Mondd mit tettél?! Mondd mit követtél el, amiért most ezt érdemled? Emlékszel még a bűnödre, vagy már “csak” az maradt meg, hogy meg kell, hogy bűnhődj. Mások szerint is bűn volt, vagy csak te élted meg annak? Mondd meddig tart még? Mikor fogod úgy érezni, hogy letelt már a büntetésed?
Mindenki követ el hibákat. Kisebbeket, nagyobbakat. Van, hogy balul sülnek el helyzetek, van hogy nem tudunk máshogy cselekedni… Történik valami és ott akkor megváltozik minden. Megváltozik minden, ami addig volt. Megváltozol te magad is. Hibáztál! Valamit nagyon elrontottál. Úgy érzed büntetés jár érte. Úgy érzed, hogy ez összeférhetetlen az értékrendeddel. Eddig hitted magad valamilyennek és most ellene mentél ennek. Először próbálod a körülményeket hibáztatni: Rosszkor voltál rossz helyen. Miért nem volt ott valaki, aki megállíthatott volna abban, amit készültél megtenni. Sorakoznak egymás után a “miért-ek”! Aztán elkezdted magadat vádolni.
Vártad, hogy valaki megbüntessen, hogy valaki azt mondja: hibáztál, rosszat tettél. Vártad az ítéletet, de az valamiért nem érkezett meg, vagy ha mégis nem volt olyan súlyos, mint ahogy azt te megítélted volna. Úgy érzed nem bűntettek meg eléggé, úgy érzed, hogy ennél szigorúbb büntetés jár neked. Kezedbe vetted hát a saját “bűnügyedet” és úgy döntöttél, majd te tudod, hogy mi a méltó büntetés. Elítélted magad! Talán ez egyszerűbb volt mint felvállalni a tettet, talán egyszerűbb volt mint felelősséget vállalni. A saját belső bíróságod meghozta az ítéletet, mely életfogytig tartó boldogtalanságot szabott ki rád. Ez a büntetés. Ez, mert te akkor, ott, így döntöttél.
Lehet már nem is emlékszel az esetre, amiért ezt a súlyos büntetést szabtad ki magadra, de mégis bűnhődsz a mai napig. Mondd meddig tart még? Tényleg viszed magaddal akár a sírba is? Miért nem oldozod fel magad? Még a bíróság is megengedőbb mint te vagy saját magaddal. Jó magaviseletért szabadon engednek. Te miért nem teszed ez magaddal?
Bűnös voltál, megbűnhődtél. Vége van! Most már lehet másképp. Ne büntesd tovább magad! Kegyelmezz meg magadnak, lásd meg, hogy a fentiek már megtették. Megkegyelmeztek neked. Kegyelmet kaptál, hiszen életben maradhattál. Itt vagy! Élsz!
Ülj le magaddal egy csendes ki szobába, és oldozd fel magad:
“Hibáztam! Tettem valamit és ott akkor megváltozott minden. Itt és most vállalom a felelősség rám eső részét. Megbűnhődtem, megbüntettem magam. Tanultam belőle. A büntetésnek vége. Feloldozom magam és tovább lépek. Mostantól szabad vagyok. Szabadon engedem magam. Meghajlok a saját sorsom előtt és alázattal a szívemben megengedem magamnak, hogy boldog legyek. Mostantól Boldogan Élek!”
Kívánom, hogy rátalálj a békédre, kívánom, hogy fel tudd szabadítani magad! Tedd meg magadért, tedd meg a világért! Szükség van Rád!
Dömötör Aletta
Talentumok-Lélekébresztő gondolataink. 