Energiák áramlása -*Bátorság

Elindultunk, mert indulnunk kellett. Jöttünk, mert talán mi magunk is jönni akartunk. Jöttünk, mert valaki várt reánk. Jöttünk, úgy jöttünk, hogy mi magunk is akartuk, de egy részünk még így is hátra maradt. Ott hagytuk, Otthon maradt…

Megszülettem,itt vagyok, élek! Miért nem elég? Itt vagyok! Mit vársz még tőlem? Jöttem, mert jönnöm kellett. Jöttem, de lehet, hogy nem is akartam…

Talán nem is jöttem, csak küldtek, ejtettek. A Mindenség kiejtett a finoman ölelő érintéséből és én leestem, lepottyantam. Leestem, mint hűvös őszi napon az esőcsepp a felhőből. Sőt még az is lehet, hogy úgy érkeztem, mint ahogyan az őszi levél érkezik a földre. Pillanatról-pillanatra egyre távolabb kerül az ágtól, majd egyszer csak megtörténik, megérkezik a földre. Talán én is így jöttem. Lassan elválva, finoman elhagyva az Otthoni emlékeket, érzéseket. Itt vagyok, és talán mégsem veszem észre. Nem veszem észre, hogy a sokáig tartó készülődés után, a levél lehullott a Földre. Lehullottam, megérkeztem.

Van egy út, melyet nekem szántak. Van egy sors, melyet be kell teljesítenem. Értem mindezt, de mégis úgy érzem, nem jó helyre érkeztem. Nem találom az Én utamat, úgy érzem, mellé estem annak. Valaki segítsen, mondja meg, hogy mit tegyek, és hogyan tegyem, hogy a saját helyemen lehessek!

Sokfélék vagyunk, több féle az utunk. Nem egy helyről jövünk és nem egy felé tartunk. Mindenkinek más utat kell bejárnia. Van, aki egyből odaesik a saját útjára, és vannak olyanok is, akik a saját útjuk mellé pottyannak.

Semmi nem véletlen…tudom, érzem. De ettől a tudástól függetlenül látom, hogy én a saját utam mellé érkeztem. Nem messze az úttól, de mégsem az útra. Miért van ez? Mit tegyek? Nem merek lépni, mert félek, elveszek. Mit tegyek, és hogyan tegyem? Jöjj hozzám, segíts nekem! Nyújtsd a kezed és kérlek, hogy adj nekem bátorságot, hogy lépjek! Adj bátorságot, hogy megtegyem, hogy felfedezzem! Adj erőt a lépéshez, hogy a saját utamra lépjek végre!

Látom, ahogy az életem szépen, lassan elhalad mellettem. Látom az arcokat, melyek kérdően tekintenek… Én csak állok, nem mozdulok. Nem tehetem. Hiszen mi lesz, ha itt keresnek és én már távol leszek?! Vajon tudják-e, hogy hova pottyantottak engem? Vajon ott keresnek-e? Az is lehet, hogy a másik úton keresnek, mert azt akarták, hogy ezt a lépést megtegyem…azt, hogy erről az útról ahova érkeztem, átlépjek a saját utamra végre. Ők tudták mit, miért tesznek velem. Ismernek engem, ismerik az adottságaimat, tudják mire vagyok képes és mire nem. Bízhatok bennük, mert ők ismernek engem.

Itt állok, már évek óta, sőt akár évtizedek óta és várom, hogy valaki megszólaljon: Mehetek! Várok egy hangot, mely belülről szól nekem:

„Nem tévedés ez, ez az élet, az életed! Indulj hát el, s ha bátorságra, erőre van szükséged, csak nézz az égre fel! A Fényből születtél és a Fény felé tartasz éppen. Erős és bátor vagy, hiszen megérkeztél, megszülettél, vállaltad a feladatodat. Hunyd be a szemedet és emlékezz! Emlékezz most vissza Önmagadra, az Otthonra.”

Keresd magadban Önmagadat, magodat, azokat az energiákat és potenciálokat melyeket magaddal hoztál a földre. Lásd meg, hogy vannak feladatok, melyek elsőre lehetetlennek tűnnek, mégis vannak olyanok, akik véghez viszik, megvalósítják ezeket. Tudja-e a virágba borult virág-magként, amikor elvetik, hogy virág lesz egyszer belőle?! Nem tudja, de mindent megtesz azért, hogy virágba borulása megtörténhessen. Nem számít, hogy hova vetették el, vagy csak a szél hova fújta éppen, ő hisz abban, hogy életre kell kelnie. Dacolva a kihívásokkal, hideggel, meleggel, kemény földdel, akár sziklával, virágba borul egyszer…

Amikor elhaladsz egy ilyen virág mellett, akkor felismered, és emlékszel. Emlékszel Önmagadra, magodra, amit lehet, hogy nem elvetettek, lehet, hogy csak a finom szél sodort oda, ő a mag mégis tudja, hogy azért van ott, hogy virágba boruljon és valakit, aki éppen csak elhalad mellette, emlékeztessen. Önmagára, önmaga Fényére, sorsára, feladatára, Magságára.

Emlékezz most a virágra, a magjára, lásd meg az útját és indulj el! Borulj virágba, hogy amikor az emberek arra járnak, emlékezhessenek általad saját Mag-ságukra, feladatukra, erejükre, bátorságukra.

Jöttél vagy küldtek, lépsz vagy sem, mag vagy…s TE is virággá válhatsz!

Szeretettel: Aletta&Andi

2015. 08.24.



Kategóriák:Gondolataink, idézetek

%d blogger ezt kedveli: