Ne mondj le rólam és ne mondj le magadról!

Oly sok mindent elvesznek tőlünk, oly sok mindent fel kell, hogy adjunk. Ragaszkodunk, hiszen azt gondoljuk, hogy az tesz boldoggá. Ragaszkodunk, nehezen engedünk. Tartjuk, fogjuk, amíg csak bírjuk. Nem eresztjük…

Aztán egyszer csak eljön a pillanat és feladjuk a küzdelmet… lemondunk. Megszűnik a harc, megszűnik talán az élet is. Kivonjuk az energiát, kivonjuk az érzelmeket. Megszűnik a fontossága, megszűnik a varázsa. Lemondunk róla…

Lemondunk, hogy ne tudják elvenni. Lemondunk, mert azt gondoljuk, így kevésbé fájhat. Az érzelmeket most a közömbösség váltja le. Valami megszűnik, valami véget ért. A lemondással együtt lemondtunk önmagunról is. Feladtuk magunkat, az érzéseinket, a szívünket. Elvész az érték, elvész az érzés. Megszűnik dobbanni, megszűnik élni.

/Dömötör Aletta – www.talentumok.com/



Kategóriák:Gondolataink, idézetek

%d blogger ezt kedveli: