Elengedlek…

Elengedlek, és ezzel Sorsodra bízlak, mostantól kezdve nem védelmezlek, nem figyellek. Nem akarom már a tudni, követni, hogy mit teszel, vagy mit nem teszel, és azért vajon majd ki felel. Elengedlek azzal együtt is, hogy tudom a védelmem, figyelmem nélkül a sors biztosan utolér, és tetteid következményeként megjutalmaz vagy éppen megbüntet.
 
Egészen távolra lépek tőled, és elfogadással szemlélem ami az életedben történik, és azt tudom mondani: Jól van ez így!
 
Nem könnyű megtenni, mert látom tetteid, és tudom, hogy a sors egyszer számon kér. Eddig védelmeztelek, a sors elől magam mögé rejtettelek, hiszen szeretlek, fontos vagy nekem.
 
Tetteiddel együtt szeretlek, pedig jól tudom, hogy tetteid sokszor helytelenek. Eddig felmentettelek. Ez volt a kettőnk között meglévő kötés lényege.
 
Elengedlek, és ez azt jelenti, hogy többé nem mentelek fel, engedem, hogy tetteidnek következménye legyen, ha kell bűnhődj, szenvedj…és mindeközben amíg ez történik, én szabadon élem az életem annak biztos tudatában, hogy: Jól van ez így!
 
Ahhoz, hogy te szabadon tudj élni, mindenkit el kell tudni engedni, hagyni hibázni, bűnhődni, szenvedni.
 
Elengedlek, mert szeretnék a Sors tenyerén megpihenve, szabadon élni. S tudom, jól van ez így!
 
Végtelen szeretettel: Váradi Andrea
 


Kategóriák:Gondolataink, idézetek

%d blogger ezt szereti: