A tudatosság a mindent magában foglaló, korlátlan erejű mező, ami magával a Létezéssel azonos. Nincs az elmének olyan meggyőződése, ami a tudatosság magasabb szintjén ne lenne téves.
Az elme azonosul tartalmával. Az elme nem a világit tapasztalja, hanem az arra vonatkozó érzékszervi jelentéseket. A ragyogó gondolatok és a legmélyebb érzések is mindössze tapasztalások. Leegyszerűsítve egyetlen feladatunk van: tapasztalni a tapasztalást.
A tudat fő korlátja, ártatlansága. Hiszékeny, mindent elhisz, amit csak hall. Olyan mint egy számítógépes hardver, minden betáplált szoftvert lefuttat. Tudatunk ártatlanságát sosem veszítjük el: kitart naívan és bizalommal, olyan, mint egy befolyásolható gyermek. Egyedüli védelme a józan tudatosság, ami a beérkező programot tüzetesen megvizsgálja.
Az elmúlt évszázadokban megfigyelték, hogy az elme puszta megfigyelése is növeli az egyén tudati szintjét. A megfigyelt elme alázatosabbá válik, és elkezdi feladni mindentudásra vonatkozó állításait. Ekkor nyílik lehetőség a tudatosság fejlődésére. Az alázattal együtt jelenik meg az, hogy az elmének egyre gyakrabban leszünk urai és nem áldozatai. Lassan ráébredünk, hogy az elmével rendelkezünk,és az nem mi magunk vagyunk s hogy a gondolatok, nézetek, érzések és vélemények mind az elmétől származnak és nem tőlünk. Eljuthatunk arra a felismerésre, hogy az összes gondolatunkat csak kölcsönvesszük a tudat nagy adatbázisából, így azok sosem voltak igazán a mieink. Ahogy egyre kevesebb értéket tulajdonítunk a korábban minket működtető és meghatározó gondolati rendszereknek, azok elveszítik képességeiket a felettünk való uralkodásra, és megtapasztaljuk, hogy elménk mind szabadabbá válik, és egyszer csak valóban sikerül megszabadulnunk tőle.
Ahogy egyre feljebb haladunk a tudatossági skálán, úgy válik a Létezés öröme, egyre érettebbé bennünk.
Talentumok-Lélekébresztő gondolataink. 
Egy gondolat “A tiszta tudat jellemzői” bejegyzéshez