olyan lehetőségeket teremtsek magamban és ezzel környezetemben ahova jó érzés lesz neki visszatérni, megérkezni. Olyanná váljak, akit szeretne, akar megismerni. Belső szinteken kell fejlődni, megérteni és megtanulni…
Élni az életemet, főszerepben, reflektor fényben állni és felvenni újabb és újabb szerepeket, kipróbálni magamat azokban úgy, hogy soha, egyetlen pillanatra sem felejtem el, hogy ki játsza a főszerepet, kié a főszerep.
Mindenki elindul és mindenki megérkezik…de nem mindegy, hogy mikor és hogyan! Aki ismeri a “szabályszerűségeket”, a “törvényeket”, az időben indul és jó időben érkezik meg.
Az életnek megadja a ritmust, ha figyelsz és arra mozogsz, akkor nem véted el a lépéseket és egyszer csak azt veszed észre, hogy önfeledten táncolsz!
Talentumok-Lélekébresztő gondolataink. 