Feszegetted a saját határaidat, az elmúl években a válaszokat kerested. Kerested, kutattad, vártad, kivártad, elvártad, akartad, elengedted, lemondtál róla. Bármit, és mindent megtettél volna azért, hogy az igazság fénye megkönnyítse, és felszabadítsa hánytól szenvedő szíved. Mert igen, hiányzik. Hiányzik, mert vágytál rá. Eljátszottál a gondolattal, hogy a sors téged is megajándékozhat. Karodban foghatod, ringathatod, szereteteddel megtarthatod.
Hívtad, és kérted, hogy jöjjön, és ruházzon fel téged az anyai szereppel. Hívtad, és kérted, hogy jöjjön, és ajándékozzon meg az érkezésével…, és mivel hívtad ezért ő elindult hozzád. Igen téged választott, érted indult el, az egységet érted adta fel. Talán nem is egyedül indult, talán annyira szeretett, hogy magával hozta őt, aki nélkül nem vállalta volna a földi életet. Tudtad, érezted. A szívedbe súgtak ők ketten. Lelkükkel körülöleltek. Ott akkor, egy pillanatra összeforrt minden. Ott akkor egy új egység született. Ott akkor megszületett a szereped, megszületett az édesanya benned.
… aztán valami történt, és mindez megremegett, sőt összetört, és darabokra hullott az életed. Ott voltak, beköszöntek, összeért a Lelketek, és ők mégsem maradtak veled. Elveszítetted őket. Talán a sorsot hibáztattad, hogy miért teszi ezt veled. Egy pillanatra odaadja, majd elveszi tőled mindezt. Haragszol a sorsra, haragszol a világra, és leginkább haragszol önmagadra. Bezártad a szíved, és bezártad a fájdalmad.
Az anyai szerepet megtagadtad… hisz mi mást tettél volna. Azt gondoltad anya csak az lehet, aki világra tudja hozni a gyermeket… de hiszen te is anya vagy! Attól, hogy nem születhettek meg még összeért a Lelketek. Ott voltak, benned voltak, egyek voltatok… aztán az élet, a sors máshogy rendezte el. Visszafordította őket. Talán máshogy kell lennie… és a Lelkek követték az utat, melyet a sors nekik rendelt el.
A te legnagyobb fájdalmadban született valakinek a legnagyobb boldogsága. Amikor tőled elmentek, akkor valaki máshoz megérkeztek. Aztán ott megszülettek. Igen, mind a ketten. Mennyire fájt a szíved! Mekkorát csalódtál az életben… Te elveszítetted őket… ez hogy lehet, hogy valaki máshoz ikrek születtek? Miért több, jobb ő nálad? Miért pont ő, és főleg, miért nem te? Nem akarod tudni, nem akarod látni. Félsz a ténnyel szembe nézni!
Aztán teltek múltak az évek. Az igazságot kerested, és annál valami sokkal többet találtál meg. Felismerted őket. Igen a Lelkeket, akik egyszer rád mondtak igent. Akik téged választottak édesanyjuknak. Megszülettek. Hozzád indultak, aztán valami történt, és ezért máshoz érkeztek meg. A hiánytól tátongó szíved, most hirtelen valamitől töltődni kezdett. Halkan magadban azt kérdezed: „Van ilyen?” … és a választ a szívedben leled. A szeretet megkérdőjelezhetetlen. A szeretet összeköt benneteket. A szeretet segített, hogy megtaláld a többet. Tartsd nyitva a szíved! Áramolj, szeress!
Szeresd annyira, hogy soha ne kelljen keresniük az igazságot. Szeresd annyira, hogy soha ne kelljen a szívükben a hiány után kutatva feláldozniuk az életüket. Szeresd annyira, hogy az igazság eltörpüljön benned.
Az igazságot kerested, és annál valami sokkal többet találtál meg… Felismerted és visszakaptad őket. Nem hozzád születtek, de attól még szeretheted őket. Az igazság helyett szeretetet hoztak neked.
A sors néha kifürkészhetetlen, de azt biztos, hogy az ajándékot neked is letette. Ideje meglátnod, és elfogadnod tőle mindazt, amivel téged ruházott fel. Bontogasd a csomagot, nyitogasd a szíved!
… és soha egyetlen pillanatra se feledd, A SZERETET OTT ÁLL MINDENEK FELETT!
Végtelen szeretettel: Dömötör Aletta
Talentumok-Lélekébresztő gondolataink. 