Szerző archívumok

  • Szerepüktől megfosztott anyák, és apák.

    Amikor gyermeket vállalunk, ketten döntünk, és kérjük a Mindenséget, hogy adja oda, ajándékozzon meg minket. Kérünk egy nálunknál jóval hatalmasabb erőt, hogy döntsön kérésünk, és ezzel sorsunk felett, hogy felruház-e vagy sem, a szülői szereppel. Itt, ebben a pillanatban még… Bővebben ›

  • Virtuális ígéretek…

    A mindennapi tudatosság, és a minőségi önismeret egyre szükségesebb számunkra. Világunk útvesztőiben ezek nélkül nem lehet kiutat találni. Tudatosság, hogy a fókuszt meg tudjuk tartani, és önismeret ahhoz, hogy kiszámíthatóvá válhassunk önmagunk számára. Jelenleg szinte minden arról szól, hogy csak… Bővebben ›

  • Te vagy a szív, te vagy a Lélek…

    Hallgattál, és talán még a mai napig is hallgatsz. Te vagy a titkok őrzője, a bánat temetője, a szomorúság együtt érzője. Te vagy mások Lelkének látója. A hallgatag, a csendes a néma. A váll, mely a terheket elbírja, a sírók… Bővebben ›

  • A szeretet hangja…

    Van, hogy összerendez bennünket az élet, és persze olyan is van, amikor csak egyszerűen elsétálunk egymás mellett. Találkozásainkból pillanatok születnek. Pillanatok, felszínesek, és mélységesek. Amikor először látod meg, még csak a külsőt, és a viselkedését látod, és többnyire ezek a… Bővebben ›

  • Elveszített méltóság.

    Talán úgy kezdődik, hogy egyszer mindenkiben van méltóság, hogy az élettel járó jogosultságunkkal a méltóságot is megkapjuk. A sors felruház vele. Méltó vagy emberként élni, kiérdemelted. Menj és tapasztalj a Földön! Menj, és teljesedj ki, menj és élj az embernek… Bővebben ›

  • Amikor az apa bűnéért, a gyerek fizet meg…

    Vannak apák, akik bűnt követnek el. Bűnük sokféle lehet, és nem is lényeges, hogy pontosan mit tettek. Valami olyat, amiért a sors elszámoltatja őket. Mielőtt a sors odaérhetne, találkozik az ördöggel, aki felajánlja neki, hogy együttműködésért cserébe, a sors elől… Bővebben ›

  • Mikor múlt el az a perc ami számított?

    Vannak helyzetek, és emberek, akiket, amiket kérdés nélkül érdemes elengedni, vagy neked kell továbblépni. Egyszer a benned élő harcosnak is fel kell ébredni… vannak csaták amiket szükségtelen megvívni. Nem kell önmagadat feladni, érzéseidről, igazságodról, szabadságodról lemondani, nem kell neked a… Bővebben ›

  • A szeretet terében…

    Nem ismerek annál tisztább, és szentebb helyet, mint amit együtt képezünk le, amikor öszejövünk dolgozni a Térben. A közös szándék, hogy segítsünk, és biztos tudása annak, hogy vezetnek minket, megengedi, hogy teljesen elengedjük személyiségünket. A megjelenő érzések, az érintések előhívják… Bővebben ›

  • Se nem élsz, se nem haltál meg…

    Bolyongó Lelked nem talál kiutat. Mennél, már de az Élet fogva tart, nem ereszt. A világgal való küzdelmed önpusztításra cserélted. A külső harcok már rég megszűntek. Helyettük az álszent nyugalommal leplezed dühödet. Ahogy az ostor csattan a hátadon, úgy gördül… Bővebben ›

  • Új könyvünk: Szívtiszta Vallomás.

    Bizonyos nézőpont szerint életünk nem más, mint egy végtelennek tűnő, hosszú utazás, melynek természetes része a sok kihívás, tapasztalás. S ha így van, akkor van benne több megálló, elágazás. Pihenés, és választás, aztán tovább indulás. Kijelölve, kiválasztva a következő irányt,… Bővebben ›

  • Annyira szeretni, hogy közben a bizalmat is megszavazni.

    A legmélyebb igazságot, a legőszintébb valóságot odaadni. Annyira szeretni, hogy közben a bizalmat is megszavazni. A legmélyebb kiszolgáltatottságban is felelősséget vállalni. Igazság, őszinteség, szeretet… a fogalmak, melyek megváltoztatják az életet, melyek emberséggel ajándékozzák meg szövetségeseiket. Mélységesen mély érzések, melyek már… Bővebben ›

  • Mindenkinek a tekintetében benne van az egész élete.

    El tudod-e képzelni, hogy az a sors amit te élsz, a múltad túlélése, az hogy egyáltalán itt vagy, és az amit elértél az életedben, az már önmagában példa értékű? Tudod-e önmagadat értékes embernek érezni, látni, és az életedet ennek megfelelően… Bővebben ›

  • Feloldozásra várva…

    Nem emlékszel pontosan, nem tudod, hogy ki-mi veztetett oda, abba a pillanatba. Ha visszanézel, te sem érted, hogy egyáltalán hogy történhetett meg. Egy tett, amit te követtél el. Egy helyzet, ahol tettességeddel áldozati szerepbe kényszerítettél egy másik embert. Bántottad, megaláztad,… Bővebben ›

  • Ha tehetném, jobbá tenném az életed.

    Valahogy úgy kezdődnek a kapcsolódásaim, hogy látok valami mélyről jövő fájdalmat a szemedben, és úgy gondolom, úgy érzem, hogy valamit tehetnék érted, hogy legalább egy kicsit könnyebb legyen neked, hogy a létezés nyomasztó szorításából egy-egy pillanatra fellélegezhess. Ha ott vagyok,… Bővebben ›

  • Benned él a csend.

    Furcsa érzés ezt elhinni a mai rohanó, egyre hangosabb világban. Fülsiketítő zajok vesznek körül minket, már a madarak éneke is puszta erőlködéssé vált, próbálják átkiabálni, átüvölteni az erős hangokat. Megváltozott minden! Évekkel ezelőtt még feleennyi zaj nem volt, fel ennyire… Bővebben ›

  • Az élet vezet minket…

    Az élet sokféle. Hol az egyik oldalát mutatja, hol a másikat. Vezet, és tanít minket. Utat mutat, lehetőségeket. Embereket vezet hozzánk, lehetőséget adva a felismerésre, megismerésre, megértésre. Vár türelmesen, és figyel. Figyeli, hogy a leckét megtanultad-e, megértetted-e. S ha igen,… Bővebben ›

  • Mi ez? Ez a Karácsony nektek?!

    Milyen érzés van most bennem? Reményvesztettség. Hittem, és reméltem, hogy egyszer jóvá válik minden, hogy lesz olyan nap, olyan ünnep, amikor azt érezhetem, hogy minden rendben van bennem, körülöttem. Mindig várom a következő alkalmat, hogy bizonyosságot nyerjen, hogy lehet másképp,… Bővebben ›