Emlékek, régmúlt történetek, feledésbe merült események, helyzetek, félelmek, szorongások. Történetek, melyek meghatározták az életemet, történetek, melyek segítségével most itt lehetek. Itt ebben a pillanatban, itt ezzel a tapasztalással, itt ezekkel a gondolatokkal, érzésekkel.
Van egy mondás, miszerint, az állatok, a kutyák nem felejtenek. Ők emlékeznek, felismernek és megismernek helyzeteket, embereket. Miért gondoljuk, hogy „csak” a kutyák képesek erre? Miért gondoljuk, hogy a másik ember úgy sem emlékszik rá, hogy mit tettünk vele, esetleg mit ártottunk neki? Miért gondoljuk, hogy feledésbe merült?
Vajon most, hogy viselkednél velem, ha azt mondanám, mindenre emlékszem?!
Vajon mit tennél most?
Vajon most mit mondanál nekem?
Te emlékszel? Te fel tudod idézni? Figyeltél, amikor történt? Én ott voltam. Én emlékszem. Nekem nem fakult meg az kép. Itt él bennem. Itt él a szívemben.
Most, hogy tudod, most mit teszel?
Készíts egy leltárt a fejedben és a szívedben és emlékezz. Emlékezz Rám. Nézz vissza a múltba egy pillanatra és láss meg engem. Most mit tennél? Most változtatnál?
Látsz már? Én látlak. Én emlékszem, én emlékszem Rád!
Dömötör Aletta
Talentumok-Lélekébresztő gondolataink. 