Olyan könnyű beleragadni a haragba, a sértődöttségbe. Olyan könnyű elutasítóvá válni. Egyszerűen csak becsukni a szívünk ajtaját, és tovább állni. Nem törődni, nem foglalkozni azzal, hogy mit hagyunk magunk után. Aztán olyan könnyű elmagányosodni. Egyedül szenvedni, fájni és gyűlölni.
Az elő lépés megtétele egy kapcsolat rendezéséhez, óriási nagy bátorságot követel tőlünk. Szinte vakmerően bele kell magunkat vetni. Mentőkötelek nélkül, önmagunk meghaladásával, a komfortzónánk átlépésével zuhanunk a kiszámíthatatlanba, és csak várjuk, hogy a másik döntsön a sorsunk felett. Méltányolja-e az igyekezetünket, vagy megőrzi egy életre a sértettséget.
Bátorság kell ahhoz is, hogy önmagunkkal szembe nézzünk, ahhoz, hogy meglássuk a valódi működésünket. Akarunk-e egy életet haraggal a szívünkben leélni, vagy merünk máshogy élni, másképp dönteni. A nap, amire vártál elérkezett.
Végtelen szeretettel: Dömötör Aletta