A tudatosság a kulcs

Gyermekkorunkban mindannyian sérülünk. Ki így, ki úgy. Mert nem lehet másként. A Rend szerint a gyerek egy kicsivel több, mint a szülei, s így ezt a többet a szülők nem tudják odaadni. Bármennyire szeretnék is. Nem látjuk, nem tudjuk, nem értjük, hogy mit kellene még tennünk, hogy gyermekünk elégedett legyen.

Amikor eljön az idő és a már felnőtt gyerek megoldásokat keres, akkor szembesül a tényekkel, azzal, hogy ők, ott, akkor nem tudtak többek lenni, többet adni.

Számtalan nehéz sorsú embernek vezettem már családállítást és az a tapasztalatom, hogy az, hogy egy gyermek miként látja, éli meg szüleit, nem is a szülők viselkedésétől, a múltban elszenvedett sérülésektől függ, hanem a gyermek pillanatbeli tudatossági szintjétől. Amikor a már felnőtt gyermek felfogja, megérti, hogy mi és hogyan is történt valójában, amikor látja az összefüggéseket, felismeri és elismeri a Rendet, akkor képessé válik rá, hogy elfogadja szüleit. Ez csak és kizárólag az egyén tudatos fejlődése által érhető el. Nem elég elmenni és újra és újra egy-egy szituációt felállíttatni. Aktívan kell részt vállalni, akarni kell megérteni, megfejlődni.

A segítői szerepek segítik, támogatják ezt a megértési, változási folyamatot, hiszen olyan élethelyzeteket lehet így megtapasztalni, amik a saját életúton nem elérhetőek. Ezekben a szerepekben kipróbálhatunk olyan élethelyzeteket, melyek a mi életünkből sajnos, vagy hála, kimaradtak. Ráébredhetünk, hogy senkinek nem könnyű, inkább mindenkinek másként nehéz a sorsa.

Amikor az ember beleragad a szerepébe, akkor mindenért másokat és a múltját hibáztatja. Várja, hogy valaki felmentse, megmentse őt. De mindhiába! Nincsenek külső megmentők!

Önmagunkat kell megmentenünk. Ki kell lépnünk szerepeinkből és meg kell találnunk valódi Önmagunkat,Énünket. Fel kell ismernünk, hogy kinőttünk gyermeki szerepeinkből és felelősséggel szembe kell nézni múltunkkal. Meg kell értenünk mindazt ami történt, és örülni annak, akivé válhattunk általa. Örülni annak, hogy megérkeztünk a felnőttek világába. Itt, ebben a világban már miénk a döntések felelőssége. Miénk a főszerep. Csak rajtunk múlik, hogy mivé válunk és ennek végeredménye, múltunktól független.

Aki szembenéz múltjával, elismeri szüleit és megérkezik a jelenbe, az nagyon-nagy terhet tesz le.

A pillanatba megérkezve van esélyünk arra, hogy továbblépjünk a múlt dermesztő fogságából, hogy szívünk végre kiengedjen. Innentől kezdve van esélyünk egy felnőtt, felelősségteljes életére.

Vannak akik évek óta járnak segítőnek az állításaimra és egyértelműen látszik, hogy önmagukban hosszú utat jártak be. Családjuk, életük megváltozott és nem azért, mert családtagjaik változtak, hanem mert ők, akik TUDATOSAK, másként tudnak egy adott helyzetben viselkedni, másként tudnak már a szüleikre és ezzel együtt múltjukra nézni. A család, az emberek megérzik ezt a “másként nézést”, érzik, hogy nincs már hibáztatás, neheztelés és megkönnyebbülve kilépnek ők is a saját szerepükből, pillanatokra megcsillan az anyám és apám szemében, hogy is ember. Nem csak az én szüleim, hiszen ez nekik is csak egyetlen szerep az életben. Ők is emberek, akik hibáznak, tévednek. Meglátod ezt, és megérted őket. Megköszönöd nekik az életedet és ők áldást adnak cserébe. Így érkezel meg a felnőtt létbe, ahol te is megtapasztalhatod, hogy a lehető legjobb hozzáállás mellet is hibázunk és fájdalmakat okozunk. Ilyen a Földi élet!

Gyere és tapasztalj meg különböző helyzeteket, szerepeket, szeretettel várunk a Térben!

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d blogger ezt szereti: