A gyermek úgy tudja megélni a pozitív gyermeki minőséget a családban, ha az apa megteremti a család számára szükséges biztonságot adó teret, az anya feltölti ezt a teret szeretettel. Ebben a térben a gyermek megélheti különlegességét, kialakíthatja egyéni értékrendjét, és így elindulhat egyéni álmai, céljai felé.
Ahhoz, hogy ebben a térben jól tudjon működni és a saját szerepében ki tudjon teljesedni, ahhoz szükséges kapcsolódnia szüleihez, testvéréhez, önmagához, és a világhoz. Amikor a felnőtt életében mégis egyensúlytalanság alakul ki, akkor visszacsúszhat a gyermekkori energiatérbe, és magára öltheti az ott fellelhető energiák negatív aspektusait, hiszen már a felnőtt életében van a helye. Félelmei lehetnek, elbizonytalanodhat, csökkenhet az önbizalma, elkezdhet kompenzálni, esetekben túlteljesíteni, és miután önmagához sem tud jól kapcsolódni, így a szeretet érzését másoktól várhatja el, esetleg zsarolhatja ki.
Ahhoz, hogy újra a megtalálja a felnőtt életében a helyét, tovább kell lépnie.
El kell köteleződnie önmaga (a Lelke) mellett. Egyéni sorsa felvállalása után, kilépni a gyermekkor sorsmintáiból, és újat írni az önfejlődéséről, jövőjéről, céljairól.
Egyéni útját járni függetlenül attól, hogy a külvilág mit szól hozzá. Hűnek maradni önmagához, gondolataihoz, ötleteihez, érzéseihez.