Azt gondoljuk, hogy a felelősség felvállalása mindenkinek ugyanazt jelenti. Döntünk, cselekszünk, és vállaljuk a tetteink következményét. Az emberi kapcsolatainkban ismerhetjük meg, hogy a felelősségvállalást ki hogyan értelmezi… Vannak, akik hírből sem ismerik. A náluknál gyengébbeket terhelik, őket teszik mindenért és bármiért felelőssé. Önmagukat minden alól felmentik. Pont úgy, mint ahogy egy gyermek teszi. Világunkat elárasztották a fel nem nőtt gyermekek. Koruk alapján azt gondolnád, hogy ők bizony felnőttek. Úgy tekintesz rájuk, mint akik bizalmat érdemelnek, aztán amikor közelebbről is megismered, látod, és tapasztalod, hogy hárítja az életet. De az, hogy ő mit tesz, hogyan éli az életet, az igazából a saját fel nem vállalt felelőssége. Mondhatnánk azt, hogy az ő dolga, azt és úgy tesz, ahogy neki megfelelő, de mi van veled? Hány ember helyett vállalsz felelősséget? Hány ember problémáját cipeled a válladon?
Tudod, amikor más életét akarod megoldani, akkor a saját energiakészletedet elfolyatod. Amikor a másik problémája fontosabb a saját életednél. Amikor napokon keresztük azon gondolkozol, hogy hogyan oldhatnád meg azt, amit ő soha nem akart megoldani… Na ezek azok a helyzetek, amikből ki kell lépni. Nem tartozol senkinek azért, hogy mások életét éld. Te csak a saját életedért felelsz. Csak azokért a döntésekért, amit te hozol meg. Évtizedes káoszt mások helyett nem oldhatsz meg. Nem azért, mert nem vagy rá képes, hanem azért mert nem neked kell az életenergiáddal fizetned azért, amit más nem fizetett meg.
Végtelen szeretettel: Dömötör Aletta
Talentumok-Lélekébresztő gondolataink. 