Minden ember egy imádság az életemben

Hallgatom Johann Pachelbel csodálatos zenéjét , kinyílik a szívem, nő, nő egyre nagyobbra nő. A lelkem szárnyal, rengeteg pillangó apró szárnycsapásait érzem a mellkasomban. Tegnap kiszámoltam, hogy 15 061 napos vagyok! Ennyiszer kelt fel és nyugodott le a nap, mióta megszülettem, és ez a szám csak növekszik. Minden nap egy beavatás, aminek a végén, ha megkérdezzük alázattal, hogy mit tanított a mai nap, kicsit aranyosabbá, fényesebbé válhatunk. Boldog a lelkem, egyrészt mert már sok esélyem volt fényesedni, másrészt, amíg csak lehet, minden nap hozzá tehetek még egy kis ragyogást, mosolyt, belső örömöt, békét az eddigi kincseimhez.

Hosszú volt az út, de nem teltek el hiába a napjaim. Kegyelemként megkaptam ezt a mondatot: MINDEN EMBER EGY IMÁDSÁG AZ ÉLETEMBEN.

Ennyi nap után, buktatókkal, konfliktusokkal, sérelmekkel, kerülőutakkal tarkított tapasztalások hoztak fájdalmat, csalódást, neheztelést a sok megértés, nevetés, remény, vonzalom, vágy, álmodozás mellé. Egyszer csak azt vettem észre, hogy kezd több lenni az előbbiekből, pedig nagyon igyekszem. Nehéz volt értetlenül ott állni, megtapasztalni az alászállás gyötrelmét, a magány csont-hidegségét, de végül még is megkaptam életem egyik legfontosabb mondatát:

MINDEN EMBER EGY IMÁDSÁG AZ ÉLETEMBEN.

Akkor most elimádkozom őket szép csendben.

Anya! Köszönöm a Legnagyobbat, az Életet, amit adhattál nekem. Köszönöm, hogy minden gyerekkori fájdalmad, sérelmed, hozott mintád ellenére értem akkor sem adtad fel, amikor nagyon nehéz volt. Köszönöm a tetőt a fejem fölé, a kenyeret a tányéromra, a ruhát a testemre. Köszönöm, hogy megtanulhattam tőled a megbízhatóság, a precizitás, a munkamorál, a kitartás, a terhelhetőség, a gerincesség, egyenesség tulajdonságait, azt a naivitást, amivel az emberi természethez hozzáállsz. Mélységes tisztelettel és hálával gondolok Rád, és sajnálom, hogy sokáig nem volt elég, amit adni tudtál nekem. Most itt állsz a hátam mögött bal felől, árad belőled az Anyai energia, ott van mögötted nemzedékek végtelen sora, és én nagyon büszke vagyok, hogy beállhattam a sor végére. HÁLA ÉS ÁLDÁS!

Apa! Te vagy a legjobb édesapa, aki a Legnagyobbat, az Életet adtad nekem. Köszönöm a sok szeretetet, tanítást, amit Tőled kaptam. Hálás vagyok azért a szeretetkapcsolatért, ami összekötött bennünket mindig is, és azért is, mert az utolsó előtti pillanatban mindezt fölismerhettem, hogy ezzel a tudással méltóképpen búcsúzhassak Tőled. Köszönöm a féltő gondoskodásodat, hogy megmutattad a világból azt, amennyit csak tudtál. Tőled a vagányságot, a lazaságot, a csibészséget, az élet szeretetét, az önállóságot, a kreativitást, a megvalósítás örömét kaptam ajándékba. Emlékszem az intarziaképekre, amiket nekem csináltál: egy Pinokkió és egy Nyuszi. Leírtad cirkalmas, régies dőlt betűkkel a sakk szabályait, rongylabdával kézilabdázni tanítottál a panelház harmadik emeletén. Sose felejtem el, amikor biciklizni tanítottál, irtó murisan rohangáltál a seprűnyéllel irányítva a kis biciklim után. Együtt takarítottuk a mesebeli akváriumot, amihez gyönyörű hátlapot festettél, bonyolult kapcsolórendszert bütyköltél a világításnak, a keringetőnek. Sorakoznak az emlékek, amik a válásotokkal megszakadtak, de a szívemben itt vannak. Itt vagy Te is örökre a hátam mögött állva jobb felől, árad belőled az Apai energia. HÁLA ÉS ÁLDÁS!

Az elmúlt 15 061 nap pont elég volt arra, hogy elfoglaljam a helyemet a szívemben határtalan tisztelettel és hálával. Előre nézek, látom magam előtt az Utat, és egyre tisztább szívvel tudom ígérni Nektek: Értetek, az emléketekre a legjobbat hozom ki az életemből, így adva értelmet a saját és a Ti létezéseteknek.

Minden férfinak az életemben, akik szerettek és akiket szerettem: Köszönöm, hogy megláttátok bennem a különlegeset. Hála és áldás minden egyes napért, amit együtt tölthettünk, minden percért, amikor adtunk és kaptunk. Már csak a békesség van bennem, hogy ameddig lehetett, együtt mentünk az Úton, és mindegyikőtöktől tanultam valamit magamról és az életről. Ha most végig gondolom életem eddigi jelentős kapcsolatait, egy gyönyörű felismeréssel lettem gazdagabb: mindegyikőtök elfogadott, támogatott és segített. Köszönöm azoknak a nőknek is, akik most mellettetek vannak, hogy helyettem is vigyáznak Rátok, szeretnek Benneteket, kísérnek az Úton. Isten vigyázza a lépteiteket, növeljen Benneteket a Szeretetben. HÁLA ÉS ÁLDÁS!

És TE, aki most vagy mellettem, a TE imádságod most formálódik, alakul bennem. Köszönöm a felvillanó pillanatokat: vadkacsákat akartunk etetni a fahídon, de csak egy nagy, lomha házigácsért találtunk, akit pukkadásig tömtünk. A napsütéses időben sokáig gyönyörködtünk, ahogy a Fénytündérek pörögve-libbenve táncolnak a Kurca vizén. A tavaszi napsütésben, a szállingózó cseresznyevirágok édes illatában láthatatlanul, fényes Lélekként fogtad a kezem. Senki sem tud úgy kávézni és erről olyan átéléssel mesélni, ahogy Te. És még annyi mindenért HÁLA ÉS ÁLDÁS!

Így imádkozom el szép sorban életem eddigi szereplőit életem 15 061 napja után. Hála Istennek, még sok imádságom van, és még ha Isten is úgy akarja, sok imádságom lehet.

Irgalmas Szűzanya!
Szeplőtelen Szerelmes Szívedbe rejtesz engem, így növekszik bennem a Szeretet, így gyógyul az én lelkem.
HÁLA ÉS ÁLDÁS
(Patay Ildikó írása)

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d blogger ezt kedveli: