Amikor érző vagy…

Sokan vannak, akiknek meg kell tanulniuk érzővé válni, és sokan vagyunk, akik valamiért így születünk, hogy közvetlen kapcsolatunk van a saját, és a mások kimondott, és ki nem mondott érzéseivel. Nekünk meg kell tanulnunk, jól bánni ezzel az adottsággal, képességgel. Bár ez az adottság szolgálja a körülöttünk élőket, mi mégis sokszor veszélynek vagyunk kitéve mindeközben.

Az érző ember egy pillanat alatt átérzi a másik valóságát. Átérzi a sorsát, a fájdalmát. Belehelyezkedik ebbe az érzésbe, és saját szűrőjét félretéve, a másik életét érzékeli, sőt akár a sorsában osztozva, az életét éli. Így lesz ő támasz, így lesz ő az, aki mindent megért. A másik terébe belevonódva azt éli, amit a másiknak kell megélnie, azt szenvedi el, a sors olyan csapásokat mér rá.

Amikor érző vagy, elveszíted a határaidat. Megszűnik a te meg az én. Már csak együtt van. Nincs eleje, nincs vége. Így a sors nem tud közted, és közte különbséget tenni. Ha őt sorscsapás éri, akkor azzal téged is sorscsapás ér. Már csak a fizikai fájdalom kapcsán ébredsz rá arra, hogy mit teszel. A tested jelez. Jelzi, hogy nem a saját helyeden vagy, hogy a látogatásnak véget kellene vetned.

Amikor érző vagy, fontos lenne, hogy az éberséged megőrizzed. Fél szemeddel pásztázd a teret, figyelj oda magadra. Figyeld az érzékszervi benyomásokat, hogy visszatérhess a saját testedbe. Hunyd le a szemed, és fókuszálj egyetlen egy pontra. Legyen ez egy apró pont a testeden. Érezd a saját tested, annak határait.

Amikor érző vagy, tisztán látod az összefüggéseket, a teret. Tisztán látod, hogy minek mi lesz a következménye. Nincs előtted titok, érzékeled a nagyobb erőket.

Ha igazán érző vagy, akkor most látod, hogy mi folyik kint a Térben. Látod, hogy folyamatosan valakit keresnek. Ellenőrzik az emberiséget. Tisztán kell tartani a szíved, és az elméd, hogy amikor észrevesznek téged, akkor tovább engedjenek, hogy a „hiba” amit keresnek, benned már ne legyen meg. Még nem késő, talán még nincs minden veszve.

Amikor érző vagy, számolnod kell a következményekkel. Érzőnek lenni áldás, és ugyanabban a pillanatban, az egyik legnagyobb teher.

Végtelen szeretettel: Dömötör Aletta

www.talentumok.com