Az utolsó esély

Elvágyódás. Azt gondolod nem ért meg senki, nincs miért itt maradni, nincs senki és semmi, ami itt tartana. Elvágyódásod „otthonra” nagyon nagy. Már egy ideje ezt játszod. Beszéltünk már erről. Csak tudod nem mindegy, hogy meddig játszol. Hol van az a pont, amikor még nem késő. Hol van az a pont, amikor azt mondják még most visszafordulhatsz.

Vedd észre, hogy milyen drága kinccsel játszadozol. Ha nem látod, megmutatják. Rád pirítanak. Előbb csak finoman. Kérdés, hogy mekkora pofon kell, hogy észhez térj. Mekkora pofon kell, hogy megértsd ez nem játék. Mekkora pofon, ahhoz, hogy megállj. Jó lenne, ha még időben észrevennéd, hogy ez nem játék.

Azt gondolod odaát jobb. Hogy otthon minden szép és minden könnyebb. Igen, igazad van. Csodálatos dolog a túloldal. Könnyű, felemelő, szédítő, leírhatatlanul csodálatos, magasztos. De nem véletlenül vagy itt. Te választottad. Még ha nem is emlékszel rá. Te választottad, tanulni, tapasztalni jöttél. Nem azért, hogy elherdáld azt, amit kaptál. Rengeteg lehetőség, csoda és ajándék kínálkozik előtted, melyeket észre sem veszel.

Tudom egyedül vagy, tudom magányos vagy. Annak ellenére, hogy jó pár ember vesz körül, magányosnak érzed magad. Nem igazán találod a dolgok értelmét. De valljuk be, nem is igazán keresed. Szeretném, ha felnéznél. Nézz fel csak egy pillanatra. Lásd meg, hogy nem vagy egyedül. Szeretném, ha észrevennéd, hogy veszélyes játékot űzöl. Azt hiszed, megteheted hisz a te életed. Azt hiszed, bármit megtehetsz. Gondolod.

Nincs jogod játszadozni. Az élet túl értékes ahhoz, túl szent dolog ahhoz, hogy ilyen könnyedén feladd. Hogy ilyen könnyedén vedd. Most állj meg, most még van lehetőséged. Állj meg mielőtt még nem késő. Használd ki az utolsó esélyt. Hagyd el a fájdalmaidat, hagyd el a sérelmeidet. Lásd meg az életben lévő csodákat. Ne várd meg a pofonokat. Nem tudhatod, mekkora pofont kapsz, és hogy mennyire fog fájni. És ha tovább játszol, a pofon elcsattan. És akkor már hiába kapálózol, hiába kiabálsz. Hiába bizonygatod, hogy te nem haltál meg. Odaátról már nincs vissza út ebbe az életedbe.

Ott már csak az elfogadás, a megbékélés lehetséges. Megbékélés azzal, hogy nem vállaltad fel ezt az életedet. Elfogadás, hogy feladtad. Elfogadás, hogy elvesztegettél ki tudja mennyi időt feleslegesen. És most egy másik életben kezdheted elölről. Ott már dühönghetsz, hogy visszajönnél. Tudom, onnan világosabban látod mennyit vesztettél. De ha egy kicsit is felnézel, innen is láthatod, hogy mennyi veszíteni valód van.

Állj meg most! Vedd észre az utolsó esélyt. Még itt az utolsó pillanat, hogy megállj és megfordulj. Nézz fel és vedd észre, hogy mekkora ajándék, mekkora kincs van a kezedben. És te mégis úgy csinálsz, mintha csak egy játékról egy eldobható, pótolható dologról lenne szó.
Örülj, hogy időben érkezik segítség. Örülj, hogy van esélyed megállni és megfordulni. Örülj, ha még meg tudsz állni. Most még talán nem késő. Túl értékes vagy ahhoz, hogy mindezt elfecséreld. Túl nagy ajándék, lehetőség van a kezedben ahhoz, hogy csak úgy túllépj rajta. Köszönd meg, ha kapsz még egy utolsó esélyt. Légy hálás, ha még időben észhez térsz. Vedd észre az apró pofonokat, hogy ne kelljen elszenvedned a nagyot.

Tudd, hogy sosem vagy egyedül. Tudd, hogy mindig vannak segítő kezek, akik látják benned a lehetőségeket, akik segítenek kihasználnod, megélned az utolsó esélyt.

Forrás: Élet – Tér – Kép

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d blogger ezt kedveli: