Megmutattad a Lelkedet.

Megmutattad a legféltettebb kincsedet. Azt a kincset, mely mélyen megbújva ott lapul benned. Talán még te sem hitted el, nem gondoltad igazán, őszinte szívvel, hogy megtörténhet. Talán már te magad is elfeledted, hogy milyen a te igazi, tiszta, valódi lényed. A szemedben láttam, hogy ez az utolsó esélyed, ha te magad is elismered, hogy neked … More Megmutattad a Lelkedet.

Visszatérésem emlékére.

Látom, hogy elvesztél, látom, hogy a kilátástalanság mély gödrébe ülve megdermedt benned az élet. Minden lelassult, vagy talán meg is állt és most nem találod a helyed. Nem vagy otthon nem vagy jó helyen. Hűvös van odalent. A zord magány magával ragadta a Lelkedet. Magányba, egyedüllétbe süllyedve. Kilátástalan a helyzet, kilátástalan az élet. Egyedül, egymagad … More Visszatérésem emlékére.

A pók hálójában…

Egyedül lézengsz a semmiben… Magadra hagytak, már nagyon régen… nem emlékszel a történetre, csak az érzésre, arra a pillanatra ami az egész belső világodat millió darabra törte. A bizalmad, hited és az önmagadról alkotott képed szilánkonként hullott a földre… valaki összetört téged, összetörte a magadról, és a világról alkotott képed. Régen történt, nagyon régen. Gyermekkorod … More A pók hálójában…

Rabul ejtett Lelkek, elrabolt életek.

Itt vagyunk együtt, ugyanabban a világban. Egyformának, vagy legalábbis hasonlónak tűnünk. Lehet, hogy van másságunk, különbözőségünk, de azzal együtt elvegyülünk. Nem akarunk kilógni a tömegből. Megtagadjuk önmagunkat, elvegyülünk. Ezzel a döntéssel önmagunktól egyre messzebbre kerülünk. Azt gondoljuk, hogy mi irányítunk, és majd ha akarunk visszalépünk. Vissza magunkba, saját értékrendünkbe, felvállalva és elismerve különlegességünket, értékeinket. Azt … More Rabul ejtett Lelkek, elrabolt életek.

Eredet…

Kezdet, valaminek a kezdete, mindennek a kezdete. Az együttnek a kezdete. A pillanat, az első pillanat. Az első dobbanás, az első és legmélyebb szívdobbanás. Együtt… Te és ő. Így együtt. Ugyanabban a pillanatban ugyanarra igent mondva, de mégis a sors hálójába belekeveredve. Az első és legmélyebb fájdalomban magadra maradva. Az együtt meghasadva, a világ összeborulva… … More Eredet…

Megszentelt pillanat…

Sötét és hideg van. Hangos a város. Zajlik az élet. Zajlik az életünk, történnek a történetek, írjuk és éljük őket. Benne vagyunk. Megéljük, átéljük. Figyelünk. Keresünk… Valamit. Valamit, ami nálunk nagyobb, több. Azt gondoljuk, hogy tennünk kell valamit, hogy ez nagyobb valami megtörténjen, közelebb lépjen. Egyre többet vállalunk, egyre több mindenbe lépünk bele, egyre színesebb … More Megszentelt pillanat…

Egy a láng- Minden EGY!

Kedves Fénymunkások, most, hogy elkezdődik december, beléptek a Fény Szívébe. Ez a végtelen hatalom, lehetőségek és potenciák birodalma, mely a feltétlen szeretet végtelen lángjának szívében található. Nos, szeretetteim, megtapasztaltátok azt az intenzív energiát, ahogy szívetekben az ikerlángok eggyé váltak, s most ebben a mélységes csendben és békében léteztek. Ez egy gyöngéd hely, a lágyság, édesség, … More Egy a láng- Minden EGY!

Csendes ima

A Csendes ima az elismerése Mindannak, Ami Van. Mikor ezt az imát mondom, tudom, hogy minden imámat, amelyet valaha mormoltam, meghallotta a Szellem, és hogy a Szellem megadta mindazt, amit kértem. Elismerése továbbá annak, hogy a lelkem Isten szeretetében és kegyelmében teljes. Elismerése a tökéletességem teljességének, és a Való-ságosságomnak. Mindaz, amire vágyom, mindaz, amit társteremtőként … More Csendes ima

A Tanítvány mantrája

Fénypont vagyok a nagyobb Fényben. A szeretet energiájának medre vagyok az Isteni Szeretet folyamában. Az áldozati Tűz pontja vagyok, amely Isten tüzes Akaratában összpontosul. Ez vagyok én.  Út vagyok, amelyen az ember elérhet valamit. Az erő forrása vagyok, amely képessé teszi őt, hogy kitartson. Fény nyaláb vagyok, amely megvilágítja útjukat. Ez vagyok én. Így keringek, s … More A Tanítvány mantrája

Összetartozás…

Egymást bántva, kitagadva, megtagadva… A játszmáktól elfáradva… Sokszor talán még az Életet is feladva… A Fényünk is kialudt már… Csak lézengünk a semmiben, tartatlanul, önmagunkat és céljainkat nem találva… Egymást meg nem látva, nem várva… …mint felfüggesztett Fényforrások lógunk a Mindenségben. Szenvedünk. Mert szenvedni jó nekünk. Együtt szenvedünk. Egymás mellett. Van egy meghatározott helyünk, oda … More Összetartozás…