Nagyon sokan vannak, akik tartanak, sőt félnek tőlem. Mert tudják, érzik, hogy látom őket és azt is látom, hogy mi az, amit eltitkolnak éppen. Látom a fel nem vállalt dolgokat, titkokat. Látok mindent. Mert így és ilyennek születtem. Nem könnyű, elhiheted… Látni a sok fájdalmat, szenvedést és tudni, hogy mindezt magadnak köszönheted. Segítenék, de nem lehet, nem tehetem, hiszen a titkot, a titkodat nem én teremtettem.
Látlak és felismertelek… most, ebben az életben. Újra itt vagyunk mindketten. Más a leosztás mint régen volt, de megint találkoznunk kellett. Találkozni, hogy valaminek egyszer vége lehessen, hogy végre valami új kezdődhessen. Régóta cipelem a titkaidat és régóta cipellek téged. Ezer és ezer év telt el, sőt talán időben mérni sem lehet. Minden megélés egyre nehezebb… Egyre nehezebben viselem azt amit tettél és azt amit a tetteid miatt tettél velem. Én megláttalak téged és te megláttad, hogy tudom a titkodat. Büntetsz, nem engedsz… az életemet akartad. S mert azt akartad, menekültem. Egész életemben. Egész eddigi életemben.
Titok… mindenkinek vannak titkai. Vannak olyan tetteink, melyeket nem vállalunk fel, így azok titokká lesznek. Nem is tudjuk felmérni, hogy mit teszünk ezzel. Teremtünk egy olyan batyut, amit valakinek cipelnie kell. S mert a titok teremtője nem cipeli, így valakire ráteszi. Ráteszi arra, ki sorsát a szívén viseli. Lehet ez családtag, segítő hivatású ember. Bárki lehet, akinek fontos vagy, akinek számítasz, aki segíteni akar neked.
A TE titkod és más cipeli! Helyetted vagy talán érted, hogy neked könnyebb lehessen, hogy te megszabadulhass. De nem lesz neked könnyebb, sőt egyre nehezebb! Kivetsz magadból mindenkit és mindent, haragszol és gyűlölsz. Azért teszed, mert gyűlölöd önmagad, a titkodat. A titok lassan, de biztosan felemészt mindent. Téged és azokat akik körülötted élnek. Azokat, akik a legeslegjobban szeretnek. Ők azok, akik segítenének, de te ellököd őket. Mert szégyenled magadat, a titkodat. Büntetsz mindenkit, pedig bűnhődnöd neked kell!
Titkok, melyek mérgezik életünket, sőt életeinket. Összefűznek minket láthatatlan szálakkal életekre, talán örökre. Összetart és nem enged. Nem engedi azt el, aki meghallgatta, megtudta, látta, érezte. A titok tudóját el nem engedi, börtönben tartja örökre. Bűnhődik ő, a titok teremtője helyett. Őrzi a titkot… vagy a titok őrzi őt?! Ki tudja? Egy biztos: A titok tudója, a titok fogja lesz.
Sok a titok, sok a kelepce. Egyre kevesebb a fény ennek köszönhetően. Mert ki az aki gyártja a titkokat és elnézi, hogy mások szenvednek emiatt? Olyan emberek teszik, akik gonoszak és szívüket átitatta a bosszú, a gyűlölet… mert akinek szívében ott van a szeretet, akár csak egyetlen csepp, sosem engedné, hogy a másik helyette szenvedjen.
Aki szeret, akinek szívében ott a szeretet, az titkát felvállalja, büntetését letölti. Tudja, hogy ára van a titkának és ennek árát megfizeti. Van titka mindenkinek, mindegyikünknek, de a kérdés az, hogy a tiédet vajon ki cipeli? Büntetését a titkodért ki tölti?!
Felesküdtem és fogadalmat tettem, hogy segítek. Bármi áron, és akárkinek. Rengeteg, megszámlálhatatlan titkot láttam és tudtam meg. Megőriztem.
Te is tudod ezt, mégis azért tartasz távol magadtól, mert azt gondolod, hogy én árullak el, hogy nem bízhatsz bennem. Szeretnéd ha a titkodat biztonságban tudhatnád nálam, akár az életem árán is… az én életem árán! Hol itt az igazság?!
Ki teremtette? Én vagy te? Mikor és miért tetted? Kivel tetted? Én ott voltam akkor? Van közöm ehhez?
Nem voltam ott, csak láttam, felismertem benned. A szemedben. A szomorúságod árult el… mert ilyen szomorú csak az lehet, aki másoknak ártott és büntetését még nem töltötte le. Félsz és szorongsz egész életedben. Menekülsz… magad elől, a titkod elől és mostantól már nincs aki megvédjen.
Felismertem, hogy ki vagy te, miért vagy itt és mit akarsz tőlem… tudom a titkodat és azt is tudom, hogy te teremtetted! Már nem vállalom át tőled, nem őrzöm meg magamnak… de még így sem árullak el, mindössze átadom a titkok őrzőjének.
Sosem árulnálak el, mert annál sokkal jobban szeretlek! Szeretetből eddig helyetted bűnhődtem, büntetésemet letöltöttem. VÉGE!
Már csak ketten vagytok: TE és a titkod… így kezdődött és így lett most vége!
Feloldoztam magamat és feloldottam a fogadalmat, az ígéretet, ami életek óta összekötött minket. S, hogy mi lesz most velünk? Találkozunk-e titok nélkül is az életben?
Nem tudom… ez csak rajtad múlik!
Egy biztos, nem árultalak el senkinek!
Ezt szeretném a szemedbe mondani egyszer…
Újra Fény gyúlt és a remény újra megszületett bennem. Hiszem, hogy most vége lett, és számomra ezzel egy új minőségű élet kezdődhet végre el!
Megérdemlem, mert letöltöttem a büntetésemet helyetted… szeretettel elengedlek! Találkozzunk akkor, amikor már csak te leszel… titok, titkok nélkül… fel foglak ismerni téged! Hogy találsz meg?
Keresd a Fényt, a szeretetet és az igazságot! Ahol ezeket a minőségeket találod, ott leszek én is, meglátod!
Hazavárlak!
Végtelen szeretettel: Váradi Andrea
Talentumok-Lélekébresztő gondolataink. 