A bántalmazott gyermek…

A mindannyiunkban ott lévő gyermek emlékszik mindenre, nem számít, hogy mennyi idő telt el. Évek, évizedek, még évszázadok sem tompítják eléggé a fájdalmat, megaláztatást, cserbenhagyást, amit meg kellett élnie. Felnőttként próbáljuk megérteni, hogy miért kellett elszenvedni, aztán próbáljuk feldolgozni, meggyászolni veszteségeinket, és ezzel együtt megbocsátani annak aki tette. Felmentjük a tettest, tetteseket, mert azt bizonygatják, hogy a szeretet nevében követték el. Azt mondják, hogy jobb embert akartak faragni belőled, és belőlem. Szeretetből…veréssel, büntetéssel, kihasználással, manipulálással, akár szexuális bántalmazással… s ha felmerül a kérdés benned, hogy miért tette, és számonkéred, azt mondja nem úgy volt, vagy nem is emlékszik erre, hogy ezt tette veled.

A bántalmazó már régen elfeljetette, vagy legalábbis szeretné ha megtörténne. Te, aki elszenvedted, neked egy részed ott rekedt az időben. Annyira fájt ami ott történt, hogy majdnem belehaltál, belehalt egy részed.Minden bántalmazott gyermek emlékszik mindenre…mert azt a pillanatot, amikor majdnem belehalt a történetébe, sosem felejti el. Hangos árnyak követik, üvöltenek, félelmet gerjesztenek. Megértést, feloldozást követelnek, közelséget. Azt akarja, hogy láthasson téged, követhessen, hogy biztos lehessen benne, hogy nem árulod őt el. S te mint egy hűséges gyermek, hagyod, hogy ezt vagy bármi mást megtegyen veled. Megteheti, mert ő nagyobb, felnőtt… ezt gondoljuk, és ezzel felmentjük őket. Nem elég, hogy tönkre tette a gyermekkorodat, a felnőtt életedet is akarja. Azt akrja, hogy rá figyelj, vele törődj, rajta gondolkozz, neki segíts, őt értsd meg, és azért, hogy mindez megtörténjen bármit megtesz. Válogatott eszközei vannak. Ő a tettes, és te az áldozata vagy. Nála jobban senki nem ismer téged. Ismeri a benned lévő legmélyebb félelmet, hiszen amikor megélted, csak ő volt ott veled. Ott abban a kiszolgáltatott pillanatban megszületett benne a felismerés, hogy legyőzhet. Felismerte, hogy feláldozható vagy, és ott akkor megszületett egy új rész benned, akit úgy hívnak: az Áldozat. 

Meglehet, hogy beleszorultál az áldozati szerepbe, de ha így is van mindez azért történhet meg, mert valaki feláldozhatónak látott téged, és bántott, bántalmazott, kihasznált a szeretet nevében.

Az áldozatnak, a gyereknek nem kell a felnőttet megértenie, nem kell cselekdetét elfogadnia. A bántalmazásban megszületett titkot nem kell őriznie. Ő egy gyermeki rész benned, aki viselkedhet úgy, mint egy gyermek: ha bántják, elszaladhat, vagy segítséget kérhet, elárulhatja a titkot bármi is legyen a következménye, kikövetelheti a büntetést, az igazságszolgáltatást csak azért, hogy neki könnyebb lehessen.

Ha a bántalmazást gyermekkorodban szenvedted el, akkor a benned lévő gyermeknek nem felnőnie kell, hanem segíteni őt, hogy újra gyermek lehessen, hogy gyerekként érezhessen, létezhessen. Kézen kell fogni, és segíteni, támogatni. Veszélyes helyzetekbe nem engedni, óvni, vigyázni. Lehetőséget adni számára, hogy önfeledten szerethessen, biztosítani számára, hogy soha többé, senki ne bánthassa a szeretet nevében.

Ki az, aki megadhatja neki ezt? TE! A te felnőtt részed az, aki megóvhatja. Te vagy az, aki nemet mondhat, aki kivonódhat, aki hátat fordíthat. Bármikor, bárkinek. Nincs olyan kötelék, ami olyan erős lenne, hogy a bántalmazás pillanatában ne szakadna el… Ahol bántalmazás volt, ott többé nincs kötelező kör, összetartó erő. 

Értsd meg, nem számít, hogy mikor, és miért tette, csak az számít, hogy feláldozott téged, és azóta is ezt teszi folyamatosan veled. Vedd észre, vess véget az áldozati szerepednek, adj hangot a benned élő gyermeknek! Engedd, hogy igazságát a világba üvöltse, engedd, hogy megnevezze a tettest, tetteseket, és aztán fusson, rohanjon, messze, egyre messzeb. Olyan messzire ahol már nem érik el a hangok, és az árnyak sem kísértenek.

A bennünk élő gyermek szeretni született, segíts neki, hogy küldetését beteljesíthesse! Teremts biztonságos teret, ahol megélheti, hogy a Szeretet nevében, csak szeretni lehet. 

A benned élő gyermek most sír, zokog, és végtelenül hálás, hogy végre megláttad, és ezzel együtt megérezted a fájdalmat, amit ő cipel. Nem kér semmi mást tőled, csak annyit, hogy adj neki magadban helyet, érezz együtt vele! Legalább te…

Végtelen szeretettel: Váradi Andrea



Kategóriák:Család és Rendszerállítás

%d blogger ezt kedveli: