Különleges napok voltak, ünnepnapok. Olyan nap, amiről megemlékezni érdemes. Emlegetni és elmesélni. Egyedülálló és különleges. Ha földi, emberi szemmel nézzük, talán a legeslegkülönlegesebb.
Találkozót szerveztem. Meghívtam a Lelkedet. Találkoztam vele és beszélgettünk újra… elmesélte, hogy magányos vagy és szenvedsz. Tudja, látja, érzi, mégsem tud segíteni neked. Nem engeded. Nem lehet ott veled. Bármennyire is szeretné, nem foghatja meg a kezedet, nem ölelhet meg téged. Elüldözted… a fájdalmak, csalódások miatt magadat bünteted. Őt bünteted, a Lelkedet. Elkergetted, hogy neked könnyebb legyen.
Én találkoztam vele a térben. Megszólított engem… nem beszélt emberi nyelven, csak ültünk és elmélyültünk egymás energia terében. Jó volt vele. Szeretett. Átölelt. Megértett és védelmezett. Megmutatta, hogy milyen ő, és mire képes. Befogadtam, megéltem. Megkért, hogy szervezzek neki egy találkozót veled. Kért, hogy tegyem lehetővé, hogy egyetlen pillanatra újra találkozhasson veled. Megértettem, hogy neki miért fontos ez…
Nélküled magányos, ő is szenved. Száműzöttként él a Mindenségben. Nem tapasztalhat, csak lebeg a semmiben és vár az időtlen térben. Rád vár, hogy visszaléphessen az életedbe.
Találkozót szerveztem… neked és a lelkednek. Megválasztottam a helyet és biztosítottam a lehetőséget, hogy találkozhassatok újra, te és a Lelked.
Itt vagy, és ő is itt van, érzem. Látom, érzem. Vár. Várja, hogy beléphessen. Várja, hogy jelezz, hogy most itt lehet. Várja a jelet… a csendet várja, az elfogadást, a megengedést, az elengedésedet, kegyelmedet, a lehetőséget, a pillanat lehetőségét, amikor egyetlen pillanatra bepillanthat, és talán újra kapcsolódhat veled.
Nincs semmi elvárása, csak látni, érezni szeretne téged. Kíváncsi, hogy vagy nélküle.
Itt van, megérkezett… ünnepi pillanat. Csak te és ő… ahogy a kezdet-kezdetén volt, réges-régen.
Megpillantott, megérzett. Látom. Látom, hogy észrevetted. Kinyitottál, mert te is észrevetted. Beengedted. Nézegeted, keresed. Keresed az emlékeket. Kételkedsz… Biztos ő az? Biztos az én Lelkem?
Ő felismert téged. Ismeri az érzéseket. Emlékszik mindenre.
Örül, hogy itt lehet.
Csend van…megengeded…elengeded a sérelmeidet, a múltadat, jelen vagy a pillanat teljességében. Kegyelmet adsz… másoknak… aztán magadnak…
Új lehetőség született… újra a Lélekkel együtt élhetsz!
Felismered a helyzetet… sokat kíván tőled. Változnod kell, ha azt akarod, hogy maradjon veled. Sokat kér. Mindent. Mindent, ami eddig volt, ahogy eddig volt, az új lehetőségért cserébe.
Nem ígér semmit, csak annyit, hogy maradhat veled. S hogy az milyen lesz? Talán senki más nem tudja, mint te. Hiszen te voltál ott vele! Te ismered, mert a te Lelked.
Próbáld ki! Próbáld meg!
Te és a Lelked.
Tegyél neki ígéretet. Tegyél magadnak ígéretet.
Nem megy?
Akkor most mi lesz?
Újra elengeded?
A Te döntésed!
Én elfogadom és ő is elfogadja.
Van ilyen!
Nem minden randevúból lesz örökké tartó szerelem… van, ami csak egy találkozás marad, mégis felejthetetlen.
Találkoztál a Lelkeddel…
Láttunk benneteket. Jó volt látni. Felejthetetlen pillanat volt, ünnepi.
Találkoztál a Lelkeddel…
Hűséget fogadsz neki? Vagy elengeded?
Bármit megtehetsz… hiszen hozzád tartozik, a tied.
Mi megszerveztük a randevút, létrejött a találkozást vele. …
A többi rajtad múlik…
Bárhogy is döntesz, az már a te döntésed, te felelősséged!
Már nem mondhatod, hogy nem tudod milyen, mert megismerted.
Válassz! Vele vagy nélküle.
Marad vagy elmegy.
Neki jó itt is és ott is, mert ő boldog így is és úgy is…boldog, mert láthatott egyetlen pillanatra.
Egyetlen pillanat a Végtelen Szeretetben az sokkal több, mint egy egész élet nélküle.
Végtelen szeretettel: Váradi Andrea
Talentumok-Lélekébresztő gondolataink. 