Zaklatott világ, zaklatott emberei között keressük a nyugalmunkat. Próbálunk elhatárolódni, próbáljuk kizárni a stresszt, de a fáradtság miatt a határaink meggyengülnek. Időt és Teret kell szánni a visszahúzódásra, a pihenésre, a töltődésre. Meg kell érkeznünk a saját valóságunkba. Le kell csillapítanunk az elménket. Most fontos az, hogy ne akarjunk mindent megoldani erővel. Nem irányíthatunk, és ebbe kell belenyugodnunk.
Engedés, megengedés, feladás. Fel kell bíznunk az életünket a Teremtőnek, a Sorsnak, Istennek. És aztán azzal kell foglalkoznunk, ami megnyitja a szívünket. Ideje van a hosszas öleléseknek, a mély beszélgetéseknek. Ideje van a szeretet megélésének.
Végtelen szeretettel: Dömötör Aletta
Talentumok-Lélekébresztő gondolataink. 