Lélektánc…

Találkozás, megismerés. Egymást felismerés. Elemzés, majd megértés… most nem lehet… túl későn vagy túl korán. Az idő nem alkalmas a találkozásra, a megélt pillanatokra. Fájdalom, keserűség. Hiány. Sikoly és kiáltás. Alku, megalkuvás. Egyetértés születik, majd ebből lopott idő, lopott órák. Kevés, mégis sokkal több a semminél. Fájdalom minden elválás, de a bűntudat nem enged maradást. … More Lélektánc…

Megmentenélek önmagadtól, de nem tehetem…

Nem vehetem el tőled a tapasztalataidat, melyeket neked kell megélned. Nem vehetem el a fájdalmas felismeréseket. Nem járhatom a te utadat, te helyetted. Én csak annyit tehetek, hogy itt vagyok melletted, ha szükséged van rám, akkor a támaszod leszek. Ha egyedül akarsz lépkedni, akkor csendesen figyellek. Ha hibázol, én azt is elnézem neked. Ha változást … More Megmentenélek önmagadtól, de nem tehetem…

Szeretet… meleg szívek.

Szeretet. Egy szó, érzés, érzelem, ami meghatározza viselkedésünket. Elvileg… mert van olyan helyzet, időszak, amikor nem. Szeretet. A legnagyobb, leghevesebb érzések egyike. Az érzés, ami sokszor felperzsel mindent, majd a következő pillanatban amikor elillan éppen, mély sebeket ejt. Amikor szeretet van benned, akkor bármit, bárhogyan lehet. Nem kellenek ajándékok, nagy szavak, üres ígéretek. Ha szeretet … More Szeretet… meleg szívek.

Sorsod csapdájában.

Küzdöttünk, harcoltunk egymás ellen, vagy csak önmagunkkal. Te ellenem, én érted. Azért, hogy egyszer igent mondj az életemre. Azért, hogy a bizonyos létszámba egyszer én is beleférjek. Évek sokaságát felemésztette a hiábavaló küzdelem. Soha, semmi nem változott meg. A távolság volt az egyetlen, ami megvédhetett, így feldolgozásra kerülhetett mindaz, amit megéltem. Te elkövetted magadért, vagy … More Sorsod csapdájában.

Te is egyéniség vagy!

Különfélék vagyunk. Ez a különbözőség megmutatkozik az életünkben, a hivatásunkban, a mindennapjainkban. Vannak akiket „tálcán” hord az élet, és vannak, akiknek keményen meg kell dolgozniuk mindenért. Vannak akiket különleges tehetséggel áldott meg a sors és vannak akik tudást kaptak. Az biztos, hogy mindenki kapott valamit a sorstól, amiből valami csodálatosat lehet kihozni. Mindenki kapott valamit, … More Te is egyéniség vagy!

Neked üzenem…

Nagyon régóta gondolkozom, hogy mondjam el neked… hogy mondjam el és főként hogy bizonyítsam be, hogy az út amin jársz, az illúzió, hazugság, káprázat. Az út, amin most jársz, az nem a te utad! Az az út, amin most jársz, az valakinek az útja, és csupán együtt jártok rajta. Az az út amit mutatnak, telis-tele … More Neked üzenem…

Háttal a világnak

Nem, ez nem lehet. Nem bírod nézni azt, ami körülvesz. Nem vagy hajlandó tovább figyelni a részleteket. Elég volt, és befejezted. Arcodon már más a tekintet. Szemedet a szomorúság elöntötte. Csalódtál és feladtad, az életet megtagadtad. Készülsz az utazásra, a visszatérés pillanatára, a földi sík elhagyására. Felkészíted magad, felkészíted a lelkedet és szépen lassan leválasztod … More Háttal a világnak

A valódi szolgálat fénye.

Valódi Talentumok vagyunk mindannyian. Emberek, akik olyan valódi értékkel bírnak, ami bármikor-bármilyen korban értékes.Szeretet van bennünk, ez az energia lengi át egész Lényünket, tölti be a terünket. Szeretet, ami elfogadó, áramló, megtartó. Hogy lehet ezt a szeretetet megtartani, a mindennapokban megélni? Mi lehet az, ami erősíti? Mit tegyek ahhoz, hogy megmaradjon bennem a hétköznapi kihívások … More A valódi szolgálat fénye.

Vihar tépázta Lelkek

Egyre nagyobb a mélység, egyre nagyobb a sötétség. Már csak árnyékai vagyunk önmagunknak. Mélységes bizonytalanság. Rendezetlen viszonyulások. Nehézségek, melyek üvöltenek a figyelemért. A változás szele megérkezik, de mi mégsem változtatunk. Még bírjuk, fogjuk, tartjuk, tűrjük… nem engedjük. Kapaszkodunk. Régi gondolatokhoz, régi mintákhoz hűek maradunk. A változás szele egyre erősebben érkezik az életünkbe. Egyre több minden … More Vihar tépázta Lelkek

Vigaszra leltem…

Nem kell tovább tartanom, elengedhetem. A félelem generálta görcsöt kiengedhetem. Részemet képezte, egy voltam vele. Időnként fel sem tűnt a jelenléte, máskor azonban bekeményített, egyre erősebben kellett küzdenem vele. A fájdalmak emlékével erősödtek a tünetek. Bezártam, magamba zártam ezeket. A gyomromban őriztem a félelmet. Vannak helyzetek, amelyekre egyből jelez. Amikor méltatlannak tartom a helyzetet. Amikor … More Vigaszra leltem…