Keressük, kutatjuk a múltat. Próbáljuk feltárni a titkokat, megismerni önmagunkat. Befelé fordulunk és magunkba látunk. Keressük a válaszokat, sőt talán meg is találjuk. Időt és energiát nem sajnálva haladunk egyre mélyebbre önmagunkba.
Ahogy ezt tesszük elkezdünk emlékezni, elkezd a múlt szép lassan felderengeni. Kértük nap mint nap, hogy emlékezhessünk, hogy a terhet mit cipeltünk meglelhessük. Fény derüljön arra, hogy kik vagyunk mi valójában, fény derüljön arra, hogy mit kell adnunk a világnak.
Elindultunk és emlékeztünk. Magunkat megismerhettük. Vállalhattuk, felvállalhattuk a lényeget, a lényünket, s most mást nem kérek, csak annyit, hogy feledhessem az emlékeket. Már nem kutatom, nem keresem, most már csak megélem.
Megélem azt aki lettem, megélem azt, akivé az emlékek kutatása által váltam. Elfogadom azt amit és ahogy kaptam. Megbékélek a sorsommal és elfogadom önmagam.
/Dömötör Aletta – http://www.talentumok.com/
Talentumok-Lélekébresztő gondolataink. 