Életünkben vannak olyan pillanatok, amikor nincs értelme ott maradni, benne állni, tovább várni. Nincs már értelme próbálkozni, újra nekifutni, önmagunkat feladva szimpatikusan viselkedni. Egyszerűen meg kell fordulni, és ezzel együtt mindent megfordítani. Kívülről-befelé indulni, közeledés helyett-távolodni, hallgatás helyett-őszintén szólni, ő helyette-magunkat választani.
Most, ebben a pillanatban már csak rajtad múlik, hogy képes vagy-e elengedni, lemondani, elfogadni, hogy nem tudod sem őt, sem a helyzetet jobbá tenni.
Ha szeretnél ebből a viselhetetlennek tűnő belső holt pontról kimozdulni, akkor Emlékezés helyett, kezdj el Felejteni…
Emlékezés, és Felejtés…
Az életben maradáshoz mindkettő szükséges, úgy tűnik…
Rajtad múlik, hogy tudsz-e, akarsz-e felejteni, elengedni, tovább lépni!
Végtelen szeretettel: Váradi Andrea