Történnek dolgok, amikért nem mi vagyunk a felelősek, mégis felvesszük ezeket a terheket. Megszokjuk, hogy az életünk részévé válnak. Nekünk ettől könnyebb. Attól, hogy felelősséget vállalunk. Felelősséget akár mások helyett is, bárki helyett. A lényeg, hogy maga az érzés ne lógjon a levegőben, hogy helyet találjon, ezért felvesszük, felvesszük, mert nekünk így könnyebb.
Olyannyira, hogy bármi történik magunkat kérjük számon. Én vagyok a hibás, én tehetek róla. Ez az érzés aztán bedarál, eluralja az életemet, már nem tudok másra figyelni, csak a nyomasztó érzésre. „Ez az én hibám!” Kicsi vagyok bent, már nem bírom tovább!
Ideje visszaadni ezeket a terheket. Más bűne nem az én felelősségem. Felszabadítom magam és felismerem, hogy más vétke nem az én vétkem, nem nekem kell vállalni a felelősséget. Most másra koncentrálok, valami teljesen újra, ami kiránt ebből a saját magam által generált darálóból.
Tudatosan figyelek és csak azt vállalom, amit valóban én tettem, mostantól így vállalok felelősséget!
Dömötör Aletta
Talentumok-Lélekébresztő gondolataink. 