Üzentem magamnak…

Ha jobban figyeltem volna a Lelkem üzenetére, akkor már tudtam volna előre!

Sőt talán tudtam is, csak nem sejtettem. Az események lépésről lépésre úgy követték egymást, hogy fel tudjak készülni. Én csak tettem a dolgom, nem gondolkoztam. Valami irányított, vitt előre, érzésből éltem. Jött egy érzet és nem írtam felül. Az elmém nem uralta le. Tettem, amit a szívem diktált, pont akkor és pont úgy, ahogy annak lennie kellett…

http://wp.me/P50eD9-py