Érdekes világban éljük a napjainkat, a mindennapokat. Sokszor támad olyan érzésünk, mintha legalább kettő dimenzió között lebegnénk, vagy vándorolnánk.
Az egyikben minden olyan nehéz, folyamatosan késésben vagyunk, bármennyit “sakkozunk” az idővel, egyre jobban elcsúsznak a dolgok. Program hátán program, teendő hátán teendő. Nem tudunk nemet mondani, mert nem akarunk senkit se megbántani, azt gondoljuk azzal teszünk jót, ha szétforgácsoljuk magunkat, ha mindenki kap belőlünk egy kicsit, amivel persze senki sem elégszik meg.
És milyen a másik? A másikban érthetetlenül könnyen mennek a dolgok, erre szoktuk azt mondani “ez az én napom”, minden klappol, minden “sínen” van, magunk sem értjük, hogy miért van egyszer az egyik egyszer pedig a másik, de az tény, hogy mind a kettővel találkozunk, sőt vagy az egyik van, vagy a másik.
Mégis mitől könnyebb az egyik a másiknál? Attól, hogy tudattalanul ráérzünk az energiák mozgására, áramlására, hogy mikor mit kell tennünk, figyelünk megérzéseinkre, önmagunkra koncentrálunk, és az energiák áramán ülve, élvezzük az utazást.
Ha stabilan szeretnénk megtartani ezt a folyamatot, amikor minden szinte tökéletesen működik, akkor érdemes megfigyelnünk az energiák mozgását, megtanulni bánni vele, és tudatosan használni. Az energia folyamatosan körbevesz minket, mozog és mindig kiegyenlítésre törekszik.
Egy példa az energiák tudatos használatára, az együttműködés tükrében:
Nem azt a világot éljük, amikor egy valakit fel kell “emelni”, fel kell tenni a piedesztálra. Egyenrangúság van. Mindenki egyforma, nincs szükség arra, hogy egy ember irányítson, hogy egy valaki fel legyen emelve. Ez a régi (nehéz) világ működése, ennek már lejárt az ideje.
Az új világban (könnyű) csak úgy lehet együtt működni, ha nem teszünk különbséget magunk és a másik között. Az együttműködéshez EGYENLŐSÉG kell. Mindenki más, mégis mindenki egy. Ez a nyitja.
Ha a csoportból egy valaki fel van emelve, akkor automatikusan egy valaki le lesz nyomva. Ez energia, és az energia kiegyenlítésre törekszik. Ez olyan mint a mérleg, ha az egyik felét lenyomjuk, a másik felemelkedik. Akkor mennek könnyedén a dolgok, ha nem mozdul a mérleg.
Szóval mi is a feladat? Az hogy lássuk meg a saját értékeinket, legyünk tisztában azzal, hogy miben vagyunk jók, ne hasonlítsuk magunkat a másikhoz, és főleg úgy ne, hogy mindig a másik jobb nálunk. Ez a mérleg egyik nyelve, a másik pedig, hogy ne ítélkezzünk, ne alacsonyítsuk le a másikat, ne a hibákat keressük.
Lássuk meg egymásban, hogy mindegyikőnk az Egység egy része, és egymás kezét fogva, egymást felváltva vezetve éljünk szabad és boldog életet, hiszen mindenki más, mégis mindenki Egy.
Talentumok-Lélekébresztő gondolataink. 