Szívvel-Lélekkel…

Igen, talán jó lenne elhinni, hogy lehet egyszerűen, egyetlen döntéssel kikerülni a régi beidegződésekből, a gondolati mintákból, a társadalmi és családi kötelékekből, és azt és úgy tenni, ahogy szeretnéd. Jó elképzelni, hogy bármit megtehetek, bárki lehetek, bárhogy dönthetek. Elképzeled a jövődet, hogy innentől kezdve már csak jó dolgok történnek veled, hiszen nem számít senki más, csak TE. Mert azt mondta valaki neked, hogy nem számít semmi más, csak te. Ő az, az ember aki életedben a lehető legjobbkor érkezett. Pontosan abban a pillanatban, amikor a legkiszolgáltatottabb, legjobban kétségbeesett voltál, amikor azért könyörögtél, hogy valaki végre segítsen…

Ő ott volt, és segített neked. Egy olyan ideát kínált, amit először még te sem hittél el, de minél többször találkoztatok, annál hihetőbbé lett, hogy így is lehet. Jó irányba terelt beszélgetésekkel elhitette veled, hogy te bárkivel, bármit megtehetsz, és itt az ideje, hogy azokat akik a legjobban, legtöbbször bántottak, végre megbüntesd. Nem csak kérte, elvárta tőled, hogy leválaszd magad mindenkiről, aki eddig fontos volt neked, és felé, az ő rendszere felé köteleződj el, és gyere minél többet, végezz el minél több tanfolyamot, add tovább, amit tanultál, és hozz te is embereket…Mottód az legyen, hogy Éld könnyebben az életed! Teremtsd meg azt, ami igazán jár neked!

Ismerős a helyzet? Kiket adtál oda érte? Mennyi pénzedbe került az ígért boldogság, és elérted-e? Magadból mit vesztettél el cserébe?

Elköteleződtél úgy, hogy észre sem vetted, mert teljesen elszédített az ígéret, az eszme. Odaadtál mindenkit, és odaadtál mindent. Kiüresedtél, elkeseredtél. Mert ha magadba nézel nem látsz mást, csak kérdőjeleket. Megkérdőjelezted magadat, az értékrendedet, elhitették veled, hogy csak velük együtt lehet, hogy csak az ő vezetésükkel érheted el, csak ha együtt mentek érhettek célba…

Igen, jó lenne, ha lehetne könnyedén, egyszerűen, kilépve a nehéznek tűnő dilemmákból, sokszor az egész világból, és csak a jó dolgokkal találkozni, foglalkozni, azokat élni. Ha egyetlen pillanatra kijózanodnál, és lennének újra saját gondolataid, akkor gondolkozz el kérlek, hogy láttál-e gyermeket elesés nélkül futni tanulni? Láttál-e beteg élőlényt szenvedés nélkül gyógyulni? Láttál-e idős embert harcok, és kitartó munka nélkül megöregedni?

Talán jó lenne könnyedén, egyszerűen, talán nem. Mert ha lehetne így, akkor a gyerek sosem esne el, hanem egyszer csak futna-rohanna, bárki-bármiből meggyógyulhatna fájdalom, szenvedés nélkül, és egyetlen gyermek sem halna meg. Könnyedén, egyszerűen, munka és harc nélkül fejlődni, továbblépni, élni, egyáltalán nem természetes! A természettörvények mutatják meg, hogy mit-hogyan lehet. Az éjszakát követi a nappal, majd újra éjszaka lesz. Nem maradhat meg örökre sem a nappal, sem pedig az éjszaka, pedig ez lenne könnyebb, egyszerűbb, ha csak az egyik lenne. Vagy ez, vagy az.

Minél közelebb van egy helyzet, egy kérdés a szívedhez, Lelkedhez, annál nehezebb! Minél távolabb kerülsz ezektől a minőségektől, annál könnyebb lehet az életed. Visszatérni az Egó világából a Lélek világába, csak nehézségek, kihívások, lemondások árán lehet. Komoly belső munka, önmagunkkal vívott harc, megértés, elengedés, meghajlás, leborulás, szimbolikus halál…aztán döntesz, hogy mész vagy maradsz. Mert ezen a ponton ki lehet lépni, meg lehet halni, el lehet menni, fel lehet adni, és nem könnyű azt a döntést meghozni, hogy maradsz. Mert a maradást választani magadért itt már nem tudod, kell hozzá a másik, akit szeretsz. S ha szereted, fontos neked, magadnál előrébb helyezed, figyelsz rá, nem hagynád cserben.

Szeretet kell a döntéshez, egy másik ember, aki szeret, s akit te is szerethetsz, és a szeretethez kell az érző, lüktető, mélyen fájó szíved. S ha valaki azt ígéri neked, hogy a legmélyebb fájdalomból egyetlen döntéssel, és könnyed kérdésekkel és válaszokkal ki lehet kerülni, akkor az az ember hazudik neked!

Elveszve bolyongani, majd a semmiben felébredni, és onnan vissztérni az utadra, életed legnagyobb kihívása. Nehéz, fajsúlyos döntések, szembenézések, megértések, elengedések, meghajlások, könnyes szemek, ordító fájdalom, amit minden sejtedben érzel. Fájsz, tombolsz, magaddal harcolsz, azzal a részeddel, amelyik elkövette. Elhitted, hogy rossz vagy, rossz az utad ahol vagy, és elfogadtad, amit helyette kínáltak…

Nem baj! Bárhonnan fel lehet állni, vissza lehet térni, lehet folytatni a megkezdett utat, és tudod, semmi sincs hiába. Ez a tapasztalat, életed legemlékezetesebb pillanata.

Ha most érzed, hallod amit üzenek, ébredj kérlek…és ne bántsd magad! Nem baj, hogy ott voltál, ott vagy…csak indulj vissza! Emlékezz arra az utolsó pillanatra, mielőtt neki igent mondtál volna. Tudd, hogy a legrosszabb pillanatodban is jobb volt nélküle, mint azóta. Nem kaptál semmit, de cserébe kifosztottak, megfosztottak. Egyszerűen, könnyedén tették, ahogy tanították. Nekik lehet egyszerűen, könnyedén élni, teremteni az életüket, mert ők ezt választották, a szív, a Lélek nélküli életet, az Egó csalárd vágyait, a Szeretet, Jóság, Lélek helyett.

Szívvel, Lélekkel élni egyszerű, könnyed érzés, de az oda vezető út nehéz, sok kitartást, és önfegyelmet igénylő, ezért egyre kevésbé népszerű.

Csak azt akartam üzenni neked, hogy légy résen, mert lehet, hogy bajban vagy, és még nem tudsz róla…

Szívvel, Lélekkel…én ezt az utat járom, és tanítom, ezt tudom odaadni neked.

Végtelen szeretettel: Váradi Andrea



Kategóriák:Lélekébresztő

%d blogger ezt szereti: