A túlérzékenységgel küzdő embereknek, igen nehéz a mai világban megtalálni azt a helyet, ahol csend van, ahol a nyugalom kisimíthatja a felborzolt idegrendszert. Valamiért az embereknek nincs szükségük a csendre. Szeretik a saját hangukat hallani, szeretnek a középpontban lenni, szeretik ha még az idegenek is őket figyelik. Pedig olyan jó lenne, ha egy kicsit visszahúzódnának, és nem beszélnének, csak egyszerűen csendben maradnának. Így is túl sok az inger, folyamatosan szól valami, hangosak a gépek. Nincs olyan, hogy valami ne vonná el az ember figyelmét, ne ingerelné.
Ha változást akarunk, akkor vissza kell vennünk a hangokból. Segíteni kell egymást, a másik embert abban, hogy közelebb kerüljön az önvalójához. Ehhez csendre és nyugalomra van szüksége. Szerintem nem kell folyamatosan szórakoztatni egymást. Szerintem figyelni kell egymásra. Ehhez amit mi megtehetünk, az a nyugodt és csendes tér megteremtése és megtartása.
Végtelen szeretettel: Dömötör Aletta
Talentumok-Lélekébresztő gondolataink. 