Gyermekek ők, akik nekünk születtek, akiket azért kaptunk, hogy tanítsanak, segítsenek minket, hogy általuk képessé váljunk meggyógyítani magunkat, múltunkat. Az én időmben is voltak olyan gyerekek, akik mások voltak, akik ugyanígy különlegesnek számítottak. Akkor még nem voltunk megcímkézve, így nem voltunk elszigetelve sem. Mi magunk is tudtuk és sok felnőtt is látta különlegességünket, de ettől még gyermeknek számítottunk, a gyermeki világba tartoztunk.
Éltük a gyermekkor napjait, fejlődtünk, tanultunk, tapasztaltunk. Igen, sérültünk is, pontosan úgy, ahogy bármelyikünk. Túléltük. Itt vagyunk.
Tovább itt olvashatsz: http://wp.me/P50eD9-rF
Talentumok-Lélekébresztő gondolataink. 