Volt egyszer régen egy csodás kicsi sziget. Ezen a szigeten lakott az emberiség minden érzelme: a humor és a jókedv, a szomorúság, a boldogság és bölcsesség és minden más érzés. Természetesen a SZERETET is ott élt.
Egy napon, meglepő módon közölték az érzésekkel, hogy a sziget el fog süllyedni. Így hát mindenki felkészítette a hajóját, hogy a szigetet elhagyja. Csak a Szeretet akart az utolsó pillanatig várni, mert nagyon kötődött szigetéhez. Mielőtt a sziget elsüllyedt, a Szeretet segítséget kért a többiektől.
Amikor a Gazdagság egy luxushajón elhagyta a szigetet, megkérdezte tőle a Szeretet: -Gazdagság, el tudsz vinni magaddal? -Nem, nem tudlak. A hajómon sok arany, ezüst és drágakő van. Itt nincs már hely számodra. Így hát a szeretet megkérdezte a Büszkeséget, aki egy csodálatos hajón haladt el.
-Büszkeség, légy szíves, el tudsz engem vinni magaddal? -Szeretet, én nem tudlak elvinni. – válaszolta.- Itt minden tökéletes, te kárt tehetnél a szép hajómban. Következőként a Szomorúságot kérte meg a Szeretet: – Szomorúság, kérlek, vigyél magaddal! -Ó szeretet! – mondta a Szomorúság. – Én annyira szomorú vagyok, hogy egyedül kell maradnom. Amikor a jókedv elindult, olyan elégedett és féktelen volt, hogy meg sem hallotta a Szeretet szólítását. Váratlanul azonban megszólalt egy hang: ” Gyere Szeretet, én elviszlek!”
A Szeretet olyan hálás és boldog volt, hogy teljesen elfelejtette megkérdezni megmentője nevét. Később a Szeretet megkérdezte a Bölcsességet: – Bölcsesség, meg tudod nekem mondani, hogy ki volt az, aki segített nekem? – Persze. – mondta a Bölcsesség.- Az Idő volt az. – Az Idő? – kérdezte csodálkozva a Szeretet. – De miért segített nekem az Idő? És a Bölcsesség ezt válaszolta: – Mert csak az Idő érti meg, mennyire fontos a Szeretet az életben. ……
Talentumok-Lélekébresztő gondolataink. 