Időnként könnyebb a félelmek mögé bújni. A félelemre hivatkozva valamit nem megtenni. Önmagunkat egyre szűkebb térbe, helyre zárni. A félelmeken keresztül nézni, és a világot így látni. Talán a félelemmel egy kis biztonságot adni. Az új dolgokba nem belevágni. A kihívásokra mint egy bűnözőre tekinteni. Régóta cipelt félelmeink az életünk, sőt a lényünk részét képezik. … More Félelemmel együtt…

Eltávolodtam, talán el is vesztem… Újra bolyongok a semmiben, vagy a semmi határán. A valami legszélén állok, és tartok valahová. Elindulás… megállás… meghátrálás. Újra, és újra. Mindig egy, és ugyanaz, mert vannak dolgok, melyek sosem változnak. Keresek… keresem a helyemet a világban. Ebben a világban… ebben a felesleges zajoktól hangos, felületes, kicsit őrült világban. Elindulok, … More Lélekként a világban…

Sokan azt gondolják, azt tartják, hogy jobb nem vitatkozni, nem kimondani, mindazt ami bennünk van adott helyzetben, azt magunkban megtartani. Így lehet a konfliktusokat elkerülni, önmagunk belső nyugalmát megőrizni. Sokan működnek így… nem is gondolnak bele, hogy mindeközben mit él meg a másik. Aki így működik, az a másik embert az adott pillanatban semmibe nem … More A kimondott szó gyógyító ereje.