A fejlődés által folyamatosan mozgásban vagyunk. Érnek külső hatások bennünket, hiszen emberek vagyunk a Földön. Ilyenkor bezárjuk a szirmainkat és a Szeretet védelmez minket, a szeretet adja a biztonságos ölelést, melyben megpihenhetünk. Ahhoz, hogy újra kinyíljunk, egy olyan ember szeretete szükséges, aki a Lelkünket látja, finoman megérinti, és türelmesen átsegít a félelmeinken.
Ő megosztja velem a szeretetét és én megosztom vele az én szeretetemet. Amikor ezt a csodát megéljük, akkor biztosan tudhatjuk, hogy többé senki sem bánthat minket a szeretet nevében.