A te történeted?

Látom a fájdalmat a szemedben, és érzem minden sejtemben, hogy vágysz arra, hogy vége legyen. Hallom, ahogy kimondod magadban, bízol bennem. Tudom, hogy itt akarod hagyni nálam minden bánatodat, és én azt mondom, megteheted.

Bizalmast keresel, szövetségest, aki meghallgat, megért, nem kérdez. Egy emberre van szükséged, aki megélte, elszenvedte éppen úgy, ahogy te. Nem felmentést vársz, csupán a megkönnyebbülés reménye vezet, hogy eleget szenvedtél, és most végre vége lehet. Mélyen magadban őrizted eddig mindazt, amitől szenvedsz. Történetek, nevek. Számomra ismeretlenek, de amikor kimondod, beszélsz róluk, történeteid megelevenednek, életre kelnek. Hősök, és áldozatok. Győztesek, és vesztesek. Van olyan, amikor ezt jelenti az élet…

Mélyen a szemedben nézek, és hangtalanul kérdezem: A sok fájdalom mellett, tudsz-e még hinni a csodában, a mesében? Hiszed-e, hogy a jók mindig győznek, és a te történetednek is lehet jó a vége? Emlékszel-e rá, hogy mi volt a meséd címe, amikor elindultál az életedbe? Látom, hogy érzed, érted a kérdéseket, megcsillan a szemed, gördülnek a könnyek. Tisztít, feloldoz, puhít. Magadhoz egyre közelebb, és a történetek távolodnak…

Visszavárlak, gyere el újra, hogy egyszer elérhessünk oda, amikor elmeséled nekem a te történetedet, az igazit, a tiédet. Tudod arra gondolok, amiben kalandok vannak, jóságos törpék és tündérek, akik mindig segítenek amikor szükséges. Varázspálca, láthatatlan köpönyeg, és úgy fejeződik be, hogy jó a vége.Látlak, felismerlek, segítek! Bízhatsz bennem!

Végtelen szeretettel: Váradi Andrea



Kategóriák:Lélekébresztő

%d blogger ezt szereti: