Megláttalak téged. Kerested magad a sötétségben. Zavar volt a szívedben és talán zavar volt a Lelkedben. Akárhogy is volt, én láttalak téged. Ott álltál és önmagadat figyelted. Választ vártál a magadnak feltett kérdésre. A kérdés, hogy mi az, amire szükséged van ahhoz, hogy a Lelked vezethessen.
Bárcsak valaki tudná, és megmondaná neked, hogy varázsütésre mitől lehetne könnyebb az életed. Mi kellene ahhoz, hogy megváltozzon minden, hogy a nyugalom otthonra találjon benned, hogy hiány helyett a megbékélés tölthessen be.
Láttalak téged. Láttam a kétséget a szemedben. Itt most tényleg megváltozhat minden, de vajon mi az, ami által igaz feloldozást nyerhetsz? Együtt kérdeztünk téged, együtt kérdeztük a Lelked… aztán a Lelked válaszolt, megüzente neked. Mert a Lélek ilyen. Figyel, amikor kérdezed, ő válaszol neked. Nála a válaszokat biztosan megleled. Így is lett. Üzent neked.
Segítségül hívta azt a részedet, mely fényt hozhatott újra az életedbe. Melytől az arcod, az örömtől ellágyulva újra fellélegezhet. Életre kelt az arcod. Én láttam, ott voltam veled.
Ott voltam, és mindvégig szerettelek. Figyeltelek, figyeltem az összes rezdülésed. Láttam, ahogy egy pillanat töredéke alatt a fény újra teret követelt benned.
Ma megláttalak téged. Megláttam azt, hogy milyen vagy, amikor rend van benned. Igen benned. Ott mélyen a szívedben.
Jó volt látni a fényedet, köszönöm, hogy megmutattad és felvállaltad előttem, és még jobban köszönöm, hogy felvállaltad önmagad előtt. Igen! Benned is ott van. Most már látod? Én láttam amikor a könnycsepp végiggurult az arcodon…
Ma újra felgyúltak a fények. Egy nehéz, sötét időszaknak itt és most vége. Látod már?
Én látlak téged!
Végtelen szeretettel: Dömötör Aletta
Talentumok-Lélekébresztő gondolataink. 