Szomorú szemeid…

Amikor a szemedbe nézek, mélységes fájdalmat látok, ami egy pillanatra a saját fájdalmamra emlékeztet. Fájdalom, elveszített érzések, melyek nélkül az élet félig üres. Az Egység üzenete, és emléke már porrá hamvadt el. Mára már nem maradt más, csak a szomorúság, amit tekintetedben rejtettél el. Eltitkolod, elrejted veszteségedet, de amikor a szemedbe nézek, látom, hogy még mindig nagyon fáj az Egység elvesztése.

Folyton keresel, és amikor nem találsz, tovább állsz. Ha kell, pillanatok alatt búcsút kínálsz. Újra és újra menni kell, indulni kell, keresned kell, hinned kell, hogy egyszer megtalálod azt, akiben a te szíved üzenete dobban. Keresed őt, kinek szíve a te szíved ritmusára lüktet. Őt, aki a szomorúságot feloldhatja benned.

A Vándor benned Lelked hiányzó darabja után sóvárog. Néha halkan szól, néha hangosan tombol. Indulj! A Vándor szomját csak szeretettel olthatod.

Szomorú szemeidben a világ fájdalmát cipeled. Te vagy az, aki mások helyett is megéled. Lelked már sok mindent látott, sok mindent élt át. Bölccsé tette az életeken át tartó utazás. Nem derűs, nem vidám, mert tudja, hogy mi vár rá. Tudja, hogy az élet szenvedéssel jár. Egyetlen reménye, hogy az Egységbe visszatalál, hogy lesz egy pillanat, amikor Lelke minden darabja hazatalál.

Végtelen szeretettel: Dömötör Aletta

www.talentumok.com



Kategóriák:Gondolataink, idézetek

%d blogger ezt kedveli: