Az energiahullám November 11.-23.-ig tart.
Most annak van itt az ideje, hogy húzódjatok vissza, maradjatok csendben. Halkan lépjetek, csendesen éljetek.
November az ELENGEDÉS hónapja lesz. Ebben az időszakban az a feladatunk, hogy számot vessünk, és döntsünk. Döntsünk arról, hogy számunkra mi az ami értékes és mi az ami nem. S azt, ami már értéktelen, el kell engednünk végre. El kell engedni ahhoz, hogy majd egyszer visszatérhessen, egy teljesen új minőségben.
A számvetéshez és elengedéshez nyugalom, csend kell. Magunk felé kell fordulni, be kell hunynunk szemünket és fel kell tennünk a kérdést: Mi az ami számomra valóban értékes?
A válasznak belülről, magadból kell jönnie. Ahhoz, hogy megérkezhessen, csend szükséges. Állj most meg, lépj be a saját teredbe, maradj csendben és figyelj! Kapcsolódj önmagaddal össze és emlékezz. Emlékezz arra, aki valójában vagy! Emlékezz arra, ahonnan jöttél, az OTTHONRA. Emlékezz az Egységre, az utadra, a feladatodra. Emlékezz, hogy jutottál oda, ahol most vagy… Emlékezz a megtett utadra, a sok-sok kompromisszumra, lemondásra.
A sok-sok felesleges érzés és gondolat fátyolként fedi el tudatodat. Csacsognak, szórakoztatnak. Most mindez változhat. Változhat, ha TE úgy döntesz, hogy most csendben maradsz, és a csendben megkeresed valódi Önmagadat!
Egyszerűen csak borulj térdre gondolatban, kezeidet kulcsold imára és add fel oda, ahova való, ahova tartozik… ENGEDD EL ÉS EMLÉKEZZ!!!
Elengedni annyit jelent, mint odaadni.
Odaadni mindazt ami volt, ami régi.
Régi helyzeteket, embereket, gondolatokat és érzéseket. És főként régi hiedelmeket. Hiedelmeket arról, hogy mit-hogyan kell és nem kell csinálni. Arról, hogy mit-hogyan kell megélni. Arról, hogy egyáltalán miért is kell élni…
Elengedni annyit jelent, megérteni.
Megérteni mindazt ami volt és látni, hogy már túl vagyunk rajta.
Nem megállni, tovább menni, újra élni, létezni, örülni és boldognak lenni. Akarni és merni élni.
Meglátni azt, hogy valamit kinőttünk, valamin túl vagyunk, azt, hogy mostantól már pontosan ugyanúgy mi sem akarjuk. Elengedni annyit jelent, hogy megengedni. Megengedni magunknak a változást, azt, hogy mássá válhatunk. Levethetjük eddigi szerepeinket és új ruhákba bújhatunk, új darabokban játszhatunk.
Elengedni annyit jelent, hogy térdre borulunk, ujjainkat imára kulcsoljuk és feladjuk. Feladjuk oda, ahová tartozik, ahova való…
Letérdelünk és ezzel belátjuk azt, hogy mi mindent megtettünk és a végére jutottunk…nincs több ötletünk, mindent megpróbáltunk.
Térdelünk és imádkozunk.
Egyszerre kifelé és befelé. Kifelé valami nagyobbnak, többnek, hogy segítsen meg és befelé önmagunknak, hogy engedjük a segítséget, hogy ne álljunk ellen. Önmaguknak azért, hogy valóban képesek legyünk elengedni mindazt ami menni szeretne, helyet adni ezzel mindannak ami megérkezni szeretne.
Elengedni annyit jelent, hogy térdelünk és egyenletesen lélegzünk.
Figyelünk.
Önmagunkra és mindarra ami körülvesz minket. Látjuk, halljuk, érezzük. Mindent az érzékszerveinkre bízunk.
Amikor ezt tesszük, amikor így elengedünk, akkor egyszer csak megszületünk. Megszületünk egy teljesen új minőségben. Egy új hittel és szemlélettel szívünkben, lelkünkben. Mélyen magunkban megérezzük, hogy minden rendben van úgy ahogy van. Egy ártatlan gyermek örömével és kíváncsiságával tekintünk ki újra a világra és meglátjuk a csodákat benne.
Mert csodák vannak…
A Mindenség, Isten megszólít minket.
És tulajdonképpen visszaadja mindazt amit elengedtünk, csak másképpen, mint mi szerettük, gondoltuk volna. Egy teljesen más, új minőségben. Úgy kapjuk meg, hogy mindenkinek, minden egyes szereplőnek jó legyen!
Isten nem néz külön téged és engem, ő az Egységet nézi, a Mindenséget, azt hogy ott REND legyen!
Amikor a REND helyre áll az életedben azt látni, érezni, tudni fogod…
Megnyílik, kitárul a szíved az életnek. Az élet millió arcával feltárul előtted és te már nem csak nézed értetlenül, hanem válogatás nélkül befogadsz mindent.
Elengedni annyi, mint megbízni a Mindenségben, Istenben!Kezébe adni életünket feltételek nélkül, elvárások nélkül, tudva, hogy úgyis az történik amire készen állunk, amire igazán szükségünk van.
Elengedni annyi, mint emlékezni.
EMLÉKEZNI arra, hogy KIK VAGYUNK VALÓJÁBAN és MI A DOLGUNK ITT!
Gyújts egy gyertyát magadért minden este, ülj le, maradj csendben és hagyd, hogy aminek mennie kell, az menjen…
Engedd meg a változást magadnak, engedd meg, hogy könnyebb legyen!
MI itt vagyunk veletek, fogjuk a kezeteket! Nem vagy egyedül, EGYÜTT csinálunk mindent, ezt soha el ne felejtsd!
Szeretettel: Andi&Aletta
2015. November 9.
Talentumok-Lélekébresztő gondolataink. 