Ok és okozat…

Olyan egyszerű, és mégis olyan nehezen látod meg. Csak elszenveded. Azt gondolod, hogy a világ összefogott ellened, hogy igazságtalan, amit veled tesznek az emberek. Az önsajnálat csapdájába esve feláldoztad magad a saját érzéseidnek, az áldozati szerepnek. Dühöngsz, harcolsz, küzdesz. Bárkivel összefognál a világ ellen, hogy megbosszulhasd azt, amit valaki veled tett.

Azt gondolod, hogy nem ő miatta teszed. Azt gondolod, hogy már nem érdekel az az ember, aki valaha a világot jelentette neked. Azt gondolod, túl vagy rajta, már nem érhet el. A szeretetet a szívedben, bosszúra cserélted. Ott abban a pillanatban megszületett egy új rész benned. Egy olyan rész, aki ártana bárkinek. Mindezt azért, mert te csalódtál a szeretetben, vagy abban az emberben, akinek szeretnie kellett volna téged.

Csalódásod túlnőtt rajtad, és életenergiát követel tőled. Elszívja tőled az örömödet, megsemmisíti az érzéseidet. Kritikus vagy és megítéled a környezeted. Megítélsz mindenkit, akiben van szeretet. Karodba zárod azt, aki olyanná vált, mint te. Tudattalanul akár még ígéretet is tettetek. Bármit megtennétek a szeretet ellen, hogy ne kelljen újra azt a mardosó érzést érezned.

Talán még nem vetted észre, hogy most te teszed mindazt, amit valaha veled tettek. Az áldozati szerep megszülte a tettest benned. Mégis úgy tekintesz az életre, a helyzetekre, az emberekre, mintha még mindig áldozat lennél, és te lennél az, aki „csak” elszenveded. De a sors mutatja neked, hogy tettesként uralkodsz mások felett. Elvesz tőled. Megfoszt téged. Elvesz lehetőségeket. Megreked az életed. Nem jönnek össze a dolgok körülötted. Nem szívesen kapcsolódnak hozzád emberek. Napról napra újabb történetbe akadsz bele. Szitkozódsz, átkozódsz. Indulataid és rossz indulatod visszatérnek hozzád, úgy, mint a bumeráng. Célzol, eldobod, de mégis téged talál el. Pont úgy tér vissza hozzád, ahogy eldobtad.

Saját teremtésedtől szenvedsz. Amint vetsz, úgy aratsz. Nézd meg az életed, és gondolkozz el azon, hogy vajon mint vetettél el, ha ezt kell szüretelned!?

Végtelen szeretettel: Dömötör Aletta



Kategóriák:Gondolataink, idézetek

%d blogger ezt kedveli: