Álmok és remények vezetnek…

Álmok és remények vezetnek, mint elárvult, mégis kalandra vágyó gyermeket. Belső ürességed, és ebből fakadó magányosságod érzése vezet. Követed a hívó jeleket, hátha majd most…kapcsolódhatsz, fontos lehetsz, szerethetsz, és viszont szeretnek.

Helyzetek, és emberek. Elképzeled, megálmodod magadnak, hogy jó lehet. Behunyod a szemedet, és álmodod a történetet. Te magad hívod életre mesédet, írod, és ugyanabban a pillanatban éled. Csodálatos lehetőségek, varázslatos helyzetek. Egymást szerető, támogató emberek, összefogás egy jobb világért, együtt megtett lépések. Ámulattal fogadod, hogy így is lehet, és hogy van igény erre. Örömöt érzel. Egész életedben ezt kerested, ahol neked is lehet helyed, ahol örülnek neked, és elismernek. Megszületik benned a megérkeztem érzése. Eldöntöd, hogy lebontod falaidat, és most odaadod magadat. Kezedbe fogod elképzelt kalapácsodat, és súlyos ütéseket mérve a téglánként épített falra, bontasz…hiedelem és hitrendszer, az eddigi tapasztalataid alapján született minden véleményed, és idejét múlt elképzelésed összes mozaik darabja egyenként válik semmivé benned. Kötődések, és ragaszkodások már szükségtelenek. Olyan világot álmodsz, ahol mindenki szabad lehet. Teheted amit éppen jónak érzel, és a másik ember elfogadja ezt. Kötöttségek, és szabályok nélkül élhető élet…és elhiszed, hogy mindez igaz lehet.

Hiszed, mert hinni akarsz a mesében. A mesében, amit te írsz, és élsz egyszerre. Hiszed, és mert hiszed, mindent megteszel, hogy megvalósulhasson végre. Álmok és remények vezetnek…

De hiszed vagy sem, akarod vagy nem…egyszer mindenkinek fel kell ébrednie!

Amikor majd először nyitod fel a valóságra a szemed, amikor először látod meg, hogy a mesének vége lett, ott-akkor tudd, hogy szóltam időben: Elvesztetted a fonalat, és már más valaki meséjében vagy! Amit élsz nem a TE életed, és nem te vagy a főhős, még csak nem is te írod a történetet!

Ébredj! Nyisd ki a szemed, és lásd meg a valódi történetet, lásd magad úgy, ahogy vagy! Csukd be a mesekönyved, lépj ki a szobából a valóságba, és kezdd el élni az életedet!

Légy az, akinek születtél, és tedd azt, amiért jöttél!

Ha álmok és remények helyett, meggyőződés, és szabad akarat vezet, elmondhatod magadról, hogy felnőttél az élethez!

Hidd el, mindenképpen vége lesz egyszer…így vagy úgy, de vége lesz. Csak az nem mindegy, hogy a legvégén majd mit mondasz:

Álmodtam, vagy éltem az életemet…

Álmok és remények helyett, ünnepeld az életet, szeress tiszta szívből, és segíts másoknak, hogy ők is felébredhessenek!

Végtelen szeretettel: Váradi Andrea

www.talentumok.com