Amikor először ismerjük fel a családunkban a generációs mintázatokat, azt, hogy amit valamelyik felmenőnknek meg kellett élnie, azt a most élők közül valaki pontosan ugyanúgy lemásolja, azt hogy generációs ugrások vannak a történetekben, akkor valami olyannal találkozunk, ami sok mindenre válasz lehet. Kiszámíthatóvá válik az élet, ugyanakkor mélységes szorongással töltheti el azt embert, aki felismeri egy nehéz sorsú őse történetét önmagában. Próbálna szabadulni. Szeretné feloldani, kimenekíteni önmagát a helyzetből, a kötelékekből. Megtesz mindent, hogy neki már könnyebb legyen, vagy ha neki nem is, de a gyerekeinek mindenképpen.
Vannak családok, ahol nagyon sok a titok, a teher. Ezekben a családokban mindig van legalább egy olyan ember, aki túlérzékeny. Ha a ti családotokban te vagy az, aki sokkal érzékenyebb a többieknél, akkor fontos tudnod, hogy amíg a családi dolgokkal foglalkozol, addig árnyék vetül rád, és nem tudsz önmagad lenni. Érthető, hogy meg akarod találni a helyedet, meg akarod látni az összefüggéseket, de minden válasz egy következő kérdést rejt magában. Olyan ez, mint egy útvesztő. Ez egy nagyon nehéz Tér neked a túlérzékenységeddel. Nem kell mást tenned, csak engedd meg a múltnak, hogy a múltban maradjon, magadnak meg engedd meg, hogy mindazzal együtt, ami a családodban történt, te elhidd magadról, hogy méltó vagy az életre, és képes vagy arra, hogy mindazzal ami történt, megérkezz a jelenbe.
Végtelen szeretettel: Dömötör Aletta
Talentumok-Lélekébresztő gondolataink. 